Az öttevényiek helyi kulturális értékeik között tartják számon a rovást is. Rajzos összefoglalóval.
ÖTTEVÉNY – Ilyenek vagyunk: a szedreseknek gyémántocskájuk van
A jégkorszakban kialakult kavicsrétegeknek köszönheti kincsét, az ásványvizet Öttevény, a falu, melynek határában az ókorban őrtornyokból figyelték a rómaiak a környéket. A szedres rétes és a Bejgli Kupa is már hagyományai közé tartozik.
– Nagyszüleink játszótere a Csiszlótól a Gulitáig terjedt. A falu két végén lévő területeket nevezik így, s a mai nagyszülők gyerekként többet voltak a szabadban. Szép természeti környezetben csatangoltak, felfedezték maguknak a ligeteket, a réteket, a mezőket, a vadregényes tájat. A mai fiatalok is követhetik példájukat – mondta el Bider Zsolt öttevényi polgármester annak kapcsán, hogy Ilyenek vagyunk… kampányunkban elkészült községük plakátja. Az is rákerült, hogy a falubelieket szedreseknek szokták nevezni a környező települések lakói. Ugyanis épp búcsújukra szokott beérni ez a gyümölcs, persze, hogy olyankor azt tették a rétesbe. Az is több évtizedes hagyomány, hogy karácsony után kispályás labdarúgótornát szerveznek és azon bejglit kapnak a nyertesek.
Ha már a sportnál tartunk, érdemes megemlíteni sikerei okán az Öttevényi Torna Clubot, az Öttevényi Kézilabda Sportegyesületet és az Öttevényi Kavalkád Szabadidő és Sportegyesület mazsorett-csoportját is. Büszkék a helyiek a falujukban született Földváry Tiborra is, az első magyar Európa-bajnok műkorcsolyázóra. A sportág úttörője volt a siketnéma sportoló, kidolgozta az első nemzetközi szabálykönyvét.
A falu bejáratait rovásírásos tábla is jelzi, pajzs alakú címerén pedig egy szőlőt markoló aranygriff is látható. Arról több vélemény kialakult, honnan kapta nevét: a Tóköz hordalékairól, öntevényeiről vagy a régi köves burkolatú utakról. A horvátok kétféleképp hívják: a bezenyeiek Otavinjnak, a kimleiek Tovinjnak. Történelmet idéző maradványai közé tartoznak határában az egykori római őrtornyok nyomai, hisz a közelben húzódott a birodalmi határvédelmi rendszer, a limes. Háborús hőseik neveit pedig a templomharangon is őrzik az öttevényiek. A falujukban található kastélyt a XXVIII. században Földváry Miklós báró építtette a Bécs-Pozsony-Budapest főútvonal mentén. Ma esküvőket is szervező szállóként működik.
A kilencvenes években nyolc-tíz kazaltűz volt a faluban, ezért mondják a helyiek: nem szeretik, ha tüzet kérnek tőlük. A jégkorszaki kavicsrétegeknek viszont sokat köszönhetnek. Azok közül kerül a felszínre, a Diamantina (gyémántocska) nevű ásványvíz, amit helyben palackoznak.
– Csak mi értjük, miért illetlenség tőlünk tüzet kérni!
A kilencvenes években nyolc-tíz kazaltűz is volt a faluban, ami a gazdálkodóknak károkat okozott, azóta járja ez a mondás.
– Nagyszüleink játszótere a Csiszlótól a Gulitáig terjedt.
A falu két végén lévő területeket nevezik így, s a mai nagyszülők gyerekként többet voltak a szabadban. A szép természeti környezetben csatangoltak, felfedezték maguknak a ligeteket, a réteket, a mezőket, a vadregényes tájat.
– A szomszédaink szedreseknek neveznek bennünket, mivel búcsúkor szedres rétest sütünk.
Keresztelő Szent János napjához, június 26-ához kapcsolódik a helyi búcsú és akkor érik a szeder. Ezért azt rakták a rétesbe, az volt az édesség, ebből lett „finom” hagyomány.
– Falunk bejáratait rovásírásos tábla is jelzi.
A rovásírás kifejezés alatt a hétköznapi szóhasználatban a székely-magyar rovásírást értjük. Számos településen van már hazánkban ilyen helységnévtábla. A listájuk a www.wikipedia.hu internetes oldalon elérhető. A neten emellett több információ is található a rovásírásról, az öttevényi táblák is arra bíztathatják a fiatalabbakat, hogy többet tudjanak meg róla.
– Karácsonyi süteménymaradékból hagyományosan futballkupát rendezünk.
Ez a süteménymaradék a bejgli és a Bejgli Kupáról van szó, a rangos kispályás labdarúgótornáról, amit rendszeresen a két ünnep között tartanak meg az öttevényi sportcsarnokban, már mintegy két évtizede. S ajándékkép a nyertesek bejglit kapnak.
(…)
(kisalföld.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
