Rovásírástól a messengerig – sugallja a “fejlődést”, de előbb vagy utóbb a messengeren is visszatérhetünk a rovásra.
Rovásírás és messenger – másként gondolkodó generációk
Napjainkban rövid idő alatt kell új eszközök használatát megtanulni – akár az íráshoz is. A fiatalok már belenőnek a képekre épülő digitális kommunikációba, az idősebbeknek nehezebben megy. Írástörténeti kiállításra hangolunk.
Írástörténeti kiállítást kínál a következő időszakban a művelődési központ, ez adta az apropóját annak, hogy az írás-olvasás témájában a jelent vizsgáljuk. Az infokommunikációs eszközök térhódításával az írástudó is kerülhet olyan helyzetbe, hogy analfabétának érzi magát.
Az írásról a mindennapokban nem sokat elmélkedünk, jelentőségéről akkor gondolkodunk el esetleg, amikor zavar támad a kommunikációban. A nyelv vizuális megjelenésének napjainkban nagyobb a szerepe, mint bármikor, ugyanakkor nagyban változott is az utóbbi évtizedekben. Az okostelefonokon online életet élő fiatal generáció írásbeli kommunikációja az idősebbek számára szinte a hieroglifák világát idézi, amely számukra érthetetlen.
– Általánosságban igaz, hogy a mindenkori társadalom és technológia meghatározza az írást is – mondja Líborné Putnoki Edit könyvtáros. – Nem véletlen, hogy míg nálunk a fára róvásírással írtak (mert nehéz görbe vonalakat vésni a fába), addig pl. Nyugat-Afrikában, a tengerparton még ma is használják a kagylóírást. Az üzenet hordozója nagyban különbözött. Ez a folyamat napjainkban felgyorsult, pár tíz év alatt avulnak el az adathordozók – gondoljunk például a floppyra.
– Emiatt lehet, hogy a nagymama fényévre van az unokája levelezésének megértésétől…
– Előfordul, hogy a mai 3 éves hívást indít egy okostelefonról, bár senki nem tanította neki. Van egy vizuális kultúra, ami alapján gondolkodunk, amivel születtünk. Ezt aztán később átalakítjuk a rögzített írásra, ezzel eltávolodva az előzőtől. A mai korban domináns digitális tartalom visszatért a képi formához, a gyerekek ezt még könnyebben értik, közelebb áll hozzájuk, mint az írásra szoktatott idősebb generációhoz. Másrészt az idősebbek az eszközök használatát éppen a másfajta gondolkodás miatt nem tudják, vagy nehezen tanulják meg.
– Aki a fejlődést nem követi, részterületeken lehet írástudatlan.
– Ma az írástudás fogalmába a digitális írás-olvasás tudása is beletartozik. Ami feltételezi a megfelelő technikai eszköz minimális szintű használatának készségét ahhoz, hogy az Interneten el tudjon olvasni valamit. Ez ugyanolyan fontos, mint a betűismeret, vagy szövegértés.
– A könyvtár szerepe is változik ebben a kontextusban.
– Hogyne! Régebben tréfásan mondogatták, hogy egy-egy orvosi vagy bölcsész diplomához hány könyvtári óra kell. Mára ez teljesen értelmét vesztette. Az elektronikus könyvek, a digitalizált tartalmak hozzáférésével hihetetlen előnyt jelentenek. Könyvtárként nem tudunk ezzel versenyre kelni. Érdekes felvetés, hogy a digitális kor gyermeke meddig lesz képes a papír alapú könyvet használni, lesz-e türelme hozzá. Hiszen sokszor hallani ma, hogy egy A4-es oldalnyi szövegnél többet nem képesek elolvasni. (Digitális tankönyvek összeállításánál az is szempont, hogy monitornyi szövegnél ne legyen több szöveg.) A könyvtár ma is az olvasásnépszerűsítés egyik színtere, de ma már az infokommunikációs eszközök használata is része a feladatunknak és szolgáltatásunknak.
– Diákok elég nagy aránya esetében ugyanakkor beszélnek funkcionális analfabetizmusról is.
– Ők azok, akik elolvassák ugyan a szöveget, de nem értik. Hatalmas hátrány ez, ha csak egy menetrend vagy a gyógyszerleírás elolvasására gondolunk, netán hivatali ügyintézésre. Nem beszélve arról, hogy hamarosan ők is szülők lesznek!
(oroscafe.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
