Polgár István vall a rovásról a fia által készített kisfilmben. A rovásírásnak állít emléket a különleges alkotás, a minikönyv.
Polgár István emlékére
Kedves HunHír-olvasók, ti sokan ismertek engem, de édesapámat jóval kevesebben. Ez a nagyszerű magyar ember sosem szerepelt a hírekben, de mindig ott állt a (néha hülye) fia mögött a bajban, ma délután 79 évesen visszaadta lelkét a Teremtőnek és eltávozott.
Polgár István 1937-ben született. Nem volt hős, nem volt híres ember, csak jó ember. Vésnök volt a szakmája, s szinte egész életében az Állami Pénzverő nemesfém-kohászatát vezette. Onnan ment nyugdíjban 1995-ben. Kisebb csoda persze, hogy ilyen helyre kerülhetett, hiszen 1956 véres napjaiban, 19 éves kíváncsi ifjúként nem egy zűrös helyre odakeveredett, bár fegyvert sosem fogott. A forradalom után megpróbált disszidálni, de a határon elfogták. Személyi igazolványát azonban, amelybe belevésték a tiltott határátlépés bűnét, sikeresen “elvesztette”, és így szabadult meg a stigmától.
1976-ban, amikor megszülettem, evangélikus hitre kereszteltetett, vállalva a kommunisták rosszallását. Munkahelyét kockáztatta ezzel, hiszen kényszerből párttag volt – mint sokan mások is – de végül megúszta pártfegyelmivel. 1989-ben aztán az elsők között vágta a kukába a tagkönyvét. Sosem felejtette el, hogyan akarták a ruszkik falhoz állítani édesapját, az én nagyapámat, aki 1936-ig csendőr volt.
2006-ban döbbenten figyelte, mit művel hazájával és fiával a Gyurcsány-rezsim. Ekkor állt a “szélsőségesek” táborába a maga szelíd módján. Nyugdíjas vésnökművészként rovásírást tanult, ősi magyar tanokról olvasott és terjesztette elveszett igazságunkat. Csodaszép gyűrűket, medálokat és más díszeket készített garázsban berendezett kis műhelyében, amelyeket rendre elajándékozott barátoknak, ismerősöknek. Soha egy fillért sem kért ezekért.
2009-ben csodálatos műalkotással emlékezett meg a magyarság őstörténetéről. Erről készítettem vele egy kis riportfilmecskét, amire nagyon büszke volt. Élete utolsó napjaiban sokat beszélt erről a filmről, ajánlgatta a körülötte sürgölődő ápolóknak, orvosoknak, beteglátogatóknak. Ezzel a filmecskével szeretnék itt most tisztelegni emléke előtt, egy szép és minden tekintetben teljes magyar élet méltósággal történt befejeződése napján.
Nyugodj békében, Édesapám!
(hunhir.info – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
