Bél Mátyás polihisztor, író, evangélikus lelkész, történet- és földrajztudós – a rovás kutatásának és tanításának úttörője.
Bél Mátyás
Korának kiemelkedő tudósa volt. Életművén belül jól elhatárolható pedagógiai, nyelvészeti, történeti forrásfeltáró és kutatói munkássága, a magyar földrajztudomány megalapozása, a leíró néprajz és a gazdaságtudomány úttörő művelése, teológiai elméleti tevékenysége. Mint pedagógus, messze előremutató új elveket vezetett be. Mint filológus ugyancsak úttörő munkát végzett, habár ma már meghaladott az álláspontja: minden nyelv őse a héber. Elsőként foglalkozott – tudományos felkészültséggel és alapossággal – a magyar rovásírás tanulmányozásával – “szkíták-hunok rovásírásáról” címmel -, valamint sokat tett a magyar irodalmi nyelv művelése terén is.
A Károli-féle Biblia újszövetségi részének egyes döcögő, nehezen érthető szakaszait újrafordította. Bármennyire is jelentős, amit Bél Mátyás pedagógiai vagy filológiai működése során létrehozott, maradandót a történelem- és földrajztudomány területén alkotott.
Fő műve, a Notitia Hungariae Novae Historico Geographiaca köteteiben – amelyek vármegyeként adtak részletes ismertetést az országról – a történeti és földrajzi szemlélet sajátos ötvözése, a táj, környezet, történelem és ember kölcsönhatásának modern szemlélete mutatkozik meg. Megjelenését rendkívüli gonddal végzett hatalmas adatgyűjtő munka előzte meg. Sokan támogatták, de voltak, akik akadályozták, sőt, kémkedéssel is meggyanúsították. Batthyány József kalocsai érsek vette pártfogásába, megnyerte számára Pállfy Miklós nádor támogatását is, aki felszólította a törvényhatóságokat Bél munkájának segítésére.
Közel két évtizedes adatgyűjtés és szövegezés után a nagy mű kiadásához III. Károly császár anyagi támogatást adott, sőt Bélt nemesi rangba emelte. Bél Straub Pál bécsi könyvkereskedővel állapodott meg a munka Amszterdamban készülő gondos nyomásáról és forgalomba hozásáról, ezúton azonban a munkának csupán négy kötete jelent meg 1735 és 1742 között. Bél Mátyás haláláig a Notitia Hungariae Novae Historico Geographiaca anyagának mintegy harmada jelent meg nyomtatásban, összesen 2693 oldal terjedelemben. A mű nagyobb része, mintegy tízezer oldal kéziratban maradt. Ezt a szerző örököseitől Batthyány József gróf, kalocsai érsek vette meg, de szállítás közben a kézirat egy része a Dunába esett, így részben használhatatlanná vált. A megmaradt részek az esztergomi káptalan és a budapesti Széchényi könyvtár birtokában találhatók.
Életművének gazdagságára jellemző, hogy 1718-ban elsőként vetette fel egy hazai tudós társaság alakításának gondolatát és az első valóban rendszeres és időszakos hazai hetilap, az 1721 tavaszától megjelenő Nova Posoniensia is az ő kezdeményezéséből született, amely az oktatás segítését tűzte ki elsődleges céljául. A lap azonban hamar a jezsuiták tulajdonába került és nemsokára meg is szűnt. Kora progresszív tudományos fegyverzetének birtokában küldetést érzett hazája, a “dulcis cara Pannonia” megismertetésére, az itt élő népek közös kulturális emelkedésének elősegítésére. Kosáry Domokos felsorolta, hogy földrajz, helytörténet, agrártörténet, néprajz, egyháztörténet, irodalomtörténet, nyelvtudomány, tudományszervezés, de nevelés, oktatás, pedagógia, sajtótörténet és államismeret mind-mind beletartozott kutatása kereteibe s ezek egyikét sem lehet művelni Bél nevének és eredményeinek említése nélkül.
(hedifarkas.blogspot – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
