Betiltott rovás aláírás - a nyelvész szemével

Dr. Czeglédi Katalin nyelvész véleménye az Okmányirodában belső használatra szánt rovásaláírást elutasító levélről.

Csatári levél – a nyelvész szemével

Címe és száma: „Dr. Csatári László főosztályvezető Okmány – felügyeleti Főosztály Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatásos Központi Hivatala Budapest, 2014. augusztus 28. levele Tájékoztató a járási / kerületi hivatal vezetője számára a személyazonosításra alkalmas hatósági igazolványok aláírásával összefüggésben. Száma: 62/1-49/2014.”

Az alábbi vélemény megírására Kiss András kért meg, hogy mint nyelvész, értelmezzem a fent megjelölt levél szövegét.

– Rögtön a második bekezdés mondata értelmetlen, helytelen megfogalmazású: „A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) 5 § (13) bekezdése meghatározza, hogy a törvény alkalmazása szempontjából a polgár aláírása születési vagy házassági családi és utónevének az általa használt és elismert írásképe.” Ez egy tárgyi alárendelő összetett mondat, amelynek a második tagmondata a tárgyi mellékmondat, ám nem tartalmaz állítmányt. Ez nagy hiba, mert egyrészt pontatlanságra ad okot, másrészt többféle értelmezés lehetséges. Számomra, mint polgár és nyelvész számára azt jelenti, hogy a születési vagy házassági családi és utónevemnek az általam használt és elismert írásképem szerepelhet az okmányon. Ha akarom, akkor az írásképem lehet az olvashatatlan latin betűs íráskép, akár egy kereszt, de az ősi magyar írásunk is, a rovásírás.

– Helyesnek tartom, hogy szükség volt a törvény-módosításra, „mert a polgárok sok esetben az aláírás rovatban viselt nevük helyett becenevüket vagy egyéb írásjeleket, ábrákat tüntetnek fel.” Mindebből következik, hogy a nyomtatott névnek feleljen meg a kézírással írott név, azaz a polgár saját kezű aláírása.

– A következő bekezdés ellentmondást is tartalmaz: „Mindezek alapján levonható az a következtetés, hogy a jogalkotói szándék a rendelkezés meghatározásakor arra irányult, hogy egyértelműen meghatározza az aláírásra irányadó követelményeket és kizárja az egyéb, azaz a magyar helyesírás szabályaitól eltérő írásjelek alkalmazásának – így a rovásírás alkalmazásának is – a lehetőségét.” A hiba, a tévedés ott van, hogy a rovásírás a magyar helyesírás szabályaitól nemhogy nem tér el, annak nagyon is megfelel. Ráadásul semmi köze az egyéb olyan aláírásokhoz, amelyek valóban nem felelnek meg a magyar helyesírási szabályoknak.

– Pontatlan a következő mondat: „Rendszertanilag megállapítható, hogy több jogszabály is csak akkor utal arra, hogy a magyar abc betűit kell alkalmazni, amikor egyébként kivételt enged a magyar helyesírásra jellemző írásmód alól.” A magyar abc betűi közé tartoznak nemcsak a latin írással írott betűk, hanem az igen ősi eredetű és hosszú időn keresztül még a latin betűk átvétele után is alkalmazott egyetlen magyar írás betűi a rovásbetűk egyaránt.

– Nem állja meg a helyét az, hogy „A magyar helyesírás szabályai közmegállapodáson alapulnak”. A nyelvi nyelvtörténeti kutatások egyértelműen igazolják, hogy a magyar helyesírás összhangban kell legyen a magyar nyelvnek a szóbeli megnyilvánulási formájával, szó sem lehet közmegállapodásról.

– Nagyon fontos a következő mondat: „Minden egyéb esetben, amikor ez nincs külön nevesítve, a történeti hagyományokon is alapuló főszabály, azaz a magyar helyesírás szabályainak és az ennek megfelelő betűkészlet alkalmazása irányadó, annak külön előírása nélkül is.” A történeti hagyományokba nagyon is beletartozik az igen ősi gyökerű rovásírás is, amely a kutatásaim értelmében a beszédünkkel egy időben, azzal együtt kezdett kialakulni, amely a beszéd kialakulásával és fejlődésével kölcsönhatásban nem egyszerre történt, hosszú időt vett igénybe.

