Ország-világ előtt kérkedik Szondi Miklós azzal, hogy nem ismeri a magyar nyelv ábécéjét. A DZS-vel leírt hang szerinte nem is létezik.
Latin kontra rovás – Köszönettel vettük olvasóink észrevételeit
Szerző: Olvasói levél
A Szabad Föld hetilap Az a véleményem rovatában megjelent olvasói levél.
Szondi Miklós, tetelhegy@gmail.com:
Örülök, hogy – a február 17-i számban – foglalkozott ősi írásunkkal a Szabad Föld. A Latin kontra rovás című cikket azonban egyoldalúnak tartom, mert H. P. csak Róna-Tas András előadására építette.
Csodálkozom, hogyan juthatott el oda, hogy a gy hangunkat a dzs hangból származtatja. Azt a gy hangot, amiről elmondhatjuk, hogy legfőképpen csak a magyarok használják, s hogy milyen régóta, arra elég csak a számsor kezdő szavára, az egy-re gondolnunk. A dzs pedig nem egy hang, hanem a d és zs együtt hangoztatása.
(…)
(Köszönettel vettük Szondi Miklós észrevételeit. Nem tisztünk igazságot tenni nyelvészeti kérdésekben, a Latin kontra rovás című cikkünkben is csupán arra vállalkoztunk, hogy ízelítőt nyújtsunk Róna-Tas András Széchenyi-díjas tudósnak, a Szegedi Tudományegyetem professzor emeritusának a Magyar Tudományos Akadémián elhangzott tudományünnepi előadásából.
A Derecske helységnévtábla alatti képaláírásban található hibáért pedig ismételten elnézést kérünk. – A szerk.)
(szabadfold.hu – eredeti cikk)
Rovás Infó szakmai értékelése
Általános iskolai tananyag a magyar nyelvhez tartozó latin ábécé ismerete, ez feltehetően kimaradt Szondi Miklósnál, ami nem lenne baj, csak ne tegye ki az ablakba, újságba. Dr. Zelliger Erzsébet röviden bemutatja a DZS és GY közötti összefüggést:
A magyar gy ezzel szemben egy (jésített) dzs hangra megy vissza. Ezt egyrészt a magyarba került ótörök jövevényszavakkal (gyertya, disznó ~ gyesznó, gyöngy, gyom, gyomor stb.) lehet igazolni. Az átvett ótörök jövevényszavak (a törökben) dzs-vel hangzottak. A legkorábbi nyelvemlékeinktől kezdődően a mai gy hang g, gi betűvel, betűkapcsolattal van írva.
A gy hangnak fonetikai tekintetben nincs köze a g-hez, ez az íráskép csak úgy magyarázható, hogy az írásbeliségünk alakításában jelentős szerepet játszó itáliai szerzetesek ennek a hangnak a jelölésében saját nyelvük írásgyakorlatát hívták segítségül. A klasszikus latin g hang a vulgáris latin itáliai változatában e és i előtt dzs-vé változott (vö. Genova, angelo – ez utóbbira l. még magyar angyal!), a két nyelv dzs féle hangjai pedig eléggé hasonlóak voltak ahhoz, hogy a jelölésük megfeleljen egymásnak. A helyesírás konzervatív volta következtében a dzs gy-vé válása után is megmaradt a korábbi jel. Mindez az egy szavunkra is érvényes természetesen.
A mai dzs hangnak nincs köze a korai ómagyar dzs-hez: részben oszmán török (findzsa) részben pl. angol (fridzsider) átvételekben van meg. Fonetikai tekintetben affrikáta (szerk megj: ez nem Afrikában élő néptörzs 🙂 ), azaz zár-réshang, tehát a képzésében zár és rés elemek is vannak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy két hang kapcsolata lenne. (Ugyanilyen zár-réshang a c is!)
DZS rovásjele:
_JB.svg/200px-DZS_(rov%C3%A1sbet%C5%B1)_JB.svg.png){kind=small}
Mivel a DZS önálló hangként létezik a magyar nyelvben, ezért rovásjele – a latin betűs ábrázolásmódjához hasonlóan 2 hangot jelölő betű illetve betűpár összevonásával képezhető: D+ZS. Ez nem azonos azzal, amikor szóhatárnál találkozik ez a két hang. (bővebben itt olvashat róla)
Szondi Miklós nem véletlenül vívja szélmalomharcát: valahogy igazolnia kell, hogy miért lett annak az amerikai-osztrák szabványjavaslatnak a magyarországi strómanja, amelyből többek között törölték a DZS rovásjelet is. Végül is a Szondi név pálcába farigcsálásához nincs is rá szükség…
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
