Ismét versben szerepel a rovásírás, magyar jelképek sora, mely a költő ellenérzéseit jeleníti meg … ilyen is van.
Kinek a pap, kinek a papné…
A versfaragással és helyesírással, valamint a szövegtördeléssel egyaránt kissé hadilábon álló “szeretet-költő” művére lelt Olvasónk, ahol talán valamely személyi sérelem elkövetőjének testi jelei lehettek a szorongás-megvetés életérzést kifejező mű ihlete.
No, de a költészet olyan, amilyen – ízlések és pofonok világa. A Rovás Info dolga pedig az, hogy hírt adjon róla.
(Rovás Info)
Fennen hirdeted…
Fennen hirdeted ősi magyarságod,
Testedre tetovált jelképek sora,
Rovásírás és ősi magyar harcos,
Ki íjat feszít a jelenre, múltra!
De vajon, tiszta-e a szándék?
Vagy csak a harc szelleme hevít?
Földre tiporva mindent senki sem számít,
Csak te! Ki egyedül tudja a tutit!
Az ősmagyarok tisztelték a nőket,
Te csak szolgának használod őket,
A szeretet számodra ismeretlen,
Mindent tönkreteszel környezetedben.
Azt hiszed, mindig fiatal leszel?
Rajtad az idő vasfoga nem reszel?
Ne hidd, hogy így te vagy a menő,
Csupán csak kisstílű “időbűnöző”!
Mert szeretet nélkül élni nem lehet,
Mondják az ősi papírtekercsek.
S ez az elmúlt évekkel nem változott,
Csak így várhat az ember gyönyörű holnapot!
Nem tudom, mire ez a rátartiság,
Lábbal tiprod, mit az ősi magyarság
Szent törvénynek tartott, óvta, védte őt,
Ki magzatát hordozta, a szeretett nőt!
A külső, jelek csupán felépített álca,
Ne látsszon az igazi éned, másra
Kenhesd, mindazt, mit így elkövetsz,
Hátha a környezet hisz majd neked!
Sarat dobálsz, és mindent bemocskolsz,
Nem vagy más, mint egy gonosz kobold,
Nagy testbe zárt, kicsi törpe lélek,
Remélem, tudod, miről regélek?
Lehetőséged volt a felemelkedésre,
De te lesüllyedtél nagyon-nagyon mélyre,
Nem való neked az égi világ,
Inkább szereted a posvány mocsarát!
Az ősi magyarság egy nagyon szép létforma,
De lelkileg is fel kell nőni a feladatra,
Törvények, mítoszok és szép legendák,
A magyarok Istene csak így néz le rád!
Olvass hát ezekről, de ne felszínesen,
Ne csupán a harc legyen, mi vezéreljen,
Az ősi legendák csak úgy lesznek érthetők,
Ha szeretet vesz körbe, míg lejár az időd!
(Poet.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
