Szamizdat – Politika, sajtó, rovás

Kortörténeti visszaemlékezés szocialista diktatúra időszakára, amikor a szólásszabadság korlátozására csak a szamizdat volt a válasz.

Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van

A mindenkori hatalom természeténél fogva a cenzúra és a szólásszabadság üldözése irányába mozdul, ha nincsenek megfelelő ellensúlyok, illetve polgári, szakmai kurázsi diktatórikus kisérletek elhárítására.

Ma is léteznek “szájkosártörvények”, jogi csűr-csavarral kikényszerített öncenzúra, technikai akadályok (rádióállomások zavarása helyett pl. internet-blokkolás) és terítéken van a szabadon szólók fizikai fenyegetése egyaránt.

Érdekes azonban visszatekinteni a nem is olyan régi múltba, miként küzdöttek az elnyomás ellent a bátrak, és miként szolgálták ki a hatalmat a gyávák. A tanulság levonása ma is aktuális. A kiemelt részlet érdekessége a rovás említése a majd három évtizeddel ezelőtti harcokban.

(Rovás Info)

A szamizdat belülről – az én történetem

I. rész: A kezdetek. Az illegális sajtó

Mi volt a szamizdat? Röviden ezt mondanám: A szocializmus idejében sok könyvet nem lehetett kiadni. Az engedély nélkül kiadott könyveknek, újságoknak a neve volt az, hogy szamizdat. (Személyes megjegyzésem: Most sem lehet mindent kiadni, legalábbis nem büntetlenül! De jelen írásnak ez nem tárgya.)

Aki mégis engedély nélkül kiadott akkor könyveket, az „sajtórendészeti szabálysértést” követett el és büntetést (pénzbírságot) kapott. Magyarországon főleg az 1980-as években több szamizdat kiadó működött, ezek közül az egyiket vezettem én, Jakab Lajos. Részvételemmel összesen 16 kiadvány jelent meg, elsősorban az ÁRAMLAT szamizdatkiadó emblémájával. A szamizdat-kiadáson kívül gyakran részt vettem tüntetéseken, elvittek a rendőrök, elvették tőlem a szamizdatokat stb. Ezekről szól a következő írás.

Egy későbbi fejlemény ezzel a géppel kapcsolatban, hogy kb. 1990-ben kapcsolatba kerültem valakivel, aki akkor országgyűlési képviselő volt, és vállalta, hogy kihasználva diplomáciai mentességét, beviszi Romániába a gépet a kocsijában, és átadja székely ismerőseimnek, Borbély Leventének és Barabás Istvánnak. (Borbély Leventével kapcsolatban két megjegyzés: Levente már 1989-ben kezdeményezte, hogy a székelyek újra használják a székely zászlót. A budapesti 1989. március 15-i megemlékezésen ő a székely zászlóval vett részt. Azóta nagyon divatba jött a székely zászló. A zászlóhoz hasonlóan Levente kezdeményezte a székely rovásírás használatát helységnévtáblákon és másutt.)

Sokkal később megtudtam, hogy a székelyek működésre tudták bírni a gépet, és hasznos, székely témájú dolgokat tudtak rajta kinyomtatni. Legújabb fejlemény, hogy az akkori országgyűlési képviselő ma miniszter.

(Szamizdat.org – eredeti cikk)

Kapcsolódó cikkek:

Share