Saját erőből, családi összefogással született meg a vándoriskola, ahol a jurtaépítés mellett a rovást is meg lehet tanulni.
Vándorló erdei iskola mesterfokon
A sepsiszentgyörgyi unitárius egyház József Lajos Közösségi Házában hétfőtől péntekig tanyát vert a Kalibáskői Erdei Iskola, ahol magyarságismerettel gazdagodhattak azok az osztályok, amelyek részt vettek Kovács Ildikó kétórás előadásán. A rovásírás és totemizmus műhelytitkai után a jurta belsejében őseink szokásvitelét, életstílusát ismerhették meg a kisdiákok. A rendhagyó történelemóra nemcsak Sepsiszentgyörgyön, hanem Erdély kisebb-nagyobb városaiban is körbejár.
A brassói születésű Kovács Ildikó négy gyermek édesanyja, Csíkszeredában él családjával. A Kalisbáskői Erdei Iskola egyszemélyes vállalkozásnak indult, mára családi vállalkozássá nőtte ki magát, ahol mindenkinek megvan a maga feladata. Kovács Ildikó két osztálylátogatás között avat be a nem mindennapi történetbe:
– A Kalisbáskői Erdei Iskola története arra a felismerésre épült, hogy az iskolai tananyag mellett szükséges és fontos a gyermekek gyakorlati életre nevelése. Azért jött létre, hogy segítse az iskola és a szülő munkáját. Elsősorban kisdiákokkal foglalkozunk, egy-négy osztályosokkal, de nagyobbakkal is, egészen középiskolás korig. Azért találtuk ki a programokat, hogy kézzel foghatóvá, érthetővé tegyük a gyermekeknek a tananyagot. A jurtabemutató is erre való, hogy ne száraz információkat kapjanak, hanem lássák, megtapasztalják, akár kézbe vegyék a tárgyakat, megszagolják azt a nemezt. A jurtabemutató két órát tart: az első a rovásírás és a totemizmus, a második maga a jurta, a jurta belakása, felépítése, sok-sok ősmagyar szólásmondás és szokás megismerése. A viseletet is bemutatjuk a végén. Célunkat száz százalékig elértük. Kiderült, hogy azok a Kalibáskőtől távol lévő iskolák is igénybe vennék a foglalkozást, amelyek nem tudnak csak úgy, egy vagy két napra eljönni, ezért négy évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy nyakunkba vesszük a világot, és ha már a jurta vándor, akkor legyen vándor… Ez az ötödik éve, hogy Erdély minden városában felütjük a sátrat egy-egy hétre, oda bejönnek a helybeli iskolák foglalkozásra. De bejönnek a vidéki iskolák is.
A vándorlás második évében az is kiderült, hogy a harmadik-negyedik osztályosok is szeretnének valamit kapni, s akkor kitaláltunk egy eredetmondákra felépített csapatépítő játékot. Egy puzzle-t kellett kirakni – ezzel kezdődött a játék –, 2×1,5 méteres honfoglaló térképet, majd az Ural-hegységtől Pannóniába kellett megérkezni hét próbatétellel. Szépen sorra vettük az eredetmondákat. Nem volt könnyű kitalálni. Nekifogtam, eljátszottam, javítottam rajta, de most már a visszajelzések is nagyon jók. Amikor a következő évben újra megjelenek egy városban, nem kell nulláról indulnom, már tudják, hogy ki vagyok, mit várhatnak tőlem, és sokkal jobban megy a csoportszervezés.
A Kalibáskői Erdei Iskola valamikor egyszemélyes vállalkozás volt, de most már az egész család részt vesz benne. A párom írja a pályázatokat, elég sokat megnyertünk az utóbbi két-három évben. Így tudtuk a kelléktárat gazdagítani: idén a Bethlen Gábor Alapítványnak köszönhetően autentikus viseletet, felszerelést mutathatunk be. Pályázatokkal vittünk el például egy gyermekcsoportot Ópusztaszerre. Ez volt a koronája ennek a történelmi foglalkozásnak abban az osztályban. A fiaim besegítenek: az egyik szakács, a másik programvezető, a harmadik mindenes. Ezenkívül van még két alkalmazottunk. Tizenegyedik éve él az erdei iskola, apránként, fokozatosan, házi készítésű felszereléssel kezdtük, aztán szépen kinőtte magát, beértek a dolgok. Kiegészítjük, kézzel foghatóvá tesszük a tananyagot. Mert nemcsak történelmi, néphagyományi ismeretekkel foglalkozunk, hanem Kalibáskőn ott van a természetismeret is, természettudatos életmódot próbálunk élni és közvetíteni.
A Mikes Kelemen Líceum IV. C osztályos tanító nénije, Galaczi Olga, látván a gyermekek arcán az örömet a foglalkozás után, megosztja gondolatait:
– Úgy indultam, éreztem, hogy talán jó lesz ide eljönni. Végighallgatva az előadást rádöbbentem, hány tantárgyat integrált, mennyi eddigi ismeretet sűrített egybe Ildikó… Nemcsak őseink szokásvilágát magyarázta, hanem meg is tapasztalhattuk, együtt fedeztük fel. A gyermekek lázban égtek, nagy élmény volt számukra. Egy Magyari Lajos-versidézet jut eszembe, amelynek lényege, hogy ne játsszuk el az egyetlen jövőt. Kovács Ildikó életfeladata, hogy gyermekeink megismerjék gyökereinket, és megtanulják tudatosan átmenteni a jövőnek.
(3szek.ro – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
A Hungarikumok konferenciát immár harmadszorra rendezték meg a Parlament Főrendiházi termében. Történelmi eseményen ezúttal a rovásírás is helyet kapott, a Rovás Alapítvány által.