Rovásírás és egyéb unortodoxiák

A Mandiner hozza a formáját – a saját írásunkkal, rovással vágjuk el a köldökzsinórt Európától 🙂

Mondjátok meg a cárnak…!

„A kultúra, amelyben élünk, nagyrészt nyugati import. Minden kicsit topisabb, koszlottabb, de nagyjából mégiscsak hasonló, mint az Óperencián túl. (A különbség mértéke nyilván döntő abban, hogy milyen az életminőség: hogy valami elmosódott huszadik fénymásolatról van-e szó, vagy határozott vonalú kópiáról.) Még ha azt mondjuk, hogy a Kádár-korban megnőtt az orosz befolyás, az is a nyugati befolyás, archaikusabb rétegében pedig bizánci. Nemcsak azért, mert az orosz kultúra szintén a nyugati minták nyomán nőtt ki, hanem még azért is, mert a kommunizmus is nyugati találmány, a felvilágosodás (egyik) gyermeke. A magyar nyelvet ez a folyamatos interakció tette azzá, ahogy most ismerjük és használjuk. És a szocializmus évtizedei alatt sem szűnt meg a nyugati irányba tájékozódás, azt a kevéskét, amit ma fogalmi nyelven egyáltalán el tudunk mondani magyarul, a baloldali filozófiai diskurzusból tanultuk.

Most történik meg először a magyar történelemben, hogy az ország elvágja a nyugati intellektuális köldökzsinórt. Ez a fajta nemzeti elzárkózás és autarkia teljesen új jelenség. A leghibbantabb nacio­nalizmus sem állította eddig (vagyis nem lett belőle hivatalos kormányideológia), hogy egész Európánál okosabbak vagyunk, ergo mindenki tőlünk kellene tanuljon, nem pedig mi tőlük. Ez a nemzeti skizofrénia minőségileg más, mint az eddigiek. A társadalom NER-vallású része az elmúlt évek alatt rendesen beleélte magát abba a hamvasiánus-makove­cziánus zagyvalékba, amely felvilágosodás előtti és -ellenes ideológiák, imaginárius magyar ősvallás, keresztény fundamentalizmus, biologizmus, rasszizmus, meg még az ördög tudja mi minden (rovásírás, sumér–magyar kotyvalék és egyéb unortodo­xiák) mérgező keveréke.”

(Mandiner – eredeti cikk)

Kapcsolódó cikkek:

Share