Olvasóinkat kérdezzük, hogy szerintük vajon mém-e a BKV ajándékboltban látni vélt termék?
Viccelődünk, viccelődünk…
Ami mindig is része volt a jelképháborúknak. Mondjuk, ez még mindig jobb, mint ha valódi háborúskodás indulna jelképekkel, vagy anélkül. Lényeg, hogy a legújabbkori rovás újjászületést mi sem bizonyítja jobban, hogy a közbeszéd és annak – vélt, valós – alakítói számára nemzeti írásunk az elmúlt 5 évben fontos elemmé vált. Ki-ki világnézete, megbízatása szerint büszkeséggel, vagy gúnnyal használja (fel) a rovást – általában teljesen hozzá nem kapcsolódó politikai témákban.
Ennek fényében szinte azonnal kérdésessé válik az – ami egy normális országban amúgy teljesen természetes – hogy a fővárosi közlekedési cég ajándékboltjában a nemzeti kulturális örökség egyik elemét népszerűsítő termékeket is lehet vásárolni.
Nemzeti hitvallás?
Persze a gyanút fokozzák a további politikai felhangok is. Ugyanis Magyarország történeti alkotmánya felfüggesztésre került még a II. Világháború után, s azóta toldott-foldott idegen “alaptörvények” léteznek csak. Ez alól nem kivétel a sebtében összeszedett és a nemzeti közmegegyezést nyomokban is alig tartalmazó aktuális alaptörvény sem, mely nagy valószínűséggel még a legszervilisebb párttagok számára sem “nemzeti hitvallás”…
Éppen görbül
Mármint az osztályzat, ha szakmailag kell értékelni a “terméket”, hiszen a jelsor amolyan XX. századi naiv eklektikának nevezhető, így nem hibás, de sem a korszerűségnek, sem az esztétikának nem felel meg. Amolyan magyar narancs…
Mindettől függetlenül, várjuk Olvasóink visszajelzését, hogy a BKV-s termék valóban létezik-e, vagy csak csipkelődő hoax-hoz használták ismét nemzeti írásunkat.
(Függő hírügynökség – eredeti forrás – Rovás Info)
Kapcsolódó cikkek: