Mire nem jó az Unicode? – Szakács Gábor figyelmébe

A rovás félreszabványosítói közül Szakács Gábor egyenesen a Demokratában tette közzé téves elképzelését az Unicode-ról.

Unicode – ahogy azt elképzelik

Szakács Gábornak nem először gyűlik meg a baja az Unicode-dal. Az írás nevéről is futott egy kört már a Demokratában, az Old Hungarian-t dícsőítve. Akkori számban a Forrai Sándor nevének mai (ki)használói a rováskutató képe fölé odaírták azt is, amit Forrai soha nem vallott, s amit könyveiben sehol sem találunk: “Ómagyar” írás. A valóságban Forrai “magyar rovásírásnak” nevezte nemzeti írásunkat. Más kérdés, hogy az Old Hungarian egyáltalán nem azt jelenti, amire Szakács Gábor gondol, ugyanis az “Old Hungarian” kihalt magyar nyelvet jelöl.

A 2016.09.07-ei Demokrata számból pedig kiderült, milyen téves elképzelése van magáról az Unicode szabványról. Ezt írja ugyanis Szakács Gábor:

Hazai és határon túli támogatói előterjesztésére 2015 júniusában a rovásírás Old Hungarian elnevezéssel bekerült a nemzetközi írásrendszereket hitelesítő Unicode szabványrendszerbe.

Már említik az írásrendszer hibás nevét, akkor legalább pontosan kellene idézni a szabványt: írásunk neve így van bevésve: Old Hungarian (Hungarian runic). Amely kifejezés a valódi hozzáértők számára azt mondja, hogy kihalt magyar írás, a zárójelben pedig még nagyobb szarvashiba: magyar rúna. Mintha bármi köze is lenne a rúnákhoz. De erről is volt már szó részletesebben.

Ugyanebben a mondatból kiderül, hogy az Unicode mintha valamiféle hitelesítő tevékenységet látna el. Hát nem. Az Unicode nem hitelesít semmit, csupán azonosítószámmal látja el az írásrendszerek alapegységét, a betűt. Azért kell az azonosítószám, mert nem a betű maga, hanem a kódja létezik a számítógép memóriájában, szoftverében. Olvassunk tovább:

Ehhez jelentős segítséget nyújtott a döntőbizottság tagja, Michael Everson.

Az Unicode nem hitelesítő szervezet, s nem is döntőbizottság, hanem az iparági közreműködők által létrehozott szabványosítási testület. Más kérdés, hogy az ír-amerikai Michael Eversonnak elég egyszerű elképzelése volt a székely-magyar rovásról, ami a tájékozatlansága és nagyfokú ismerethiánya nem meglepő, de mivel ő kapta a feladatot és a pénzt az amerikai SEI-n keresztül, nem lehetett más “nyertes”, mint az ő szabványjavaslata.

De a csúcs csak most következik, s ez Szakács Gábor legnagyobb tévedése a szabványt illetően:

Nem kevésbé figyelemre méltó eredmény, hogy a székely-magyarnak nevezett rovásírás a Nemzeti Alaptanterv része lett, ezért néhány órában a Hon és népismeret tantárgy keretén belül oktatható. Ezeken a tanórákon az UNICODE-ban hitelesített betűket és helyesírási szabályokat ismertetik meg a tanulókkal, kizárva a világhálón felbukkanó, nem hagyománykövető ábécéket.

Egyrészt a rovásírás nem része a Nemzeti Alaptantervnek, ezt ő maga írta le Hoffmann Rózsával készített riportjában:

Nem pártolnám, hogy kötelező tananyag legyen, de örömmel fogadom, hogy sok helyen működik szakkör, versenyeket szerveznek, és hogy a gyerekek szeretik. (Demokrata, 2014.11.12)

Másrészt az Unicode véletlenül sem ad semmiféle helyesírási útmutatást semmilyen nyelv, semelyik ábécéjére vonatkozóan. Mert ez nem helyesírási útmutató, hanem elvileg egy széleskörű és megegyezésen (közös nevezőn) alapuló technikai segédlet. De nem az lett, köszönhetően többek között Szakács Gábor segédletével létrejött, használhatatlan és így nem is alkalmazott szabványdiktátum. Kuka…

Értjük persze, mit akar sugallni, hogy csak az az ábécé lehet jó, ami bekerült a szabványba, minden más tűzzel-vassal irtandó. Ez nem igaz, és a széttrollkodott félreszabványosítás viharának múltával, senki nem is gondolja így. Íme, itt egy mai tankönyv, amelyhez szerencsére nincs köze az Unicode-nak, vagy Szakácsnak:

hetszinvirag4

Hétszínvirág olvasókönyv 3. osztályosoknak – korszerű székely-magyar rovásábécével
(Unicode által kihagyott betűkkel kiegészített teljes jelsor)

Mivel az Unicode kódhelyeket biztosít (elvileg) minden betűre, a kódhelyen szereplő referenciakarakter csak jelzésértékű: a betű kinézetét már a gépre telepített fontkészlet határozza meg, amely jelen esetben akár Forrai Sándor-féle, de lehet a korszerű jelsor is. Így aztán az Unicode nemcsak a helyesírásra, de még a karakter alakjára sem ad kötelező előírást.

A félresikerült szabvány pedig nem teszi lehetővé, hogy a mai korszerű rováshasználathoz szükséges akadálymentes átírási technológiák létrejöjjenek, mert a Szakács Gábor által támogatott Michael Everson nem ismerte a mai magyar nyelv ábécéjét. Így esett meg, hogy nem kapott kódpontot a DZ, DZS, Q, W, X, Y rovásbetűs párjai, betűépítményei. Pedig Szakács Gábor a teljes ábécé híve (lehetne):

A magyar beszéd hangjait maradéktalanul magába foglaló rovásírás ősi hagyaték (…)

Akkor nem értjük, hogy a DZ, és DZS hangunkra képzett rovásjel miért nincs az Unicode-ban? Ja, hogy ilyen hang nincs is…. Így sikerült dilettáns módon valóban holt írássá lefokozni a jobb sorsra érdemes nemzeti írásunkat.

(Rovás Infó)

Kapcsolódó cikkek:

Share