A kézírásos források az intuíció forrásai

A szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője beszél a kézírások megfejtésének módszertani kérdéseiről.

A kézírásos források az intuíció forrásai

Noha az írásbeliség csupán az emberi emlékezet legutóbbi, arányát tekintve rövid szakaszát jellemzi, az írás-olvasás általánossá válása pedig ezen az időszakon belül is kései vívmány, az írásbeliség áttevődése a kézírásról a gépi adathordozókra számos kérdést vet föl a kulturális átörökítés jövőjére vonatkozólag is. Kéziratos kulturális örökségünk ugyanis messze többet nyújt puszta verbális adathalmaznál. Többek közt erről beszélgettünk dr. Papp Sándor professzorral, a Szegedi Tudományegyetem Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékének vezetőjével, aki a világ számos levéltárába bejáratos. Kutatásai során a 16–18. századi magyar emlékek mellett német, török és kora újkori angol kéziratos források titkait fürkészte.

Fotó: Kovács Ferenc, szegedma.hu

(…)
– Az írásbeliség története felmutat cezúrákat: kihal az utolsó ember, aki még használt egy írásmódot, és a jövendőnek hosszas kódfejtésébe kerül, hogy hozzáférjen a kollektív emlékezet adott szegmenséhez. A hieroglifák megfejtése a legismertebb történet, de például a phaisztoszi korong tudomásom szerint máig sem fedte föl üzenetét. Ha a jelentésátadás folyamatossága megszakad, elveszítjük a kulcsot írásos források egész köréhez?

– Ahhoz, hogy fel lehessen oldani egy ismeretlen írás jelkészletét, különféle párhuzamosságok kimutatása segíti hozzá a kutatókat. Mondjuk, egy élő nyelv betűkészletének és az adott, kihalt nyelv jelrendszerének párhuzamba állítása. A többnyelvű, párhuzamos források hihetetlenül megkönnyítik az ismeretlen nyelv föltérképezését.

Az ótörök rovásírás megfejtése például annak köszönhetően vált lehetségessé, hogy amikor létrejött az első türk kaganátus, és meg akarták örökíteni a kánok életét, kínai közreműködéssel fölállítottak a mai Ulánbátorhoz közel néhány hatalmas követ kínai és türk feliratokkal. Így sikerült százszázalékos biztonsággal rekonstruálni egy nagyon ősi, 6. századi türk nyelvállapotot. Ilyen típusú feliratok akár még elő is kerülhetnek, hiszen a kirgizek a Jenyiszej mentén egészen sokáig alkalmazták ezt az írásmódot.

Vagy ott van a közép-ázsiai szogdok indoeurópai nyelve. Hosszas munka után sikerült a megfejtése. Azt sem zárom ki, hogy akár egészen ismeretlen nyelvű emlékek is felbukkanhatnak, afelől azonban bizonyos vagyok, hogy a szövegek feloldása még nagyon sok kihívást tartogat a történészek számára.

(…)

(folyoiratok.ofi.hu – eredeti cikk)

Kapcsolódó cikkek:

Share