Térségmarketing egyik eszköze lehet a rovás. Erdővidék éke Vargyas, a nevezetes rovásemlékkel.
Ébredj álmodból Vargyas éke!
„Nincs jobb és felemelőbb érzés, mint érezni, hogy szeretjük szülőföldünket”-írja Kisgyörgy Zoltán egyik útikönyvének előszavában. A szülőföld múltja és jelene minden történelmet szerző és történelem iránti érdeklődő embert érdekel, és kutatásra buzdít. Mint ahogy engemet is…
A vargyasi Daniel kastély
(…)
Fejlesztések, lehetőségek
Hiányzik a szervezettség a térség turizmusából. Kiemelt fontosságúnak tartom az olyan különlegességek térségmarketingben való alkalmazását, mint a székely rovásírás, a székelykapu, a működő vízi malmok, borvízforrások mint látványosságok népszerűsítését, vagyis a természetközeliség, a természetesség és hagyománytisztelet hangsúlyozását. Fennáll a veszélye az uniformizációnak, de a nyugatiaktól igazából azt kellene megtanulni, hogy a saját helyi jellegzetességeiket hogyan hasznosítják. A helyi jelleg érvényesítésének leginkább az építészetben és a gasztronómiában lennének szélesebb lehetőségei .
Az önkormányzatoknak helyi de még inkább megyei szinten összekötő szerepük kellene, hogy legyen. Meg kell tudniuk szólítani a helyi társadalom és gazdaság szereplőit, be kell vonniuk azokat a stratégiaalkotási folyamatokba, aztán a stratégiák végrehajtásában koordinációs szerepet kell betölteniük.
Hiányzik a megfelelő ráhangolódás, nincsenek turisztikai fórumok, amelyek érdekegyeztetéssel, érdekvédelemmel, promócióval, szervezéssel foglalkoznak, ritkák az időnkénti kerekasztalok.
Egy térség turizmusgazdaságának nyilvánvalóan húzótermékekre kell alapoznia, amit más – térspecifikus vagy tevékenységspecifikus – termékeknek is ki kell egészíteniük.
A turizmus fejlődése pozitívan hat a vidékfejlesztésre, nemcsak azzal, hogy új munkalehetőségeket teremt, hanem azáltal is, hogy összekovácsolja a helyi lakosságot. Együttműködőbbé válnak általa az emberek, mert így hatékonyabban kihasználhatóak a lehetőségek, és emellett egymás munkáját is tudják segíteni.
Napjainkban Erdővidék sajnos a Székelyföld egyik leghátrányosabb vidéke. Azt is lehet mondani, hogy közlekedési és gazdasági “árnyékban” fekszik, távol lévén a jó közlekedési utaktól, a piacgazdaság fő áramvonalaitól, küzdve azért, hogy megtalálja kapcsolatait a külvilággal. Érződik a vasút hiánya és közutak elhanyagolt állapota. A hátrányos helyzet 1990 után is erősödött. Gyengült a falvak népesség-megtartó ereje s az elöregedés jelensége talán megfordíthatatlan.
A munka keresés közben, a kilátástalanság miatt fiatalok tucatjai kénytelenek nyakukba venni a nagyvilágot, hiszen asztalfiókokban heverő tervekből, álmokból sem lakást, sem autót, de még a mindennapi betevő falatot sem lehet megvenni.
Habár elköltöztem Vargyasról szívügyemnek fogom mindig is tekinteni a kastély sorsát. Hármas céllal írtam meg ezt a bejegyzést.
- A blogger futamon megtudom méretetni magamat több témakörben is, önmegvalósításom része.
- Sokat, sokszor dolgoztam fel a kastély témát. A webkastély verseny keretén belül rengeteg információt gyűjtöttünk össze csapattársaimmal. Amit sikerült is megnyernünk, II. helyezést elérve, így nyolcad magammal elutazhattunk Brüsszelbe. Szomorú látni, hogy stagnál a kastély. Annyi lehetőség van benne, hogy fel sem lehet sorolni.
- Nem utolsó sorban gondolatébresztő bejegyzésnek szánom.
(dobaimary.reblog.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
