Bevándorlás – Rovás és Kodály-módszer

Kis időtávlatból érdekes olvasni a bevándorlás kapcsán terjesztett balliberális propagandát – melynek a rovás piszkálása is része.

Népbutítás és valóság

Fél éves a cikk, amiben a Népszabadság az Európát elárasztó megszállókról zeng ódákat, versenyképes dolgozókról, agysebészekről és informatikusokról hadoválva. Nem kellett fél év, hogy mindenki előtt tapasztalati alapon világos legyen a rideg valóság a beilleszkedni képtelen és nem is akaró, szociális segélyekből és bűnözésből élő, erőszakos tömegekkel kapcsolatban.

A balliberális propaganda természetesen nem nélkülözhette már akkor sem a “bennszülöttek” kultúrájának – pl. a rovásműveltségnek, vagy akár a Kodály-módszernek – gyalázását.

(Rovás Info)

Magyarok munkája (Népszabadság)

Anélkül, hogy kinyilvánítanánk, jó vagy rossz-e nekünk a bevándorlás, tárgyilagosan meg kell állapítani: Orbán Viktornak megint igaza volt. Ezúttal azt találta el, hogy a bevándorlók elveszik a magyarok munkáját. Mert ez vár rájuk. Igaz ugyan, hogy Berlinben, Londonban, Stockholmban, és nem Budapesten veszik el, de ilyen nüansznyi földrajzi különbségek miatt nem vitathatjuk el a bravúros prognózis igazságát.

Aki még mindig nem értené, mit akar Németország a befogadni tervezett most nyolcszázezer, majd később évi félmilliónyi migránssal, gondoljon arra, hogy talán hiba megkülönböztetés nélkül gyámolításra szoruló, civilizálatlan és értéktelen, hömpölygő vad tömegnek látni – mondjuk – a szíreket. Az a helyzet ugyanis, hogy ők sem mostanában jöttek le a fáról: az országuk visszafogottan fogalmazva is valamivel korosabb a miénknél, az oktatási rendszerük patinás – a damaszkuszi egyetemnek a pár évvel ezelőtti fénykorban 85 ezer hallgatója volt, a szíriai régészetoktatás például világhírű, de a helyi orvosképzésről sem lehetett sok rosszat hallani.

Nyilván a szír menekültek közül sem mindenki fogász vagy informatikus, de vannak köztük jócskán diplomások és komoly munkához szokott emberek. Az iskolákról pedig abban a térségben mindenütt elmondható, hogy a francia és/vagy az angol a használható számítógépes ismeretekkel együtt alapnak számít, ami legalább annyit ér az európai munkaerőpiacon, mint a rovásírás, a Kodály-módszer meg a mindennapos testnevelés. Ezt a most olcsón megszerezhető tudást fölözik le a befogadó államok, jóllehet aligha elsősorban munkaerő-közvetítésként fogják fel a közel-keleti háborús őrjöngést. Itthonról kivonuló honfitársainknak pedig a jövőben nemcsak a bérek, hanem a kompetenciák terén is versengeniük kell a távoli jövevényekkel.

Ráadásul a bevándorlók – mint a német Daimler illetékese nemrég találóan megállapította – amellett, hogy nem kérnek sokat, kifejezetten motiváltak, tanulékonyak és lelkesek is, vagyis pont olyanok, amilyennek egy multinál az ideális munkavállalót elképzelik. Ezek az ideák valószínűleg nincsenek teljesen szinkronban a többségi társadalom szimpátiáival, de egyrészt a passzátszelet arrafelé is a tőke fújja, másrészt a lappangó etnikai ellentétek a munkásosztályba illeszkedést önmagukban nem akadályozzák meg, ha később a befogadás további lépéseit nehezítik is.

Hogy mindenből mi következik Magyarországra nézve, azt mi magunk – Orbánéhoz hasonló jövőbe látó képesség híján – nem mernénk megelőlegezni. Így inkább csak annak rögzítésére szorítkozunk, hogy ötvenéves távlatban a németek (angolok, svédek stb.) víziói valamivel jobban bejöttek, mint a hazai politikusok jóslatai.

(Népszabadság – eredeti cikk)

Kapcsolódó cikkek:

Share