Macarköy rovásjelei II.

Rovásosnak látszó sírfeliratokról adnak hírt Törökországból, ezúttal rajzokkal is kiegészítve.

Magyarok leszármazottai egy török faluban?

Az utóbbi időben ismét reneszánszát éli a magyarságkutatás; kezdve a szudáni mádzsárábokkal, a kazahsztáni titokzatos mádzsár törzsig, érdekesebbnél érdekesebb elméletek, történetek és legendák látnak napvilágot az írott sajtóban, a tudományos és kevésbé tudományos lapokban, illetve az internetes fórumokon. A törökországi Antalya melletti Gebiz falu és lakosainak történetét már régóta boncolgatják, és amióta Beder Tibor, a Magyarok Székelyföldi Társulásának elnöke 1982-ben útnak indult gyalogosan Törökországba, abba a faluba amelyet ma Macarköy (Mádzsárköj), azaz Magyarfalva néven tartanak számon, elmondhatjuk, hogy valóságos történelmet írunk és élünk át. De lássuk csak, mit is kell tudni erről a Magyarfalváról.

A mintegy 2500 lelket számláló település lakói egy szót sem tudnak magyarul, de lelkesen magyarnak vallják magukat. Az ottani gyermekek által is jól ismert monda szerint őseik több, mint 400 évvel ezelőtt kerültek Macaristanból (Mádzsárisztán), azaz Magyarországról az Isztambul melletti Gebzére, ahol aztán harcba keveredtek a cserkeszekkel, nem tudták tartani a települést és délre vonultak, majd téli szállást keresve telepedtek le mai otthonukban, ahol megalapítottak a ma is ismert Gebiz-Macarköy néven ismert falujukat. Ezekről a Törökországban letelepedett magyarokról az első hírt dr. Ispay Ferenc, New York-i tanár közölte az Élet és Tudomány 1981. évi 49. számában.Ő törökországi útja során került kapcsolatba egy isztambuli jezsuita pappal, bizonyos Vendel Jánossal, aki először tett említést Macarköy faluról. A tanár később eljutott a Gebiz-Macar, tehát az akkor még Macarköyként nem ismert településre, ahol az ott élők megerősítették őt abban a tudatában, hogy itt valóban egykori magyar telepesek leszármazottai élnek, akik magukat magyarnak vallják, bár egy szót sem beszélnek már magyarul. Ispay beszámolóját követően döntött úgy Beder Tibor, hogy felkeresi a több ezer kilométerre élő testvéreit Magyarfalván.

alt

A régi temető sírkövei

Magyarfalva-Macarköy-Gebiz-Macar Törökország egyik olyan Magyarfaluja, ahol állítólag oszmánkori magyar rabszolgák ivadékai élnek, és magukat büszkén magyarnak vallják. A néphagyomány és az utóbbi idők kalandos kedvű kutatóinak munkája ugyanezt látszik megerősíteni, de amíg régi okmányokkal, feljegyzésekkel, ásatásokkal és genetikai vizsgálatokkal nem támasztják ezt alá, addig ez elmélet, csak feltételezés marad.

De jól van ez így is, mert kit érdekel manapság, hogy mi volt régen? Fontos, hogy a jelenben megértsük egymást, és kellően értékeljük egymás nyelvét, kultúráját, vagy hagyományait. Ha pedig nincsenek hagyományok, akkor teremtsünk magunknak!

Lám, Beder Tibor atyánkfia is amióta felfedezte számunkra a Serik melletti Gebiz-Macarköyt, virágzik a magyarságtudat és -kultusz mind a két oldalon. Kutatók, tévéstábok, újságírók, kíváncsi turisták, világutazók és kalandorok keresik fel Gebizt, és – ha nem veszekednek egymással -, akkor foltozgatják azt a hidat, amely még a turáni időkben kötötte össze a magyarságot a sztyeppei török fajú népekkel. És a kapcsolatok erősödnek. Ma testvérfaluja is van Gebiznek, Csíkszentdomokos, és a Magyar Kávézó előtt – amely közben megbukott – virulnak a tulipánok a domokosiak ajándék-kapuján. A turisták szotyognak innen oda, és legalább a gebiziek is megismernek minket.

