Gönczi Tamás új könyvében külön fejezetet adott a rovásjeleknek – avagy kapcsolódik-e szakrális hagyomány a rovásbetűkhöz?
Pogány Biblia – Koppány hagyatéka
Az “Őshit és rovás, mint jel és írás” fejezet nyitó képe az énlakai rovásfelirat (1668): „egy az isten georgyius musnai diakon”. Ez a templomban megőrzött mennyezeti kazetta az illusztráció a pogány hagyaték – így a rovás bemutatásához. Idézetek sokasága bizonyítja, ki hogy vélekedett, állt hozzá írásunkhoz, s annak jeleihez – vannak, akik gúnyolódtak (mai napig dívik e szokás, sajnos), illetve akik őseik elveszettnek hitt hagyatékát siratták benne.
Mint az a szabványosítás során is kiderült, vannak, akik azt a szakrális hagyományt szeretnék viszontlátni a mai rováshasználatban, amely jeleihez kapcsolódó nyomait rakja össze Gönczi Tamás is. Bevallása szerint “Utána nézve a dolgoknak, való igaz, hogy magán a rováskutatáson belül a rovást használó ember vallásával, pogány világképével és annak a rovással való összefüggésével igen kevesen foglalkoztak. Jómagam a régi vallási hagyományok kutatásában vagyok érintett, magával a rovásírással nem foglalkoztam. Most megpróbálom annak a vallási kapcsolatát, hátterét körbejárni, ahogy lehet”
Annak ellenére, hogy néhány – az utóbbi húsz évben született – téves magyarázat is nyomot hagyott a könyvben, éppen a kísérlet összetettsége miatt értékes a munka, mert nem egyoldalúan próbálja leírni a rovás jelenséget.
Például a tatárlakai korong valóban azt igazolja, hogy írástudók lakták a Kárpát-medencét, de mai hangértéket hozzárendelni már kétséges kísérlet – éppen hogy csak pár jelet lehet a mai rovásábécével összevetni, akkor mi van a többi, a korongon szereplő jellel? Elég lett volna illusztrációnak a kép, magyarázat nélkül. Szintén előbukkan a Forrai Sándortól által bedobott állítólagos Szent István rováshasználatot tiltó rendelet hatása – sajnos nincs olyan idézhető szöveg, amely tiltaná a rovást, de való igaz, hogy marginalizálódott a szerepe, emlékeik pedig folyamatosan eltűntek.
A felkutatott adatközlők bizony utalnak a rovás meg nem értett szerepére, szakrális hagyományaira – ez a könyv néprajzi adalékainak fontos, értékes lényegi része. Ezt viszont érdemes olvasgatni.
Karácsonyra, avagy a téli napforduló hosszú estéjéhez illő olvasmány, amelyből az őstörténetünk szakrális világa dereng elő.
(Rumi Tamás – Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
- Az Újszövetség rovással
- Csíkmadarasi görög felirat
- Kopjafa, székelykapu, rovás
- Rovásírásért halálbüntetés