– Fontos, kiemelendő a következő megállapítás: „Az írástudás követelményével kapcsolatban is az vizsgálandó, hogy az ügyfél a magyar helyesírásra irányadó betűkészlet alkalmazásával képes-e magát írásban kifejezni.” Egyet értek a mondat tartalmával. Hozzáteszem, a magyar helyesírásra nagyon is irányadó a magyarok rovás betűkészlete, majd a latin betűs alkalmazása, hiszen ma már ismét egyre többen vannak, akik az ősi gyökerű rovás betűkészlet alkalmazásával ki tudják magukat fejezni írásban.

– A bekezdés utolsó mondata „Más betűkészlet nem fogadható el, az aláírás esetén sem.” egyáltalán nem indokolt.

– Kiemelten fontos, hogy „az írásképnek a polgár által „használtnak és elismertnek”, azaz egyedinek, rá jellemzőnek kell lennie.” A rovásírás nem egyszerűen kitalált, mesterségesen összeállított betűkészlet, amely alkalmazásának a szabályait közmegállapodással hozták létre. A magyar rovásírás történetileg kialakult írás, a magyarok nyelvével együtt keletkezett és évezredeken keresztül a magyar nyelv alakulásával, fejlődésével, a szókészlet gyarapodásával összhangban, vele kölcsönhatásban alakult. A magyar nemzet polgárai használták a rovásírást és elismert volt a mindennapi életben, a magyarságra jellemző volt, ha úgy tetszik, egyedi. A rovásírással írt aláírások olvashatóak is, holott ez a törvény szerint sem feltétele az aláírás érvényességének.

– A rovásbetűkkel írt aláírásnak másik előnye is van, hogy az nem csak „valószínűsíthetően íráskép, hanem valódi, világosan olvasható, látható íráskép”.

– Megjegyzem, hogy a „Nyelvtani értelmezés alapján a rendszertani és történeti értelmezésből” nem pontos a következő levezetés: „az írásképpel szemben az a követelmény, hogy az írás a magyar helyesírás szabályaival összhangban, a latin betűkészletből kialakult magyar betűket alkalmazza.” Egyrészt a latin betűket sok más nép is használja, tehát kizárólagosan nem magyar betűk. Ezzel szemben a rovás igen is magyar és a magyar helyesírás szabályaival összhangban van.

– Maga a rovásírás és annak használata nem mond ellent a következőnek, abba nagyon is beletartozik: „Korm. rendelet szerint az írás jelrendszer, melynek elemei az írott kis- és nagybetűk, betűkapcsolás, írásjelek. Logikai következtetés útján megállapítható, hogy az íráskép szükségszerűen ezen jelrendszer elemeinek egyénre jellemző módon történő megjelenése.”

– Fontos, hogy a törvény szerint a nemzetiségek használhatják a nemzetiségek által használt nyelvet. A következtetés azonban hamis, mely szerint „Tehát a rovásírás a hatályos szabályozás alapján nem nem számít nemzetiségi nyelvnek.” Valóban, az írás, legyen latin betűs, arab betűs, képírás vagy rovásírás, nemhogy nemzetiségi nyelvnek, de még nyelvnek sem számít. A nyelvnek ugyanis megnyilvánulási formája a beszéd és az írás s a rovásírás a magyar nyelvnek a megnyilvánulási formája. Olyannyira a magyar nyelvnek a sajátja, hogy szoros kapcsolatban, összhangban van a helyesírással, amely történetileg kialakult tartozéka a magyar nyelvnek.

