Sebestyén Mihály elgondolkodott, milyen lenne a polkorrekt székelyföldi ábécéhasználat – egy bűnügy margójára (18+)
Sebestyén Mihály: Mikor Székelyföld a Székelyföld?
Olvasom, hogy az éber és aszexuális bűnüldözők rajtaütöttek egy székelyföldi szexuálklubon. Ebből is látszik, hogy a székelység földje már nem él a patriarchális elzártság paradicsomi állapotában, hanem paprikázva, borsozva, fűszerezve habzsolja az életet. A nagybetűs ÉLET-et.
Az apostoli és futbalista névvel felruházott guru több fiatalt és egykor fiatalkorút rávett arra, hogy családjától elidengenítve hozzá és köréhez csatlakozzon, pénzét neki folyósítsa élő egyenesben, banki műveletek közbeiktatása nélkül, és további élvezetek céljából nemileg játékszenvedélyt mutasson, amiben az áldozatok annyira elmerültek, lenyűgöztettek, hogy észre sem vették, nem ismerték fel, hogy szexuálisan vagy sexxszuálisan ki vannak zsákmányolászva (vö. tudatmódosítás, avagy akinek az esze a fenekébe van rejtve).
Na már most, a cikk mögött jelentkező kommentelők, aki száma a hír feltűnőségéhez képest elég csekély – holott székelyföldi vonatkozása kikerülhetetlen – nem nagyon figyelnek fel a köralkotás veszélyeire, mert bizonyára annak örülnek, hogy ma már bármiféle kört lehet alakítani, elvégre demokrácia van, tehát olyan kört is, amelynek sugara meglehetősen rövid és központja a nemi – nem pedig a rendőri – szerveken(ben) nyugszik és izgul.
Ezzel szemben azon háborognak a kommentelők, akikben a lokális patriotizmus soha el nem apadhat (úgy is köll), hogy Eusebio nem is székely név, feledve azt, hogy a Székelyföldet bármennyire is szeretnék tisztának látni, mégsem az etnikailag, fajilag és nemzetileg. Hogy mást nem mondjunk, az egykori Maros-Torda (székely)vármegyében, amelynek területe távolról sem azonos a mai Maros megyével és a korábbi Magyar Aurtonóm Tartománnyal, szóval 1910-ben a hivatalos és egyben ma is mérvadó népszámlálás szerint 111 376 magyar, 70 192 román és 7 706 szász/sváb/német élt, miből kiderül, hogy a népesség már akkor sem volt tisztán székely és/vagy magyar, tehát az Özséb név, melynek az Eusebio magyar megfelelője nem is Istentől/székelytől elrugaszkodott név viszonyaink között.
Másfelől azt nehezményezik, olcsó szatírkodással távolítva el tudatuktól, hogy a rendőrségi felvételeken látható kerekasztalon, amely mellett nem Arthur király, nem az ENSZ diplomatái, még csak nem is a palesztin-izraeli tárgyalófelek ültek, hanem a szexjátékosok skrableztek (betűjáték, angol-amerikai származék), fordítva rakták ki a magyar ábécét, azaz balról jobbra tart a betűsor. Ezzel szemben: „A botot balkézben fogva a jobb végén kezdték a rovást balra haladva, így ez a rovásírás iránya. A jelek irányultsága is ezt mutatja, mármint, hogy a rúnák (a bevésett jelek) balra néznek. (Azonban elfogadott a balról-jobbra irányuló írásmód is, viszont ekkor az eredeti rúnák tükörképeit kell kiírni, hogy az olvasási irány megállapítható legyen.” Idézet egy tankönyvből.
A szekta asztalán latin ábécé betűi fordított sorrendben (forrás)
Erről talán ennyit, sokkal érdekesebbnek tartom, amire a kommentelők egyáltalán nem figyeltek fel: hogy ez a kör a román és magyar felek összefogásán (összefogdosásán) nyugodott, és hogy a teljes magyar ábécé volt kirakva körbe-körbe. Még akkor is, ha azt a rajtaütő hatóság tükörírás-látású szervei rakták ki a nagyobb súlyú vádolhatóság kedvéért. (Pl. a székelyföldi ábécéhasználat elítélendő autonómiája.) Viszont ez azt is tükrözi, hogy a Székelyföldön a lakosság vegyes és senkit sem szabad kihagyni sem a jóból, sem a bűnből. Mindent csak arányosan.
Végezetül a címben feltett kérdésünkre keressük a választ vagy a választóvizet: mikor Székelyföld a Székelyföld? Még pontosabban Marosvásárhely, ahol szégyenteljes események vannak és ágyék-játékkör alakul, működik és fiatalkorúakat rontanak meg?
Ha valami jóból, szebb jövőt ígérő felsorolásból, számvetésből kimarad Maros megye és Marosvásárhely, mondván (hivatalosék, ostobáék állítván), hogy az nem autentikus, őshonos, törzsökös Székelyföld, akkor mindjárt tiltakozni illik, szükséges? Avagy ha valami ostobaság történik, ha valami nem tetsző játszódik le az autonómiatörekvések, jó hírnév, dicsőség szempontjából, ha valami sikertelen és kudarcos, akkor vigasztaljuk magunkat azzal, hogy az már nem is Székelyföld – és vesszen a férgese?!
(maszol.ro – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
- Maszol.ro újévi jóslata a rovásról
- Elszékelyesedés félelme
- Szlovák rovásírás történelem
