A rovásábécék között néha feltűnik olyan is, amelyben ékezetes (!) betűk találhatók, de ez szerencsére ritka mint a fehér holló.
Ősmagyar Egyház rovás ábécéje
Az Ősmagyar Egyház rovás betűsora balról jobbra néznek. A feliratokat is balról jobbra javasolják írni ezekkel a betűkkel. A különös kiegészítést a hosszú magánhangzóknál látjuk: egy rövid “pöcköt” tesznek a betűkre, ékezet gyanánt, ahogy a latin betűs ábécénkben megszokhattunk: Á, Í, Ó, Ú. Ű.
Érdekes, hogy az É betűnél nincs ilyen megoldás, ott nyilván már a korábban kialakult É jele megfelelt (amely az E betű korábbi jelvariánsa volt). Az Ő-nél pedig mindjárt második kacsacsőrré vált a kiegészítés. Izgalmas kérdés, hogy akkor a saját logójukban miért rövid Ö-vel írják az Ősmagyar Egyház-at?
A magánhangzók kettéválasztásának igénye XX. századi, így vált teljessé a rovás ábécé, amely korábban nem különböztette meg a rövid és hosszú magánhangzókat. A hasonló hangra hasonló jel elve érvényesül a legtöbb rovás ábécében, de az ékezetítés soha nem vált népszerűvé.
Ősmagyar Egyház rovás ábécéje (forrás)
Piros keretben az ékezetes rovásjelek
A rovás ábécé előzményeként a szintén “ősmagyarnak” titulált rovás betűsora, illetve az Arvisura ékezetes rovás ábécéje is adhatta az ihletet (mindkettő az 1940-es évekből származik).
Nagy Sándor Kászon által ismertetett ősmagyar róvás betűsora
(“Magyar gyermeknek magyar nevet adjatok!” 3. kiadásában)
Az Arvisurában szereplő ékezetes rovás ábécé
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
