Egy könyvbemutatón az erdélyi visszaigénylések keserves története mellett az új népművészeti tárgyakról is szó esett.
Románia ezerrel gátolja a magyar arisztokraták vagyonának visszaadását
Megjelent Csinta Samu Arisztokraták honfoglalása – Erdély újranemesítői című kötetének második része. Ezúttal újabb négy család – a Kemény, a Bánffy, a Csávossy és a Barcsay – történetébe csöppenhet bele az olvasó. A könyv bemutatóját november 30-án tartották a Budapest Music Centerben a szerző, valamint Bánffy Miklós, Nagy Kemény Géza és Kemény Endre részvételével.
Jelenleg Erdélyben 30 család próbálja visszaigényelni korábban elvett birtokait, erdeit vagy termőföldjeit. A legsikeresebbek eddig az Aporok, akik tulajdonuk 98 százalékát visszakapták a román államtól. Az ellenkező végletet a Kemény család képviseli, hiszen ők 25 év alatt mindössze tulajdonuk egy százalékát kaptak vissza.
Bánffy Miklós úgy véli, azok (köztük az ő családja) a szerencsésebbek a visszaigényléssel, akik az első restitúciós törvény megjelenésekor, már 1991-ben beadták igényléseiket. Két fia, Dániel és Farkas vállalták a nehéz feladatot, hogy a román állam bürokratikus útvesztőiben képviselik családjukat, és visszaszerzik a régi tulajdont.
Az a tapasztalat, hogy az épületeket könnyebben visszaszolgáltatják, mint az erdőket vagy a termőföldeket. A kevesebb földnek is örülnek a családok, mert kb. 150 hektár erdőből és 50 hektár termőföldből meg lehet élni, ha nem is fényűzően. Bár ha visszakapják is a földeket, a birtokbavétel nem egyszerű: a románok az utolsó pillanatig akadályokat görgetnek eléjük, de ha türelmesen várnak, rendeződhet az ügy.
Bánffy Miklós fiát, Farkast idézte, aki szerint Románia a korlátlan lehetőségek és a lehetetlen korlátok országa, hiszen a hatóságok mindent megtesznek azért, hogy mondvacsinált indokokkal megakadályozzák a visszaigényléseket. Például amikor egy földterület visszakerült a családjuk tulajdonába, akkor azt lezárták az idegenek elől, de a helyi pópa és a polgármester levágta a lakatot a kerítésről, azzal az indokkal, hogy a falu azt a területet útnak használja.
Több esetben pedig háborús bűnösnek kiáltják ki a családok felmenőit. Nagy Kemény Géza nagyapját, a híres kultúrszervező Kemény Jánost is ezzel a váddal illették, az egyik román képviselő még szórólapokat is terjesztett róluk, hogy besározzák a családja nevét. De megtörtént az is, hogy egy bankszámlanyitás miatt felküldik őket Bukarestbe, és persze ott kiderül, hogy „félreértés” történt, és nem kellett volna ezért a fővárosig utazni.
Amikor a családok visszakapják a régi tulajdont, újabb történet veszi kezdetét azzal, hogy meg kell találni azokat a forrásokat, amelyekkel fenntarthatóvá válik például egy kastély. Nagy gondot okoz, hogy magánemberként nem lehet pályázni, csak alapítványként vagy olyan szervezetként, aminek a munkája közösségi célt szolgál.
A beszélgetésen szóba került, hogy ki miként éli meg 1918. december 1-jét. Merthogy 98 évvel ezelőtt ezen a napon a gyulafehérvári nemzetgyűlésen a magyarországi románokat képviselő 1228 küldött kinyilvánította szándékát, hogy 26 történelmi vármegyénk tartozzon a Román Királysághoz. Nagy Kemény Géza elmondta, ha otthon van Erdélyben, fekete zászlót tűz ki a házára. Bánffy Miklós úgy fogalmazott, Erdély történelmében ez tragédia, és az a magyar, aki ezen a napon ünnepel és közösséget vállal az ünneplőkkel, hazaáruló. Csinta Samu ki szokott látogatni a december 1-jén tartott rendezvényekre, és elbeszélget a jelenlévőkkel, hogy ki miért érkezett. Úgy látja, az iskolákban a történelemórákon még mindig nagy az „agymosás” ebben a témában, semmi nem változott az elmúlt évtizedekhez képest.
A világsajtóban Károly herceg évek óta felhívja a figyelmet Erdély természeti szépségeire, amit meg kell őriznünk. Az angol trónörökös szerint Európában szinte ez az egyetlen hely, ahol még természetközelben élhetünk. A jelenlévők ezzel nem értettek egyet maradéktalanul, mert úgy látják, az utóbbi időben Korond, Kalotaszeg és Körösfő veszített varázsából, és a helyi vásárokban sokszor értéktelen kacatokat árulnak.
Csinta Samu említett is egy példát, hogy a legmegdöbbentőbb ajándék, amit eladásra kínáltak a kereskedők, egy rovásírással ellátott baseballütő volt. Hozzátette: lehet, hogy Zalánpatak látképébe nem illik bele a mobiltelefon használatát segítő átjátszótorony, de az ott élők életét megnehezíti, hogy a faluban csak 2-3 vezetékes készülék működik.
Valahovits Szilvia Éva
(valasz.hu – eredeti cikk)
Rovás Infó vélemény:
Épp a rovás korszerű használatának példája, ha baseball ütőn is megjelenik a rovás. Ebben semmi kivetnivaló nincs, ettől lesz élő a rovás. A kreatív felhasználási terület, a ráadásul hagyományos alapanyag (fa) célja az, hogy azokat is megszólítsa, akik baseball ütőt keresnek. Vagy akár cipőkanalat, mert azt is készít a fenti könyvbemutatón kibeszélt rovásos baseballütő alkotója. A témára sem lehet panasz, Csaba király neve van ráróva. Halász Tibor fafaragó honlapja pedig itt érhető el.
Csaba király rovásfelirat baseball ütőn
Kapcsolódó cikkek:
