A XX. század rovástörténete kevéssé feldolgozott, de bizonyosan sok értékes meglepetést tartogat. Forrai Sándor és kora.
Kalandos század
Nemzeti írásunk elmúlt száz évéről a rovótársadalom többsége kevesebbet tud, mint a középkori rovásműveltéségről. Sőt, mintha a szenzációkhoz szokatott közönség az ókornál is régebbi időket, piramisokat és földönkívülieket látná szívesebben nem csak álmaiban, de akár a szakmai honlapok oldalain is.
Pedig a XX. század viszonylag könnyebben kutatható és ezernyi érdekességet rejt még mindig a tudomány, a nyelvészet, régészet, művészet, de akár a köznapi élet területén is. A legértékesebbek ebben az időszakban azonban maguk a folyamatok, a változások és kölcsönhatások, melyek megteremtették a rováskutatás korszerű ágát és nemzeti írásunk szerves fejlődésének elméletét.
Ennek ellenére a korszak sok fontos rováskutatója, fejlesztője és művésze ma még szinte ismeretlen és “naiv rováskutatás” képviselői igyekeznek valamiféle képzelt egyvonalú kontinuitást, és könnyen kanonizálható mitologikus szereplőket létrehozni. Valamiféle szent dogmát, melyet nem illik megkérdőjelezni … s amelynek egyesek önjelölés folytán a felkent őrzői, örökösei lehetnek.
Az igazi Forrai
Forrai Sándor a XX század második felének egyik jelentős autodidakta kutatója volt – sokak mellett -, aki maga is végigjárta a módszertani fejlődés, girbe-gurba útjait és ahogy – teljes, valódi – életműve mutatja, eljutott a szerves fejlődés, valamint a korszerű rovás megalkotása szükségszerűségének felismeréséig. Nem félt a kísérletektől, nem félt az esetleges tévedésektől és azok korrigálásától sem. Ezért Forrai egy-egy ABC-változatánál sokkal értékesebb és tanulságosabb maga az a több évtizedes út, melyet a jelsor (Forrai-ABC) bejárt a fejlődése alatt.
Sajnos a 90-es évek végén beindult új szemléletű rováskutatás felfutásában az idős, látását veszítő kutató már nem tudott aktívan részt venni, az elmúlt másfél évtized újjászületését pedig nem élte meg.
Bálványkészítés
Forrai munkássága sem volt tehát egyetlen egyenesre rendezhető, miképp a XX. század rovásfejlődése is több szinten, több térben és irányban ment végbe. Mindzek eredőjeként született meg azonban a XXI. századi korszerű rováshasználat. A kutató és tanár Forrai – sok tekintetben előre látva, megérezve a jövő igényeit – mind ennek tudatában volt, mégis ismeretlen volt számára az öntömjénezés, vagy valamiféle guru-szerepben való tetszelgés. A valódi tudás szerénnyé tette őt.
Mindez nem mondható el a kellő tudás és – ennek következtében – szerénység birtokában nem lévő, önjelölt “szellemi örököseitől”, akik nevét felhasználva, de sokszor tudományos munkáit sem ismerve egy “szent tehenet” (a rovásírás atyját, megalkotóját, nagymesterét etc.) próbálnak faragni Forrai Sándorból, hogy később az arra való hivatkozással megélhetési hűbérbirtokká tegyék nemzeti írásműveltségünk területeit.
Ezek Forrai nevéhez méltatlan, szellemiségével ellentétes és a rovásműveltség szempontjából káros próbálkozások, melyek nyomait viszont sajnos lépten-nyomon felfedezhetjük az idei születési évforduló copy-paste “cikkeiben” is.
Szerencsére az ismeretek ma már hozzáférhetőek, s akiben van szándék Forrai munkásságának megismerésére, annak csak a szorgalmán múlik, hogy megtalálja a valódi ismereteket. Erre példa Rádiné Zsuzsa írása a Természetbaráti Kör honlapján.
(Rovás Info)
Forrai Sándor rovásábécéi
Forrai Sándor élete során több alkalommal kísérelte meg ősi emlékek alapján összeállítani a korszerű rovásábécét. 1973-ban Bárczy Zoltán 1971-es ábécéjét rajzolta át, három évvel később a Marsigli-féle táblázatot vette alapul Egy botra rótt középkori székely kalendárium és egyéb rovásírásos emlékeink című, 1985-ös könyvében a 24. oldalon közli azt a változatát, aminek forrása feltehetően Györffy György 1971-ben, majd 1977-ben megjelent ábécéje. Ebben az ábécében nem voltak megkülönböztetve az A és Á, az E és É betűk, valamint a rövid és hosszú magánhangzópárok, és csak egy bogárjel szerepelt. 1986-ban már külön betűket szerepeltetett az A–Á és az E–É párnak, de egy jellel jelölte az O és az Ö rövid és hosszú változatát.
Csak 1994-ben megjelent ábécéjében fordult elő először, hogy minden párnak külön betűt adott, bár a korábbi Ü-t teljesen lecserélte egy bogárjel alakúra, ami miatt az azonossá vált az Ű-vel.[4 Utolsó, végleges ábécéjét 1995-ben alkotta meg, ebben visszatért a korábbi Ü betűjéhez.
Tagsága
- Magyarországi Gyorsíró Szövetség
- Magyarországi Turán Szövetség
- Zürichi Magyar Történelmi Egyesület
- Országos Ómagyar Kultúra Baráti Társaság
- Magyar Rovók Országos Szövetsége
Könyvei
Dr. Erdélyi István által lektorált kiadványok
- Forrai Sándor: Küskarácsontól Sülvester estig – Egy botra rótt középkori székely kalendárium és egyéb rovásfeliratos emlékeink, Múzsák közművelődési kiadó, 1984.
- Forrai Sándor: Az írás bölcsője és a magyar rovásírás, Petőfi Sándor Művelődési Központ, Gödöllő, 1988.
- Forrai Sándor: Az ősi magyar rovásírás, Antológia Kiadó, Lakitelek, 1994.
Lektorálatlan kiadványok
- Forrai Sándor és Andrássy Kurta János: A magyar rovásírás új megfejtései, Kiadó: Szatmári István, Garfield, N.J., USA, 1976.
- Forrai Sándor: A magyar rovásírás elsajátítása, magánkiadás, 1995, 1996.
- Tanulmányok, cikkek[szerkesztés]
- Forrai Sándor: A székelyderzsi rovásfelirat in: Reformátusok lapja, 1981. május 31.
- Forrai Sándor: A bögözi templom felirata in: Reformátusok lapja, 1981. június 21.
- Forrai Sándor: A bolognai rovásbot in: Berzsenyi Kincses Kalendáriom, Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, 1986.
- Forrai Sándor: Mai latin betűs írásunk egyik őse a székely-magyar rovásírás in: Magyarok, 1991. szeptember-október, III. évf. 3-4. szám
- Forrai Sándor: A szkíta-magyar rovásírás in: Trianon Kalendárium, 1997.
- Forrai Sándor: Több ezer éves, magyar hangzású földrajzi nevek a Közel-Keleten in: Turán, Magyar Őstörténeti Kutató és Kiadó Kft, 1999. augusztus-szeptember
- Nyíri Mária beszélgetése Forrai Sándorra
(Természetbaráti Kör – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
