Partium – Éledezik a rovásműveltség

Állami szinten pusztítják a magyar írásműveltséget a Csonkahonban és a megszállt területeken. A hagyomány és az örökség azonban kötelez – a Partiumban is.

Őrzik a rovást a nemzet napszámosai

Csapatösszerázó, vonatos kiránduláson voltak a Rekettye Kulturális Egyesület táncosai. A gyerekek már fél 9 után megérkeztek az állomásra, pedig csak kilenckor indultak. Csapatbeosztás, búcsúzkodás és integetés után sebesen száguldottak Szatmárnémeti irányába. Körülbelül hatvanan vettek részt a kiránduláson, amelynek az időjárás is kedvezett.

Az első út a buszmegállóba vezetett, ahova „legnagyobb” örömükre egy kisbusz gördült be. Hála a buszsofőrnek, mindannyian elfértek az aprócska járművön. Néhány perc buszozás után az Aranykapu Kulturális Egyesület székháza volt a cél. Nezezon Enikő szívélyesen fogadta a „rekettyéseket”. Két csapatot alkotva különböző dolgokat tanulhattak. A kisebbek párokat alkotva zsinórt készítettek fonalakból, valamint közösen kötelet vertek kötélverőgéppel, amely a Rekettyét és az Aranykaput köti össze.

A nagyobbakat Bara Csaba vezette be a rovásírás rejtelmeibe. A gyermekek először a betűket írták le, mialatt Csaba bácsi érdekességeket mesélt nekik. Megtudhatták, hogy a rovásírással helyesebben lehet írni, hogy Magyarországon már verseny és „betűlevestészta” is van, majd egymásnak írtak párszavas üzenetet.

Rövid ebédszünet után ismét kettévált a csapat, a kicsik várost néztek, a nagyobbak „körmönfontak” a Fonóban. Nem sokkal később ismét egyesültek, és meglátogatták a püspöki palotát. Itt Váradi Lajos levéltáros vezette körbe a gyermekeket, megnézték a püspöki magánkápolnát és az aranyozott szobát.

Ezután Bara Csaba rövid történelemórát tartott, valamint meglátogatták a Székesegyházat is.

A sok séta után következett az édes jutalom. A rekettyések a New York-cukrászdába mentek, ahol nagyon kellemesen érezték magukat. Többen is azt mondták, nagyon finomat ettek, és csak ajánlani tudják a színház utcájában levő cukrászatot.

Hosszú séta után elértek a vasútállomásra, ahol a kalauzok és a mozdonyvezető türelmének köszönhetően mindannyian épségben fel tudtak szállni a vonatra. A hazafelé vezető úton már mindenki fáradt volt, de mind egyformán megállapították, hogy csodálatos napjuk volt. A nagykárolyi vasútállomáson már várták őket a szülők.

Ez a kirándulás csak a kezdet, Székely Sára elmondta, hogy a jövőben is terveznek ilyen közös napokat.

Berei Csenge Bernadette

(Nagykárolyi Anziksz – eredeti cikk)

Kapcsolódó cikkek:

Share