Nem mindenki találkozott még a rovásos betűtészta hírével. Ezúttal a nyugat.hu bloggere akadt fenn a tésztaszűrőn.
Magyar levesbe magyar betűket!
Így lehet túl sok a leves rovásán. