Hamis szándék és kérdés: román vagy rovás?

A Transindex.ro szerint a rovásírás helyett a román nyelvet kellene tanulni. Szavazzon Ön is!

„DOUĂ BERI, CU GEAM CU TOT”

A Székelyföld ügyét nem az viszi előre, ha gyerekeink uralják a rovásírás rejtelmeit, hanem az, hogy beszélnek románul és angolul, versenyképesek az őrtüzekkel jelölt területen kívül is.

A városi legenda szerint így vásárol a székelyföldi egyetemista üveges sört Kolozsváron. Egy másik hasonló történet a székelyek furfangosságát erősíti: egy diák nem ismerte a tojás többes számát, ezért így kérte: „Un ou vă rog. Știți ce? Mai bine zece.” Rengeteg ilyen vicces történet forog közszájon, ezek alapja viszont egyáltalán nem megmosolyogtató: a tömbben élő magyar emberek nagy része nem, vagy hiányosan beszél románul. Sok esetben nincs is szükség a román nyelv ismeretére, hiszen a vidéken élő, idős generáció meghatározó része egy életet élt le a saját településén, ahol még a rendőr is magyar, a háztáji gazdaságból megkereste a betevő falathoz szükséges pénzt és termékeket, egyszerűen nem volt kivel románul beszéljen. Egészen más a helyzet az egyetemisták esetén.

Székelyföld térkép rovásfelirattal (Rovás Infó illusztrációja)

Részükről felelőtlenség 3 vagy 5 év egyetemen eltöltött idő alatt nem pótolni a román nyelvi hiányosságokat. Őszintén hiszek az anyanyelvű oktatás fontosságában, meggyőződésem, hogy mind a tananyagot, mind a készségeket magyar nyelven alaposabban el lehet sajátítani, de ezt nem a román nyelv ismerete ellenében kell tenni. “Székelyföld nem Románia” olvasható egy-egy hőzöngő tüntető tábláján, azonban ez nagyon téves megközelítés. Igenis, Székelyföld Románia, sajátos múlttal, hagyományokkal, nyelvvel, vallással, elvárásokkal, célokkal, törekvésekkel, de mindez Románia határain belül. Ha tetszik, ha nem. És Romániában a román nyelv ismerete nélkül nem lehet boldogulni. Otthon a felcsíki, vagy a homoródmenti faluban talán igen, de máshol nem.

A Székelyföld ügyét nem az viszi előre, ha gyerekeink uralják a rovásírás rejtelmeit, hanem az, hogy beszélnek románul és angolul, versenyképesek az őrtüzekkel jelölt területen kívül is. Ez a téma attól aktuális, hogy a Tanügyminisztérium 6 év halogatás után kegyeskedett úgy dönteni, hogy alkalmazza a törvényt, és ősztől nemcsak az elemi osztályokban, hanem az ötödikesek is külön tanterv és tankönyv alapján tanulják a román nyelvet, majd ezt fokozatosan, évről évre kiterjesztik (remélhetőleg) a tizenkettedik osztályig. Sokan meg vannak győződve, hogy ezzel megoldódik a román nyelv hiányos ismeretének problémája, bevallom, sokáig én is ezen az állásponton voltam.

Kényelmes volt a csúnya Bukarestre mutogatni, és egy ideig azt hangsúlyozni, hogy rossz a törvény, aztán amikor a törvény jó lett, miért nem alkalmazzák. Elfogadom, hogy ez szükséges feltétele a román nyelv könnyebb megtanulásának, de nem elegendő. Hiszen I-IV-ben eddig is más volt a tanterv és a román oktatás módszertana, miért van mégis az, hogy negyedik osztály végén a gyerekek meghatározó része köszönni sem tud románul? Vagy csak magyarul tud kenyeret venni, hogy utaljak egy másik városi legendára. Meggyőződésem, hogy a kulcs a szülők felelősségében rejlik.

Amíg az a mentalitás, hogy fiam, hagyd csak a románt, mert én is alig tudok, mégis boldogultam az életben, addig bármennyire jó a törvény, korszerű a tanterv, jó a tankönyv, felkészültek a pedagógusok, nem lehet áttörést elérni. Amíg a minden iránt nyitott első osztályos gyermek azt hallja, azt érzi, hogy a román nem olyan fontos, addig mindig is lemaradással fog küszködni. Addig a friss diplomás székelyföldi egyetemista nulla esélyekkel indul egy kolozsvári cégnél a román társával szemben. Addig öt év felsőfokú képzés után haza kell menni, és amennyiben a szakterületen nincsenek lehetőségek, a megélhetésért bárhol munkát kell vállalni. Jó törvénnyel és mentalitásváltással talán lehet eredményeket elérni.

(transindex.hu – eredeti cikk)

Rovás Infó szavazása:

Mit tanuljon a székely gyerek? Románt vagy rovást?

Eredmények megtekintése

Betöltés ... Betöltés ...

Kapcsolódó cikkek:

Share