Végrendelet tanújának aláírása

alt

Rovásüldözés – Az okmányiroda egyre mélyebbre süllyed. Miért ne lehessen aláróni – most a végrendelet az ürügy. Nem vicc!

Végrendelet tanújának aláírása 

Szabó László alárovásos igényét már rutinszerűen utasította el a VII. kerületi Kormányhivatal. Azonban sikerült újabb gyöngyszemet elővakarni a mellébeszélés gyarapodó tárházához, hátha az ügyfél megretten és elfelejti nemcsak azt, hogy székely-magyar rovással írjon alá, de fejét a Nagy Sóhivatali Bürokraták előtt meghajtva elsomfordáljon. Elképesztő és egyben hivatali visszaélés gyanúját erősíti az a hozzáállás, ahogyan hivatkoznak ugyan egy újabb (teljesen oda nem illó) jogszabályhelyre, de nem nevezik meg, miről szól az valójában.

Szabo Laszlo elutasitas reszlet

Szabó László alárovásos igazolvány iránti kérelmének elutasító határozatából részlet (2016.08.09)

Az elutasító határozat indoklásában az ártalmatlannak tűnő 3/2012. számú PJE határozatot is előrángatják.

(E megközelítésben) az „aláírás” fogalom hétköznapi jelentésének lényeges eleme, hogy az  közvetlenül az aláírótól való származását fejezi ki és célja e személy különböző élethelyzetekben történő azonosítása. Az aláírásnak történetileg kialakult, szokásos módja, hogy az aláíró az iraton a családi és utónevét tünteti fel. Jellemző vonása annak rendszeres és viszonylag nagy számú alkalmazása, amelynek során mind a formai, mind a képi megjelenést illetően kialakulnak bizonyos egyénre jellemző egyedi sajátosságok. Ezek magukba foglalják egyrészt azt, hogy az illető az aláíráskor hogyan használja a nevét, másrészt, hogy ezt milyen grafikai kép formájában jeleníti meg. Ennek eredményeként mindenki rendelkezik egy egyénre jellemző, „szokásos aláírással”, mely az általa kialakított egyedi aláírás formát és aláírás képet jelent.

De a rákövetkező mondatot szándékosan kihagyták az elutasító határozatból. Mert ebből kiderül, miért is írták ezt a részt:  “A végrendeleti tanú aláírás-hitelesítő funkciója ezzel áll összefüggésben.” A 3/2012 PJE határozatra való hivatkozás éppen azt igazolja, hogy a polgár saját aláírását gyakorolhatja, ebben SINCS hivatkozás arra, hogy a székely-magyar rovást ne lehessen használni. Másrészt ez a jogszabályhely az aláírás egyik speciális esetére vonatkozik, semmi esetre sem arra, hogy milyen írásképpel szeretné az igazolványát aláírni.

Ez a hivatkozás tehát irreleváns, mert nem végrendelet tanújaként írja alá az igazolványt igénylő adatlapon az aláírást, sőt éppen ez az igénylés fogja megalapozni azt, hogy ha éppen egy ilyen élethelyzetbe kerül, és egy végrendeletet kell tanúsítson, akkor az általa elismert írásképpel, éppenséggel a magyar nyelvű, székely-magyar rovással írná alá a végrendeletet is.

A Kúria bevallotta ítéletében, hogy ugyan senki nem tiltja a rovást, csak nem teszik lehetővé. Vagyis akármilyen jogszabályt is vesznek elő, mind azt fogja igazolni, hogy miért NEM lehet rovással aláírni. A szokásos érvelésük alapja az, hogy magyar nyelvű az ügyintézés – de már nem értik meg, hogy a székely-magyar rovás a magyar nyelv része. Másrészt a nemzetiségi törvényt veszik elő, az meg ugye nem a magyarokról szól…

Kíváncsian várjuk a jogalkalmazóktól az újabb észbontó magyarázatokat, miért nem lehet rovással aláírni, ahelyett, hogy a jogalkotók egyszer és mindenkorra leírnák: a székely-magyar rovás a magyar nyelv leírására alkalmas írásrendszer, amely a magyar műveltség szerves része.

Másik különlegessége ennek az elutasító határozatnak, hogy az “ügyintézőnek nem kötelessége ismerni a rovásírást” nyílt beismerése annak, hogy általános iskolai tanulmányokat se végeztek ezen a téren. Pedig elég lenne, ha például a 3. osztályos olvasókönyvet beszerzik, vagy legalábbis annak vonatkozó oldalát lemásolják.

hetszinvirag4

Hétszínvirág olvasókönyv 3. osztályosoknak

(Rovás Infó)

Kapcsolódó cikkek:

Share