Aknay János- A művészet angyalai

Ezúttal Felvidéken lehet megtekinteni az Aknay kiállítás képeit, amelyek közt rovásjelek is felfedezhetők.

Pozsonyi Városi Galéria

Pozsony. Aknay János festő-művész “A földi és az égi szféra között” című kiállítását a Több mint szomszéd – Magyar Kulturális Hét jeles eseményeként rendezték meg a Pozsonyi Városi Galériában.

A Kossuth- és Munkácsy-díjas festő a kortárs magyar művészet kiemelkedő képviselője. Munkássága folytatása, egyben megújítása a több mint százéves hagyományra visszatekintő szentendrei festészet geometrikus törekvéseinek.

P. Szabó Ernő, a pozsonyi kiállítás kurátora szerint Aknay János művészetét egyszerre jellemzi Szentendre architektúrájának, sajátos motívumvilágának a hatása és a közvetlen vizuális környezettől való elvonatkoztatás szándéka, továbbá a képi szerkezet tömörítésének igénye, a makrokozmosz törvényszerűségeinek a modellezése a geometrikus struktúrában.

A művész pozsonyi tárlata áttekintést ad az eddigi életmű egészéről. A legújabb művek is beépülnek a több évtizedes összefüggésrendszerbe. „Így válik kiválóan érzékelhetővé a folyamat, amelynek során a művész az első, revelatív erejű szentendrei élményeitől, illetve azok művekben való dokumentálásától a barokk város páratlanul gazdag építészeti örökségének az egyre jobb megismerésén és új összefüggésrendszerben való megjelenítésén, illetve egy igen összetett absztrakciós folyamaton keresztül – a konkrét élményektől eltávolodva, a külső benyomásokat egyre inkább csak inspirációs forrásokként kezelve – kialakította sajátos geometrikus-konstruktív képi világát”– fogalmaz P. Szabó Ernő.

Aknay János hitelesen ötvözi a környezet ihlette geometrikus képi elemeket a figurális részletekkel. Művészetében barokk architektonikus elemeket idéző geometrikus formák, a rovásírás jelei, valamint stilizált barokk angyalmotívumok találkoznak.

A kurátor úgy fogalmaz, a művész angyalai az időtlenség, az örökkévalóság hírnökei, akik összekötő kapcsot jelentenek az égi és a földi, a látható és a láthatatlan, az anyagi és a szellemi tartalmak között, akár csak maga a művészet. Az utóbbi időszakban született kompozíciókon egyre gyakrabban tűnik föl a kép egyik felső sarkában egy nagy négyszögletes mező, amely a képi tér megnyitására utalhat a tér és az idő – az emlékezésnek, a világ megélésének – új rétegei felé, s amely lehetőséget ad a szabad közlekedésre a földi és az égi szféra, az emberek és az angyalok közössége, a világ és a Teremtő között.

Aknay János kiállítása szeptember 4-ig látható a Pálffy-palotában.

(Új Szó – eredeti cikk)

 

Kapcsolódó cikkek:

Share