Digitális analfabétizmus és a rovás

alt

A Huppa szerzője azon huppog, hogy a digitális fejlődés helyett rovásírást kapnak a gyerekek. Még ha így is lenne…

Bruck András: A magyar ész diadalútja

Sokféle módszer létezik egy ország elpusztítására, és a magyar kormány szerencsére valamennyit ismeri. Matolcsy, Orbán, Balog, Kósa, Semjén, Kövér, Parragh, Lázár… mindegyik éjt nappallá téve sürög-forog, hogy az országnak végképp ne maradjon semmi esélye. Ezekben a napokban történetesen a Heineken-ügy köti le minden figyelmüket, energiájukat. Na meg az „önkényuralmi” jelképek. Azt nagyon nem szeretik, egész biztosan kevésbé, mint az önkényuralmat, amire viszont már teljesen ráállt az agyuk és a kezük.

Mint a sebzett vad csöpögő vérét követő farkasfalka, úgy eredtek egy kis vörös csillag nyomába, azt üldözi a teljes magyar államapparátus. Bármire képesek, hogy újabb két hétre legyen valami, amivel elrejthetik tehetségtelenségüket, primitívségüket, ártalmasságukat. És nem csak megátalkodottak, de tényleg ennyit tudnak:

Semjén: A Csíki sör megvédése alapvetően nemzeti ügy.
Lázár: Nem lehet megengedni, hogy egy multi gátlástalanul eltiporjon egy kis faluban működő kis manufaktúrát.
Kósa: Puskás-mezt a korábbi magyar címerrel továbbra is lehet majd árulni.
Csak nehogy az eretnekeket is üldözni kezdjék.

Eközben Angela Merkel, akit sok egyéb hasznos dolog mellett idehaza szintén sikerült a gyűlölet tárgyává tenniük, vasárnap, Hannoverben megnyitotta a világ legnagyobb információs technológiai szakkiállítását. A kiállítás bemutatja, hol tart, meddig jutott a negyedik ipari forradalom, amelynek kulcsszavai: kiberfizika, mesterséges intelligencia, adatok, szenzorok, életfogytiglani tanulás, digitális forradalom, digitális gazdaság, kollaboratív robotok, robotizált mintarendszerek, robot-ember együttműködése… csupa olyasmi, ami Magyarországon lényegében még el sem kezdődött, az említett urak pedig egész biztosan nem hallottak róla. Talán egy államtitkár valamely félreeső irodában. De hát Orbánnak a csavarkulcsos, olajos kezű, egykori csepeli szaki az ideálja, oda igyekszik visszanyomni az egész országot.

A negyedik ipari forradalom helyett a mi fiataljainknak van tehát íjászat, erkölcstan, lovaglás, hittan, rovásírás, tervbe véve kétszáz lőtér, sportra költött-lopott százmilliárdok, üres stadionok, high-tech cégek helyett ólak és istállók.

De Hannoverben a japánok a máris felsejlő ötödik forradalom első hírnökeként jelentkeztek: az már az „innováció kultúrája” lesz, az 5.0-ás, a szuperokos társadalom (Super Smart Society). A megnyitón nem véletlenül volt ott Abe Sinzó miniszterelnök. Míg a mienk meccsre és Putyinhoz jár.

Bár a magyarok is ott vannak Hannoverben, a lemaradásunk egyre nő: a digitális analfabetizmus, a mérnök- és természettudományos-képzés tudatos elgyengítése, a diplomások elüldözése meg fogja pecsételni a sorsunkat. Ráadásul a Heineken is meg a vörös csillag is túl fogja élni Kósát és Lázárt. Mi viszont nem fogjuk őket.

Szerző: Bruck András

(huppa.hu – eredeti cikk)

Rovás Infó vélemény:

Két alapvető tévedésre hívjuk fel a figyelmet: a technológiai fejlődés és a rovásírás ismerete nem egymást kizáró fogalmak, sőt, épp a rovás párhuzamos ismerete segíti a fiatalokat a nyelv- és írásműveltség mélyebb összefüggéseinek megértésében. Másrészt az aktuális kurzus semmilyen módon nem támogatja a rovás oktatását (nincs a nemzeti alaptantervben, nincs a Hungarikumok között, a Kúria pedig betiltotta a rovás aláírás használatát).  A digitális innováció elérte a rovást is szerencsére, így válik lehetővé, hogy egyre többen kapjanak kedvet a rovás korszerű használatához. Az alapismereteket is nélkülöző, zsigeri szimbólumharc a rovás ellen pontosan azt a gondolkodásmódot jeleníti meg, ami a kreativitás és az innováció egyik legnagyobb akadálya…

Kapcsolódó cikkek:

Share