Komolyra véve a szót, tudni kell, hogy Gebiz-Macarköyt négy település alkotja: Atatürk, Karapinar, Yunuslar és Kahyalar. A központi Atatürkben található az a temető, amit ma régi magyar temetőnek ismerünk a helybeliek elbeszélése nyomán. Itt van a legtöbb furcsa mintákkal és faragásokkal díszített kopjafa-szerű vésett kő, amelyeken arab cikornyák keverednek rovásbetűkkel. Az elhanyagolt temető földbe süppedt és eldőlt kövei mindenképpen érdekes látvány, de a rovásjegyek elgondolkoztatók. Először azt kellene kideríteni, hogy milyen rovásírásról van szó, aztán, hogy az arab cikornyák mit jelentenek. Badarság lenne első ránézésre kijelenteni, hogy ez bizony székely-magyar rovásírás. Az Orhon folyótól a Kaukázusig egy sereg nép ismerte és használta a rovásbetűket. Az bizonyos, hogy valamilyen keleti nép temetkezett ide, látni a napokról, csillagokról és félholdakról. A fej- és lábkövek jelzik, hogy az iszlámra áttért néppel van dolgunk. De milyen nép ez? Ezt kellene kiderítsek az illetékesek, akár ásatásokkal vagy genetikai vizsgálatokkal. Addig csak találgatni lehet. Egyébként nagyon beszédesek a minták a kopjafaszerű és turbános sírköveken.

Egy míves faragású sírkő beazonosítatlan motívumokkal

Egy míves faragású sírkő beazonosítatlan motívumokkal

De úgy vélem, hogy ezek a kövek nem lehetnek semmilyen török rabszolgaságba hurcolt magyar falu leszármazottainak a munkái. Annál sokkal régebbiek, ősiségüket bizonyítja az a rengeteg furcsa motívum, ami sehol máshol nem fordul elő, csak itt, ezen a vidéken. Magyaros nevekkel, törökösített magyar szavakkal, kifejezésekkel és szokásokkal nem találkozni Gebizben. Megválaszolatlan kérdés marad az is, hogy miért nem találhatók latin feliratok? Négyszázhúsz évvel ezelőtt a magyarok többnyire latin betűs feliratokkal látták el a sírköveket.

Nyugat-Kaukázusi, ótörök, Volga-Don-vidéki, székely és Orhan-Jenyiszej-folyók vidéki rovásírás-típusok

Nyugat-Kaukázusi, ótörök, Volga-Don-vidéki, székely és Orhan-Jenyiszej-folyók vidéki rovásírás-típusok

Rovást már kevésbé használtak. Ha az oszmán korban telepedtek ide, vagy önként álltak török zsoldba honfitársaink, akkor fenn kellett volna maradniuk magyar szavaknak, feliratoknak is. A Thököly- vagy Rákóczi-emigráció maradék vagy elcsángált katonáinak az unokái sem lehetnek a gebiziek, mivel abban a korban a török anya szülte magyarokat Macaroǧlu, azaz Magyarfiának hívták. Gebizben viszont nem lelhető fel a Macar, Macaroǧlu családnév. A helybeliek régi személyi igazolványában olvasható ugyan a ‘MACAR’ név, de ez nem a család- vagy keresztnevet jelöli, csupán a település régi nevét, ugyanis Gebizt régen MACAR-nak hívták.

De ez még nem bizonyíték semmire.

Egy régi térkép Törökország területén nyolc magyar(os) nevű községet tüntet fel. Három Macarlar, két Macar, két Macaroǧlu és egy Macara nevűt, amelyek többségükben a Fekete-tenger partvidékén, illetve Anatólia középső részén találhatók. Furcsa módon ez a térkép nem jelöli meg a Serik melletti Gebiz-Macarköyt, sem a Gazipaşa közelében található Macarköyt. Ez utóbbi az a falu, ahova Ispay és Beder nem jutott el, noha büszkén hirdeti a mecset oldalán a felirat, hogy Macarköy, azaz Magyarfalva.

