A székelyudvarhelyi lelet ügyében Dr. Zelliger Erzsébet nyelvész véleményezi Ráduly János olvasati javaslatát.
Megjegyzések a Székelyudvarhelyi felirathoz
Székelyudvarhelyen a múlt nyáron került elő a Székely Támadt várnál végzett régészeti kutatások során egy rovásírásos tégla. Azóta ismert a kérdés: az újonnan megtalált rovásírásos téglatöredék felirata milyen tartalmat rejthet. A megfejtésre pályázat is született, hogy a rovás iránti érdeklődést kihasználva minél szélesebb kör kísérelje meg a felirat elolvasását. Érkezett is több megfejtés, de eddig egyikük sem állta ki a próbát.
Legutóbb Ráduly János a Lustra című folyóirat 2015/2. számában közölte a megfejtését, amelynek lényegi tartalmát az e-NÉPÚJSÁG-ban is megírta. A rovásírások megfejtésében komoly eredményeket felmutató néprajzkutató magyar nyelvészeti és néprajzi szakirodalomra támaszkodva kísérelte meg a feliratot értelmezni. Magyar nyelvészeti szempontból azonban komoly kifogások merülnek fel vele kapcsolatban. Előrebocsátom, hogy a szöveg kibetűzéséhez nem tudok mit hozzátenni: a legjobb fényképfelvétel sem pótolja az eredeti „testközelből” történő vizsgálatát.
Írján vót?
Ráduly a magyarázatot tulajdonképpen a szöveg második felének olvasatával kezdi: „Az utolsó nyolc betűnek (balról jobbra haladva) az ÍRJÁN VÓT (= volt) feloldást adtam.” Az R jelének egy bizonytalan, a korábbi, pl. Sándor Klárának a Nyestben megjelent írásában is szavakat elválasztó jelként értelmezett kisebb vonalkát mond. Az igealakot régmúlt idejű igeformának tartja, amelynek tartalmas része (írján) a Konstantinápolyi felirat írtán alakját idézi. Csakhogy a szövegben „írtán ezt” szerkezetben fordul elő, tehát tárgyas ragozású alak, miként a Szabó T. Attila idézte valamennyi társa is a magyar nyelvtörténetből. Itt nemhogy határozott, de semmilyen tárgy sincs!
Turul?
A felirat elejéről így szól: „A mellékelt rajz jobb felőli öt jelét így minősítettem: a legelső graféma (kis függőleges vonal) csak töredék, ’hangértéke ismeretlen marad’, a maradék négy betű a TRUL vagy TRUP hangcsoportot ’adja’.” Ennek alapján az olvasata így alakul: TuRUL ÍRJÁN VÓT (= volt). Az előző olvasati kísérletekhez hasonlóan itt is R értéket tulajdonít egy, a többi írásjelnél kisebb ferde vonalkának, amelyet mások szóhatárjelölő elválasztó jelnek tartottak. Az első magánhangzó hiányát a rovásírás szabályainak megfelelő hangugratással, a rövid magánhangzó elhagyhatóságával magyarázza. Így lesz turul az olvasat. Ezt támogatandó Kézai krónikáját említi, amelyben az Álmos dinasztia Turul nemzetségként szerepel. Idézi Benkő Lorándot, aki a turulnak mint totemősnek a szerepeltetését besenyő hatásnak mondta. Hivatkozik a Magyar nyelv történeti-etimológiai szótárából (TESz.) a turul címszó több helynévi és egyetlen bizonytalan személynévi adatára is. Ez utóbbi talán nem is a turul szó adata: személynévként való elfogadásához célszerű más forrásokat is megnézni!
Fehértói Katalinnak az Árpád-kori kis személynévtárában nem szerepel ilyen személynév, és Kázmér Miklós családnév-szótárából sem adatolható, tehát a bizonytalan adat személynévként való idézése téves. A TESz-nek a szó eredetére vonatkozó részéből kiderül, hogy a turul etimológiája szerint török eredetű, a megfelelői alapján túrul-nak kellett hangoznia, csupán az emlékek nem jelölték a hosszú magánhangzók időtartamát. Ha pedig az első szótag magánhangzója hosszú volt, akkor a rovás szabályai szerint ki kellett volna írni. – A szót a 19. században újították fel, az első szótagban a rövid u a régi emlékek téves olvasatán alapul. Ezt tükrözi mai szóhasználatunk is.
Mindebből az következik, hogy a megfejtési kísérleteket tovább lehet folytatni, a problémát még nem sikerült megoldani.
Dr. Zelliger Erzsébet
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
