A magyarok és székelyek közötti különbségek. Egy vitatott közös történelem: mi egyesíti és mi választja el őket egymástól – Adevărul Zilah.
A magyarok és székelyek közötti különbségek
A romániai magyarok és székelyek lehetséges közös eredete állandó vitaforrás a történészek között. Az elmúlt években a szakemberek több elméletet is megfogalmaztak.
Az évek folyamán a magyarok és székelyek közötti különbségekkel és hasonlóságokkal foglalkozó történészek több elméletet is megfogalmaztak. A legrégebbi elmélet szerint, a magyarokhoz hasonlóan a székelyek is hun eredetűek. „A történelmi kutatások megerősítették, hogy ez a nép (a székelyek – a szerz.) az Attila által vezetett, a Kr. u. V. században a Kelet-Római Birodalom és a Nyugat-Római Birodalom politikai-földrajzi területén elhelyezkedő Hun Birodalomból származik. Attila 453-ban bekövetkezett halála után belháború tör ki és ez a birodalom széteséséhez vezet. Ekkor a hunok egy része Erdélybe húzódik vissza, székekbe szerveződve és magukat magyarul «székelyeknek» nevezve, ami «székekben (államszervezési forma – a szerz.) élőket» jelent”, állítja a Szilágy megyei drd. Benedek László.
De más elmélet szerint, a székelyek türk eredetűek és egy hunokkal rokon népességből származnak. A Szilágy megyei Elena Musca történész szerint, ez az elmélet szerepel az 1966-ban kiadott Románok középkora című kézikönyv I. részében, ahol az áll, hogy „egyes történészek a hun eredet, mások az avar eredet és megint mások éppenséggel a magyar eredet mellett álltak ki. Az újabb kutatások kimutatták, hogy a székelyek bizonyos türk eredetű törzsek – együttélés során bekövetkező – beolvadással történő asszimilációból származó népesség”. A történész szerint, a székely név a türk nyelvekben „kiválasztott nép” jelentésű „sikil” kifejezésből származik.
Az írás a türk eredetet támasztja alá
A székelyek türk eredete mellett szólhat a székelyekre jellemző és mai napig használt rúnikus írás. A „rovásírásként” is ismert rúnikus írás (az eredeti szöveg hű követése miatt a szövegben megőriztük a „rúnikus írás” kifejezést – E-RS) egy különleges ábécé, melyet a X. századig használtak Erdélyben és Magyarországon, amikor itt is bevezették a latin betűs írást. Az ezt követő évszázadokban a rúnákat a latin írás alternatívaként használták, Benedek professzor megjegyezve, hogy főleg kódolt üzenetek rögzítésére alkalmazták, melyeket a székelyek ellenségei nem tudtak megfejteni. Az utóbbi években újra előtérbe került a rúnikus írás, főleg a 2008-as Székely Nemzeti Gyűlés után, amikor ezt az ábécét alkalmazták az előadások hivatalos feliratozására.
Az idők folyamán a székelyek bolgár, besenyő, kun, gepida, kabar, avar és román eredetét hirdető elméletek is születtek, sőt egyesek a székelyek eredetét az Atlanti-óceánon túlra, az amerikai kontinensre helyezik át.
Rovás Infó megjegyzés: a türk eredet is már kissé megkopott elmélet ma már.
Hogyan érkeztek Erdélybe
A pannóniai magyarok keleti irányú expanziója 900 előtt kezdődött el és Elena Musca szerint „lépésről lépésre” történt. 900-ig a Kis-Szamosig terjedő területeket hódították meg, 1000 környékén elérték a Marost, hogy aztán a hódítók a XII. század végére elérjék az Olt erdélyi szakaszát. A magyarok az Erdély meghódítását célzó hadjárataikban magukkal hozták a székelyeket is, akiket előbb határőrzésre használnak. „A székelyeket a magyarok hozták és bízták meg Erdély keleti határainak őrzésével, hogy megvédjék a tatárok betörésétől. Ma is itt találhatók, igazi szigeteket alkotva a román lakosság közepette. Főleg Háromszék, Udvarhely, Csík és Maros megyékben találhatók meg nagyobb számban”, áll egy világháborúk közötti történelemtankönyvben. A székelyeket ugyanilyen célból telepítik le a Küküllők mentén is, ahonnan a XIII. század elején helyezik át őket az általuk ma is lakott területekre.
A csángók a Kárpátokon túli székelyek
Az Erdély keleti határához telepített székelyek egy része átkelt a Kárpátokon és Moldvában telepedett le, létrehozva a ma csángóknak nevezett etnikai csoportot. Benedek professzor szerint, a csángók zöme a – XVIII. század közepén – székely határőrezredek létrehozására törekvő osztrák hadseregtől menekülve érkezett Moldvába. A székelyek egy részének ellenállása miatt 1764-ben tömeges kivégzésre került sor, amikor az osztrák katonák nagyjából 400 székely férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak meg a Hargita megyei Madéfalván. Ez volt a székelyek Kárpátokon túlra vándorlásának csúcspontja.
Harcias jellem
A történetírás kitűnő katonai képességekkel ruházza fel a székelyeket, ez volt az oka annak, hogy a határőri feladatokon túl, zsoldosként különféle hadjáratokban és háborúkban vettek részt. Elena Musca történész szerint, a székelyek harcosi szerepét Anonymus is megemlíti az A magyarok cselekedetei-ben (Gesta Hungarorum), ahol azt állítja, hogy „a székelyek részt vettek Pannónia meghódításában, sokáig együtt éltek a magyarokkal és – a másokhoz csatlakozott népségek szokásának megfelelően, mindig az élcsapatban – részt vettek a magyarok által a X–XII. századokban folytatott különféle hadjáratokban és háborúkban”.