– Továbbmenve, más nyelvekkel ellentétben a magyar hagyomány, a magyar tudat máig megőrzött olyan mondásokat, amelyek a rovás alkalmazásához kötődnek, pl.: Sok van a rovásán. Ez onnan van, hogy a magyar emberek rovással jelölték pl. a tartozást, a beszolgáltatni valót, stb. rendszerint rovásbotra vésve, róva. Magyarul, a rovást könyvelésre is használták. A rovás szót ma is használjuk, vö.: magy. ró, rov- ‘adót kivet valakire, teherként, kötelességként előír valakinek, feljegyez, összeír, nyilvántart, (fából) összeállít, vág, metsz, kemény anyagba vonalakat, jeleket vés, valamely kötelezettségnek eleget tesz, emlékezetébe vés, megjegyez, (utcákat, helységeket) bejár, (ismerősöket) sorra felkeres, valakinek vétségeként tart nyilván, megszid, szigorú feddésben részesít, (fát) bizonyos módon vág, üt, csap’. (A Magyar nyelv Történeti Etimológiai Szótára Akadémiai Kiadó Budapest 1976) Az iskolában a gyerekek rovót kaphatnak az osztályfőnöktől vagy az igazgatótól akkor, ha nem teljesítik a kötelességeiket vagy nagy hibát követnek el. Kisebb megrovás esetén bevésnek pl. egy egyest. A rovással kapcsolatos szavak, kifejezések ma is élnek, használjuk őket.

Jelen nyelvészeti szempontú véleményemet megerősíti az eddig megjelent mintegy 150 tanulmányom és a több, mint 30 könyvem. Ez utóbbiakat csatolom.

– Végül megjegyezzük, hogy a levél sok logikátlan, helytelen következtetést is tartalmaz, ám ez már nem a nyelv, hanem a jog területére tartozik, ezeket számba venni nem a nyelvész, hanem a jogász feladata.

Irodalom:

