Czakó Gábor – Magyar nyelv és a rovásírás

Amikor a rovásírás általánosan elterjedt volt nálunk, Európa egyetlen írástudó népe voltunk – Czakó Gábor előadása.

Úgy látja, hogy eltúlozzák a magyar és a finn rokoni kapcsolatát

A Tolna megyei gyökerekkel rendelkező Kossuth-díjas író, Czakó Gábor, a Garay János Gimnáziumban tartott a magyar nyelvvel kapcsolatos előadást, majd adott interjút.
– Egyetért azzal, hogy a finn és a magyar rokon nyelvek?
– Igen.

– Célzatos volt a kérdésem, ugyanis idevágó munkáit olvasva úgy tűnik, mintha állandó perben-haragban állna a finnugrizmussal.
– Ők vannak velem perben-haragban, én nem.

– Mégis, a finnugrisztikát tekintve mindig kritikus hangvételű írásokat olvasok öntől.
– Mert olyan dolgokat állítanak, melyeknek vagy nincs, vagy túl kevés a ténybeli alapjuk. Eltúlozzák azt a rokoni kapcsolatot, ami valóban létezik.

Milyen nyelv a magyar, avagy mitől ős egy nyelv? címmel tartott előadást Czakó Gábor (Fotó: Mártonfai Déne)

– Mit ért azon, hogy eltúlozzák?
– Egy példa: megkérdeztem egy csomó nyelvészt, hogy hány magyar szó került be a finnugor nyelvek szókincsébe? Egyöntetűen azt válaszolták, hogy egy sem, mert olyan a rendszer. Viszont tudjuk, hogy a természetben nincs hatás kölcsönhatás nélkül. A tudománytalanság ilyen kristálytiszta megnyilvánulásait teszem szóvá.

– Viszont, ha a finnugrisztikával elmondása szerint nincs haragban, az egészen biztos, hogy az úgynevezett hunfalvyzmussal igen.
– Nos, a hunfalvyzmus nem nyelvészet, hanem hatalomgyakorlási mód egy tudományterületen.
– Miért éppen Hunfalvy Pál nyelvész a névadó? Miért nem kollégája, Budenz József, a magyarországi finnugrisztika megalapozója?
– Mert Budenz is Hunfalvy találmánya, ő hozta ide Magyarországra. Hunfalvy nemtelen eszközök sorozatát vetette be. Ismét mondok egy példát. Élete vége felé írt egy könyvet, németül. Ebben azt állította – és ez át is ment a tudományba alaptörvényként –, hogy a székely rovásírás a 17. század körül alakult ki. Tehát először is a rovásírást leszűkítette a székelyekre, másfelől az egész témakört előrébb tolta egy nagy korszakkal. Ugyanakkor itt van Mátyás király 1478-as dekrétumának ötödik cikkelye, mely szerint rovásírással kell kivetni az adót. Mert azt – teszem hozzá – nyilván értik a parasztok. A rovásírás ekkor általánosan elterjedt volt nálunk, Európa egyetlen írástudó népe voltunk ebben az időben. Hunfalvy ezt a tényt nagyon nem akarta: ő szakmáját tekintve nem nyelvész, hanem jogász volt.

– Ön is az.
– Így van, és nem is vagyok rovásíró. Viszont zavar, ha valaki teljesen elrugaszkodik a tényektől
– Manapság, egy nyitott világban ön szerint kiknek az érdekében van ez a hunfalvyzmus?
– A tudomány hajlamos hatalommá válni birtokosai kezében. A nyelvészetben Hunfalvy Pál ezt a viszonyt hagyományozta utódaira, azok pedig a saját utódaikra, egészen napjainkig. Nem mindegyik tudományágban van ez így. Akadtak kivételként olyan nagy tudósok, mint például Szentágothai János, akit volt szerencsém ismerni. Ő nemcsak kísérletekre használta az időt, hanem költészet, festészet és zene is szerepelt az óráin. Tehát egy Szentágothai-tanítvány nem lehetett szakbarbár.

– Nézeteit pár éve A. Jászó Anna, a nyelvtudományok kandidátusa kritizálta egy újság hasábjain. Azt javasolta önnek, hogy mindenekelőtt cáfolja meg azon tételeket, melyeken a nyelvtudomány alapszik. Ezt ön nem tette meg.
– Mert nem ezzel foglalkozom, hanem azzal, amivel A. Jászó Anna és mások nem. Ezek amatőr dolgok, én ezt tudom, hiszen eredetileg jogász vagyok, és nem tanultam nyelvészetet. Azonban íróként a nyelvvel foglalkozom, és rájöttem, rájövök bizonyos dolgokra. Például arra, hogy a nyelvészetben sok mindenre nincs bizonyíték.

(teol.hu – eredeti cikk)

 

Kapcsolódó cikkek:

Share