Harcoltak a magyarok ellen
Érdekes, hogy a székely katonák a történelem folyamán a magyarok ellen is harcoltak. Ez történt, például, a Szilágy megyei Magyargoroszlón, ahol Vitéz Mihály (Mihai Viteazul) 1601. augusztus 3-án az utolsó harci győzelmét aratta, alig néhány nappal azelőtt, hogy Torda mellett aljas módon meggyilkolták. A Giorgio Basta tábornokkal szövetkező Vitéz Mihály által vezetett, zömmel székelyekből álló hadsereg Báthory Zsigmond seregével találkozott, hogy legyőzze és eltávolítsa Erdély trónjáról és ezzel visszavezesse a fejedelemséget a II. Rudolf német császár által kezdeményezett oszmánellenes frontba.
Elena Musca történész szerint, a székelyek nemcsak a katonai szolgálatért járó fizetségért harcoltak Vitéz Mihály oldalán, hanem bizonyos kiváltságok (például az adómentesség) visszaszerzéséért is, melyektől Báthory András bíboros, a harcoló fejedelem unokatestvére fosztotta meg őket. Különben úgy tűnik, hogy a Báthory-családdal szembeni ellenséges érzések a mai napig megmaradtak a székelyekben, pedig öt évszázad telt el azóta.
Szintén a mai napig megmaradt a székelyek kolerikus jelleme. „A székelyektől mindig is féltek a harcias jelleműk miatt. A második világháború után volt is egy mondás, hogy a székelyek csizmájában mindig van egy feketelista és egy bicska”, mondja Elena Musca történész.
A magyarok és a székelyek ugyanazt a nyelvet beszélik
Bár elképzelhető, hogy eredetileg némileg különbözött a magyarok és a székelyek által beszélt nyelv, mára, nagyrészt az erdélyi magyar nyelvű oktatás miatt, ezek a különbségek eltűntek. Benedek László professzor szerint, a még mindig meglévő különbségek a hangsúlyban érhetők tetten, ugyanúgy, ahogy, például, az erdélyi románok hangsúlya is különbözik a moldvaiakétól. Másrészt a csángók nyelvében erősen érezhető a román nyelv hatása, a professzor állítása szerint, a Kárpátokon túli székelyek részben, különösen bizonyos ceremóniák esetében, átvették a többségi lakosság nyelvét.
A magyarok vallásilag asszimilálták őket
A történészek azt állítják, hogy a székelyek vallási szempontból eredetileg római katolikusok voltak. Időközben áttértek a magyar lakosságra jellemző (így! – E-RS) református felekezethez (így! – E-RS). Jelenleg az erdélyi székely lakosság csaknem fele református. A csángók azonban zömmel római katolikusok maradtak.
A székelyeknek van zászlójuk és himnuszuk
A közös történelem által egyesített székelyek egy sor kulturális identitási elemmel különböztetik meg magukat a magyaroktól. „A székelyek és magyarok közötti kulturális különbségek elsősorban a csak a székelyekre jellemző rúnikus írás használatában mutatkoznak. Másodsorban a székelyek a legősibb idők óta híresen jó fafaragók, magas, csak rájuk jellemző kapukat készítve, melyeken olyan díszítőelemek láthatók, melyek az inkáknál is tapasztalható napkultuszban gyökereznek”, mondja Benedek.
A székelyeknél, némiképp e fafaragói képességekkel összefüggésben, határoszlopok, megemlékezési és kulturális szereppel rendelkező tárgyak is megfigyelhetők (a szerző valószínűleg a kopjafára utal ezzel – E-RS).
Nem utolsó sorban, a székelyek saját zászlóval és saját himnusszal is rendelkeznek, Benedek professzor ez utóbbiról azt mondja, hogy a székely nép történetét eleveníti fel és ugyanakkor ima is: „Maroknyi székely porlik, mint a szikla/Népek harcától zajló tengeren./Fejünk az ár ezerszer elborítja,/Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt, Istenem!”, az idézett történelemprofesszor szerint, így hangzik a himnusz első versszaka (így! valójában a refrénje – E-RS).
Különbségek a népviseletben
A történész szerint, a hagyományos székely és magyar népviselet közötti különbséget a Kolozs megyei Szék székely közösségének tagjai által ünnepnapokon viselt ruhák mutatják a legjobban, ahol létezik egy székely „enklávé” Erdély szívében. „A székiek jó példái a magyarok és székelyek közötti kulturális különbségeknek. A férfiak nagyon magas, helyi mesterek által készített szalmakalapban járnak és fehér inget, valamint nagyon világos kék lajbit hordanak, amilyet nem nagyon látunk magyaroknál. A nők csak fehéret, pirosat és feketét használnak: rövid, térdig érő és ráncos, piros pöttyökkel tarkított fekete szoknyát, fehér inget és fekete ködmönt hordanak. Kötelező módon hordanak gyöngyöket, az idősebb nők feketét, a fiatalok pirosat, de kendőt is. Ezzel szemben a magyarok nem használják azt a nagyon világos kék színt, ezzel szemben zöldet igen”, magyarázza Elena Musca. A legutóbbi, a 2011-es népszámlálás alkalmával Romániában 1.227.623 személy vallotta magát magyarnak. Azonban a székelyek hivatalos száma nem ismert.
Alina Pop
adevarul.ro, 2015. augusztus 16., 19:58
(Eurocom- eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
