Elkészült az ún. Cicero kódexek rovásos beírásainak latinbetűs átirata – most már az irodalomtörténészeken a sor.
Gyarapodik a rovás szakirodalom
Nemzeti írásunk szakmai kutatása és az eredmények megjelentetése ismét felszálló ágban van. Bár még mindig található “naiv szakirodalom” is bőségesen, de a tudományos igényű szakirodalom jelentősége folyamatosan növekszik.
Magyar hegedűsök énekei eleinkről – A Ciceró-Kódex hosszú rovásbeírásai
A szegedi Somogyi Károly könyvtárban 140 éve nyugvó kézirat, az ún. Ciceró-kódex rovásírásban fennmaradt énekeinek kiadása önálló fejezete a magyar irodalmi tradíciónak.
A 19. században korábban éles akadémiai vitákat kiváltó olvasatok helyreállítása, történelmi hátterének és gazdag utalásrendszerének feltárása Mandics György jelen munkájához fűződik. A kötet előtanulmányait fejezetekbe osztva bontja ki a szerző. Mindezt megkoronázza a Kova Áron deák által az 1530-ban összegyűjtött és összeállított énekek, vagy korabeli kifejezéssel verses krónikák Mandics által véglegesített, olykor a mai nyelvhez igazított teljes publikálása! 4 deák, 16 énekes és 10 költő 80 éneke.
A kötet verseit közzé téve és háttérkutatásait végezve a temesvári származású szerző a középkori magyarság eredettörténeti mítoszait, ősi hitének nyomait, szellemi és erkölcsi világképének hiteles tanulságait vonja le. A Janus Pannonius és Balassa Bálint közötti magyar költői gyakorlat fölbecsülhetetlen értékeit olvashatjuk és ismerhetjük meg a kiváló szerző nagy formátumú, monografikus művében.
(Kráter Kiadó – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
