Újabb nyelvészeti érdekesség a rovás jelentésrétegeiről. Pünkösd révén is őrzi nyelvünk nemzeti írásunk létét.
Pünkösdi király
Pünkösd napját az egyház a húsvét utáni hetedik hétre, vagyis az ötvenedik napra (görögül pentekosztész) jelölte ki. A kereszténység a Szentlélek eljövetelének, a zsidóság a termés első zsengéjének örömnapját ünnepli ilyenkor, a pászka utáni héthetes időszak lezárását. Európa-szerte a középkortól fogva élt a pünkösdi király választásának népszokása, természetesen a magyar nyelvterületen is.
A XVI. században a csetneki zsinat tiltotta az ilyenkor szokásos és többnyire pogány eredetű tavaszköszöntőket, termékenységi varázslásokat. A XX. század közepe táján ezek legtöbbje kihalt.
A pünkösdi királyválasztás lóversennyel (vagy bikahajtással és egyéb ügyességi játékkal) járt együtt. A nyertes legényt nemcsak feldíszítették zöld ágakkal, virággal, ha lovas volt, lovát is, hanem különféle ideig-óráig tartó jogai is voltak. Több helyen egy álló esztendeig tartott a pünkösdi királyság, amely jogokkal járt: egy évig ingyen rovása volt a kocsmában, a község fizetett utána. Táncban, mulatságban szervező volt, a pünkösdi király lovát, marháját társai alkalomadtán tartoztak őrizni és így tovább.
Király szavunkat a környezetünkben élő szláv népektől vettük át, azok meg – és más népek is – a nagy frank uralkodó nevét használták a legnagyobb méltóság megnevezésére. A szlávság életére is befolyással volt ugyanis Nagy Károly, aki 768-tól uralkodott haláláig, 814-ig. Neve ófelnémet nyelven Karal vagy Karl volt. Népünk nyelvhasználatában kerál, kerály, kirá, kilár, királ, királl, küráj, kürály változatok ismeretesek a régiségből, illetőleg a nyelvjárásokból. Mai napság ezeket aligha lehet föllelni, az Új magyar tájszótár egy részüket a mai határokon túli Klézse, Gúta, Jugán falvakból, azután Székelyföldről és a hajdani Nagy-Küküllő vármegyéből adatolja.
A föntebbi ingyen rovás kifejezés is magyarázatra szorul ma már, hiszen a sok van valakinek a rovásán szólást arra alkalmazzuk, akinek sok hibája, bűne, helytelensége van. Eredetileg fapálcikára róttak, véstek vonásokat, ezekkel tartották számon az adósságokat, amelyek ha növekedtek (esetleg a kocsmában), akkor sok volt rováson.
A pünkösdi királynak esztendeig nem volt gondja, hogy mennyi rovása van, ám még az egy év is rövid, mint a pünkösdi királyság.
Büky László
(Szentendre.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