Évekkel ezelőtt jó párszor megfordultam itt. Ali barátom jóvoltából megismerkedtem a település öreg embereivel, megnéztem a temetőt is, de semmilyen magyarokra utaló nyomot nem fedeztem fel. Ali akkor kilencvenvalahány éves anyja is úgy tudta, hogy a falu neve a ma-kar-adzsare, a mai madzsar az arab ma/azaz víz szóhoz köthető és nem a magyarokhoz, akikről itt nem tudnak, nem hallottak semmit. A faluban tényleg nagyon sok a víz, a forrás, a patak. A nép öntözéses földműveléssel foglalkozik.

Visszatérve a Gebizi sírkövekre: érdemes lenne megbogarászni a magyarországi, különösen a Nógrád megyei települések temetőit, mivelhogy a legenda szerint egy Nógrád megyei falu tagadta meg az adófizetést a hódoltság idején, s ezért büntetésből deportálták őket. Fel kellene lapozni a szakirodalmat, hogy létezik-e ilyen egyáltalán, hogy ismertek-e errefelé a gebizi motívumok, formák és díszítőelemek? Vajon van-e hasonlóság valamilyen formában, létezik-e a gebizi ornamentika a magyar hagyományban?

macarkoy-runak

A központi temető sírfeliratai

A gebizi magyarok valós vagy kreált legendájának a megértését tovább nehezítik a következő kérdések:

1. Miért nem kutatnak maguk a gebiziek a levéltárakban, hogy több információt szerezzenek őseikről, hogy pótolják a hiányzó lapokat a falu történetében?

2. Miért nem kutatja senki senki a Gebze vagy a Sorkuma-yayla-környéket? Az ott fellelhető ugyancsak furcsán faragott és díszített sírkövek igazolnák a legendát…

3. Miert nem maradt Gebizben egyetlen magyaros család-, patak- vagy dűlőnév?

4. Miért találhatók Aspendos mellett is ugyanolyan sírkovek, mint Gebizben, noha azt a helyet nem hívjak, nem hívtak soha Macarnak?

5. Van-e kapcsolat a Serik melletti Macarköy és a Gazipasa közelében talalható Macarköy között?

6. Miért erősítik a modern kutatók, hogy a gebizi NIMET családnak köze lenne a magyarsághoz, miszerint a neve torzított Német vagy Németh lehetett eredetileg? Tudtommal az oszmán időkben a németre, osztrákra a nemcse kifejezést használták.

7. Egyazon nép hagyatéka-e a Gebiz Macarköy központi temetőjében látható sírkövek, a Güzel Pinar Su (Szép-Forrás-Víz) felé tartó út két oldalán található temető, illetve a Haci Osman köyü (Hádzsi Oszmán köjü, azaz Hádzsi Oszmán falu)  nevű helyen, az út mentén elkorhadt fából készült kopjafával díszített temető sírkövei, a Yikik Cami (Jikik Dzsámi) nevű helyen, a vízesésekhez és a pisztrángtenyészetekhez vezető út két oldalán található temetők kövei, a Tüngüslü Araplar (Tüngüszlü Árráplár) nevű leégett és elpusztult erdőben található temető tönkrement sírkövei és a Gözler nevű helyen, fent a hegyekben, a kecskepásztorok itatójához közeli gazos és elhanyagolt temető?

Megannyi kérdés, amelyekre nem tudjuk a választ, és sejtelmünk sincs róla, hogy hol keressük a megismeréshez, a tökéletesebb látáshoz vezető utat. Legyen ez a tudományossággal foglalkozó emberek, a történészek, néprajzosok dolga. Talán egyszer sikerül majd rábukkanniuk a levéltárak mélyén arra, amit ma még tapogatózva és értetlenkedve keresnek a kortársak.

Berecz Edgár

(Élő Székelyföld – eredeti cikk)

Kapcsolódó cikkek:

Share