Egyre több alkalommal találkozunk nemzeti írásunk említésével egy-egy vers sorai közt. Újabb példára lelt irodalomkedvelő Olvasónk.
Mindhalálig – mindörökre…
Tovaillan – múlik minden,
ezüstbe folyt röpke tincsem,
vállam felett reppen, susog –
bíbornarancs alkony csurog,
életecset festi arcom,
barázdát húz minden harcom,
hátam görbül – mankót fogok,
tollhegy alatt tintanyomok,
lélek-uszály lomha fényben,
ringatózik tinta-kékben,
hullámverés minden rovás,
egy, kettő vagy több tollvonás,
kék-vér csurran hegye nyomán,
emlékhalmaz rajzolt során,
rendezetten, szépen dőlnek,
hímzett betűk álmot szőnek…
…elmesélik, hogyan éltem,
tollmankómmal mennyit léptem,
azt is, hova, merre jártam,
Pegazussal meddig szálltam,
valahol majd szenderedek,
vershalmomra heveredek,
rímet vések létrögökre…
…mindhalálig – mindörökre!
(média neve – eredeti cikk)
Keressük az irodalmi nyomokat
Bár a rovásról szóló, a rovás megemlítő irodalmi alkotások száma örvendetesen gyarapodik, bizonyára az ilyen művek többségéről még nem tud a rováskedvelő közönség. Legyen akár versforma, próza vagy regény, nemzeti írásunkkal való kapcsolat értékes igazolása a magyar műveltség és a székely-magyar rovás történeti összefüggéseinek és kölcsönhatásának.
(Rovás Info)
Kapcsolódó cikkek:
