Ludwig Emil: A haza és a hazátlanok

alt

Czakó Gábor írásának fonalát vitte tovább Ludwig Emil. Ahol a gender tanszék fontosabb mint a rovásírás.

Ludwig Emil: A hazáról és a hazátlanokról

Mindig elolvasom – amikor a kezembe kerülnek – Czakó Gábor írásait

Különösen a nyelvészeti – azon belül az anyanyelvi, történelmi, jelentéstani – vonatkozású újságcikkei érdekelnek. Magam sem vagyok járatlan a történelem és a régészet területén, örülök annak, hogy egy-egy újabb régi szóval, kevésbé ismert fogalommal találkozhatok a közös újságunkban.

(…)

„A magyarellenes erők szívós buzgalmának bizonysága, hogy rovás-írásos nyelvemlékeink egytől-egyig hiányoznak a tananyagból” – mondja a sokkönyves író. Vajon miféle (felső-) oktatási rendszer az, amelyiket évtizedek óta hidegen hagy egy Kr. után 960 körül pergamenre feljegyzett írás a magyarok cselekedeteiről és a sok más, hiteles forrásból származó szkíta rovásírásos emlékek? A régészek és történészek által elismert, párját ritkító kulturális tárgyak ősrégi betű- és szövegvésetei. Csak fontosabb dolog lenne ez, mint a „drága George Soros” pénzelte Közép-európai Egyetem (CEU) „gender tanszé­­ké­nek” szakmai támogatásával, állami, adófizetői pénzből egy ugyanilyet létrehozni az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.

Emiatt aztán nem csoda, hogy a magukat hazafiasnak mondó és megélő magyarok az ezotéria világába húzódnak vissza, elbújva az ilyen valóság elől a se szeri, se száma, valószínűtlen babonákba és a papírra vetett marhaságokba. Egy mostanában rossz hírbe került tanár, városi alpolgármester – államilag támogatott – könyvében ezt írta: a Kr. előtti 4. évezredben légi járművekkel a Kárpát-medencébe érkezett öt férfi és három nő egy társbolygóról, ahová már nem tudtak visszamenni, így elkezdtek párosodni az emberekkel. Két állatot is magukkal hoztak a Szíriusz bolygóról, közülük az egyik a puli volt. Nem kevésszer találkoztam ilyen írásokkal, történelmi fantazmagóriákkal a könyves­bol­tokban és ponyván, külföldről visszatelepedő magyarok, idehaza gim­náziumot kijárt fiatal tudósok – és médiatanárok – munkáiban.

Amelyekkel nem az a fő baj, hogy ostobaságok. Hanem az is, hogy a normális, igyekvő és igazi iskolákat szorgalmasan kijáró értelmiségiek megborzonganak ezektől – és a „tudományos munkák” bolti árától. Azután elkezdenek gondolkodnia azon, hogy ki kellene menniük külföldre, ahol nincs tanszéke a „szittyológiának”.

Emiatt nem érdekli őket a rovásírás sem. Ezért is költöznek el, válnak hazátlanná – az utóbbi években tömegével – az okos, magyar gyökerű, ambiciózus fiataljaink.

(magyarhirlap.hu – eredeti cikk)

 

Kapcsolódó cikkek:

Róna-Tas: Latin kontra rovás
Czakó Gábor: Mostohaanyanyelv-emlékeink
Share