Dátum a penszéki feliraton

Záhonyi András a gerendára vésett rovásosnak látszó feliratot latin nyelvű dátumként azonosítja.

A penszéki gerenda felirata

A tárgyalt feliratok közül a (Svájcban, az Anniviers-völgyben, a hunok egyik feltételezett tartózkodási helyén előkerült) penszéki felirat számít az egyedüli „kakukktojásnak”. A magyarul (vagy hunul) olvasás zökkenőkkel teli szakirodalmi kísérletei[1] után ugyanis megpróbáltam a teljes szöveget latinul is elolvasni. A Svájci Tudományos Társaság megállapításából kiindulva (a felirat végén latin számokkal feljegyzett évszám található, melyet a tulajdonos nevének rövidített változata előz meg) sikerült a teljes szöveget latinul értelmezni.

Az 1534-es dátum közelítőleg helyes, azonban a dendrokronológiai vizsgálatok szerint a kivágás időpontja az 1538-1558 közötti időszakra tehető. Eszerint a feliratot a még élő fára készítették el…

Az általam kiolvasott dátum – 1544. július 10-e, hétfő – egyrészt logikus feltételezés, hiszen már beleillik abba az idősávba, amelyet a dendrokronológiai vizsgálat kimutatott (a Svájci Tudományos Társaság latin értelmezése még a vizsgálat előtt készült), másrészt helyességét az öröknaptár is megerősítette: ugyanis az említett nap valóban hétfőre esett! Ennek esélye 1/7, azaz 14%, tehát olvasatom helyességének valószínűsége 100-14=86%. Így a készítés időpontjának meghatározásában két lépéssel is sikerült előrejutni az eddigiekhez képest.

Mivel a teljes szöveget sikerült egybefüggően értelmezni, így a felirat latin nyelvű értelmezését most meg is adom.

 Olvasatom: 10. D(ies) L(un)ae Juliu A. D. MDXXXXIIII

 Rövidítések, értelmezések:

  • A. D.: Anno Domini
  • D. L.: Dies Lunae (rövidítve: Lae), azaz hétfő
  • Juliu: július hó

Régebben az XL mellett a XXXX jelsor is használatban volt a római 40-es szám leírására.

Erkölcsi kérdések-kétségek

Vajon szabad-e, érdemes-e egy (székely-magyar rovásírásnak is tekinthető) feliratról kideríteni, hogy akár latin nyelvű is lehet? Igaz: a nemzeti önértékelést egy ilyen megállapítás nem erősíti.

Mint látható, a (balról még folytatódó) penszéki felirat magyarázatában most nem a nyelv, hanem a népnevünkből eredő, „megvilágítani” jelentésű magyaráz szó képviseli a magyar észjárást. Ötletem bizonyára a svájci és a környező országok íráskutatóinak tetszését is elnyeri majd, hiszen arra a szerénységre és alázatra próbál példát mutatni, amely az igazság keresése érdekében túllép a mindenáron nemzeti dicsőséget keresés ázsiai, európai illetve közép-európai sztereotípiáján. Ugyanis csak így várhatjuk el, hogy más kultúrák képviselői is előbbre helyezzék a tudományos igazságot a nemzeti-nyelvi büszkeségnél. (…)

Meggyőződésem, hogy csak ezzel a becsületes, igazságkereső hozzáállással kaphatunk valós képet múltunkról és írásos emlékeiről.

Záhonyi András

[1]Szabó Árpád bányamérnök olvasata: „Erőt ontó, védjen jól Isten. Itt avar üzen, fába vésve” (lásd in: Kiszely I.: A magyarok eredete és ősi kultúrája I., Püski, Bp., 2000, 650. o.). Be kell valljuk: Szabó értelmezése nem túlságosan meggyőző…

Szörényi Levente fantáziadús olvasata („Jövél hegy óvó: adjad idejét Djélu /Gyalu?/”) kiváló teljesítmény egy zeneszerzőtől, azonban a módszertani pontatlanságok (az olvasási irányok önkényes váltogatása, különféle ábécék jeleinek ötletszerű keverése) felbátorítottak arra, hogy egységesebb és közérthetőbb olvasatot keressek

(Záhonyi András: XY – a betű neve, 2010)

Kapcsolódó cikkek:

Share