A 2015-ös év zárásaként mi mást kívánhatunk, hogy mindenkinek jusson szilveszteri malac, mégpedig rovásos!
2015
Az eltelt év eseményeit tekintve, annak az eredménynek is örüljünk, hogy még lehet malacot enni, s hogy még lehet róni, valamint hogy még lehet Székelyföldön a hagyományokkal élni! Az értékek és hagyományok védelmének terén ugyanis idén is bőven akad mit tenni.
A hazai “nemzetköziek és multikulturalisták” apránként megszokták a rovás hétköznapi újjászületését, a műmagyarkodók pedig lassacskán kapisgálni kezdték, hogy nemcsak egy darab XX. század végi rovásábécé az örökségünk, hanem a Kárpát-medencétől Mongóliáig tartó terület írásműveltségéhez tartozik nemzeti írásunk. Azonban 2015-re kiderült, a mai Magyarországon immár hivatalosan tilos aláróni személyi igazolványunkat, pedig Európában bárhol lehet rovásos az aláírásunk. A kulturális kormányzat pedig továbbra sem tesz semmit azért, hogy a Nemzeti Alaptanterv része legyen a rovásműveltség oktatása (25 évvel a rendszerváltás után). S a rovók is csak várják, hogy a “mindenkori hatalom” a Hungarikumok közé is felvegye, de legfőképpen sajátjánka is érezze az Európai Unió negyedik élő írásrendszerét, a székely-magyar rovást.
Szerencsére a székelység önrendelkezésének egyik szimbolikus eleme az önálló írásrendszer alkalmazása, korszerű használata – a Kárpát-medencei egységes rovástábla mozgalom ennek szellemében működik. Ezt megerősítendő küldjük az alábbi székelyföldi rovásos üdvözletet, amely igazolja, hogy a székely hagyomány és a székely-magyar rovás él.
Rovásfelirat: Áldott Kerecsenyt
(Felvételek 2013 karácsonyán készültek Székelyföldön)
Újévi jókívánság Mátyás Zolitól (Átrovó Oskola)
(Rovás Infó)
