Magyar jelképek – Nagyvárad

karpatmedence

Ősmagyar jelképek között a rovás is megemlítésre került a kiállítás megnyitóján. Nagyvárad új református székházzal bővült.

Királyhágómelléki Református Egyházkerület új székháza

Vasárnap délután a Királyhágómelléki Református Egyházkerület új székházában Győri László debreceni, Csokonai-díjas szobrászművész alkotásaiból nyílt tárlat. Jövő keddig nézhető meg.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa az új székházának felszentelését egy szobrászművészeti tárlattal kívánja ünnepélyessé tenni, ezért múlt vasárnap- az avatás előtt egy héttel- Győri László debreceni, Csokonai-díjas szobrászművész kiállítását nyitották meg az új székház tanácstermében (Nagyvárad, Sulyok István utca). A megjelentek tulajdonképpen olyan tárgyak közt sétálhattak, melyek az őstörténetünket idézik egy szakrális térben.

Az érdeklődőket Wagner Erik püspöki titkár köszöntötte, majd Csűry István püspök fejtette ki igei gondolatait. Az mondta, meg van hatódva, mert úgy érzi: a felszerelésre váró új ingatlan egyszerre jelzi valaminek (az építkezésnek) a végét, és valaminek a kezdetét, azt, hogy Isten nyújt számunkra egy olyan lehetőséget, hogy összeköthetünk sok mindent a lelkükben, melyek olykor megvannak úgy külön-külön, de nagyon jó, amikor együtt vannak, és együtt hatnak, mint például ez alkalomból Isten igéje, a képzőművészet és a költészet. Arra hívta fel a figyelmet: az összhatásról szól az is, hogy Isten e napra a bibliaolvasó kalauz szerint Mózes V. könyve 9. fejezetéből ajánl egy nagyon rövid szakaszt, mely szintén arra világít rá, hogy a dolgok mennyire összefüggnek (Mózes azokat a kőtáblákat hozta le a hegyről, amelyet Isten a saját ujjával metszett). Az egyházfő olvasatában fontos tehát odafigyelnünk a belső rezgésekre, mert ezek által az Úr üzeni akar nekünk, és lényeges, hogy mindenki a maga helyén, az élmény keresésének pillanatában tudjon olyan asszociációkra rátekinteni, „melyeken keresztül az ő saját életét és sorsát látja valóban olyannak, mint ami Isten irgalmának és szeretetének a tenyerén van”.

Rovásírás

Makoldi Sándor festőművész, a kiállító gyermekkori barátja azon meggyőződésének adott hangot: Győri László egy olyan magyarországi szobrász, aki nemcsak magyarországi és debreceni, hanem magyar. Úgy magyar, hogy azt a sorsot élte és éli, mint minden igaz magyar régen és napjainkban is.

Győri László szavai:

Győri László azt nyomatékosította: a kiállítás gerincét, az élet tengelyét jelképező, a terem hosszanti oldalán középre futó plasztikai együttes képezi. Erre, mint életágak, rá merőlegesen fűződnek fel azok a plasztikai gondolatok, melyek közel 40 éve foglalkoztatják őt. Ugyanakkor pedig a tárlat anyagának bemutatása képletesen egy kilencágú Világfa elrendezés analóg példája alapján épül fel. Az ágakban és metszési pontokban egy-egy energia góc jelenik meg, melyek a plasztikai gondolatok jobb és baloldali ágait kötik a tengelyhez, ezáltal válnak a sokféle anyagból és technikai kidolgozással készült plasztikák beszédessé, és remélhetőleg értelmezhetővé.

A rendezvényen közreműködött Meleg Vilmos színművész, a Szigligeti Színház tagja. A kiállítás jövő keddig tekinthető, hétköznap 12-17 óra között.

Ciucur Losonczi Antonius

(Erdon.ro – eredeti cikk)

Kapcsolódó cikkek:

Share