Szkíta-hun nyelv őstörténete, Hangtan. Farkas-Lőrinc Imre Könyvkiadó 2007.
Szkíta-hun nyelv őstörténete, Ősmondattan. Farkas-Lőrinc Imre Könyvkiadó 2007.
Nyelvcsaládok vakvágányon. Farkas-Lőrinc Imre Könyvkiadó 2012.
A magyar nyelv szerepe őstörténetünk kutatásában I. Nyelvészeti őstörténeti tanulmányok.
Czeglédi Katalin Hungary, Pilisvörösvár, 2012.
A magyar nyelv szerepe őstörténetünk kutatásában II. Nyelvészeti őstörténeti tanulmányok.
Czeglédi Katalin Hungary, Pilisvörösvár, 2012. Magánkiadás.
A magyar nyelv szerepe őstörténetünk kutatásában III. A magyar-csagatáj nyelvviszony.
Czeglédi Katalin, Hungary, Pilisvörösvár, 2012. Magánkiadás.
A magyar nyelv szerepe őstörténetünk kutatásában IV. A magyar-mongol nyelvviszony.
Czeglédi Katalin, Hungary, Pilisvörösvár, 2012. Magánkiadás.
A magyar nyelv szerepe őstörténetünk kutatásában IV. A magyar-mongol nyelvviszony. Második, bővített kiadás. Czeglédi Katalin, Hungary, Pilisvörösvár, 2013. Magánkiadás.
A magyar nyelv szerepe őstörténetünk kutatásában V. Személynevek, népnevek, címnevek.
Czeglédi Katalin, Hungary, Pilisvörösvár, 2012. Magánkiadás.
A magyar nyelv szerepe őstörténetünk kutatásában VI. Törzsneveink.
Czeglédi Katalin, Hungary,
Pilisvörösvár, 2012. Magánkiadás.
A magyar nyelv szerepe őstörténetünk kutatásában VII. A magyar népnév és a torgaji magyarok neve. A keleti magyar sezserék nyelvi tanulságai. Czeglédi Katalin, Hungary, Pilisvörösvár, 2012. Magánkiadás.
A magyar nyelv szerepe őstörténetünk kutatásában VIII. A szekér, a kiremet és a körte.
Czeglédi Katalin, Hungary, Pilisvörösvár, 2012. Magánkiadás.
A magyar nyelv szerepe őstörténetünk kutatásában IX. A magyar-bolgár nyelvviszony.
Czeglédi Katalin, Hungary, Pilisvörösvár, 2012. Magánkiadás.
A magyar nyelv szerepe őstörténetünk kutatásában X. A magyar-török nyelvviszony. Mahmūd al-Kāšγari török szótárának és nyelvtanának alapján. I. kötet. Czeglédi Katalin, Hungary, Pilisvörösvár, 2013. Magánkiadás.
A magyar nyelv szerepe őstörténetünk kutatásában X. A magyar-török nyelvviszony. Mahmūd al-Kāšγari török szótárának és nyelvtanának alapján. II. kötet. Czeglédi Katalin, Hungary, Pilisvörösvár, 2013. Magánkiadás.
A szkíta-hun nyelvek története. Gyökrendszer. I-II-III. kötet. Czeglédi Katalin, Hungary, Pilisvörösvár, 2012. Magánkiadás.
Könyvbemutatók-könyvkritikák I. ‘Egyek vagyunk a teremtőnkkel’ (Gyárfás Ágnes).
Czeglédi Katalin, Hungary, Pilisvörösvár, 2012. Magánkiadás.
Könyvbemutatók-könyvkritikák II. ‘Zsebemben sok kicsi alma van’. Czeglédi Katalin, Hungary, Pilisvörösvár, 2012. Magánkiadás.
Nyelvi kapcsolatainkról másképpen I. Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok.
Czeglédi Katalin, Hungary, Pilisvörösvár, 2012. Magánkiadás.
Nyelvi kapcsolatainkról másképpen II. Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok.
Czeglédi Katalin, Hungary, Pilisvörösvár, 2012. Magánkiadás.
Nyelvi kapcsolatainkról másképpen III. A komi-zürjén nyelvjárási és a magyar nyelvi kapcsolatok nyelvi és őstörténeti tanulságai. Czeglédi Katalin, Hungary, Pilisvörösvár, 2013. Magánkiadás.
Nyelvi kapcsolatainkról másképpen IV. Számneveink. Czeglédi Katalin, Hungary, Pilisvörösvár, 2013 Magánkiadás.
Nyelvi kapcsolatainkról másképpen V. A névmások. Czeglédi Katalin, Hungary, Pilisvörösvár, 2013 Magánkiadás.
Kis orosz nyelvtan és gyakorlókönyv. Czeglédi Katalin, Hungary, Pilisvörösvár, 2013. Magánkiadás.
Nyelvészeti őstörténeti Füzetek 4. Idegen szavak, kifejezések a nyelvészetben. Miskolci Bölcsész Egyesület 2006.
Русская грамматика для высших. Czeglédi Katalin, Hungary (Венгрия), Pilisvörösvár, 2014. Magánkiadás.

Magyar nyelv magyarul tanulók számára. (Kezdőknek, haladóknak).
Czeglédi Katalin, Hungary, Pilisvörösvár, 2014. Magánkiadás.
Словарь грамматических терминологий. Dictionary of grammatical terminologies. Nyelvészeti szakkifejezések szótára. Czeglédi Katalin, Венгрия (Hungary) Pilisvörösvár, 2014. Magánkiadás.
A magyar nyelv szerepe őstörténetünk kutatásában XI. A kereszt. Czeglédi Katalin, Hungary, Pilisvörösvár, 2015. Magánkiadás.
A magyarok természetvallásáról. 2016. Megjelenés alatt.
A Volga-Urál vidéke földrajzi neveinek magyar nyelvi kapcsolatai. 2016. Megjelenés alatt.
A földrajzi nevek etimológiai szótára. Volga-Urál vidék 1-6 kötet. Hungary, Pilisvörösvár, 2016. Megjelenés alatt.

Dr. Czeglédi Katalin nyelvész, szlavista, keletkutató.

2016 július. 22.

(Rovás Infó)

Kapcsolódó cikkek: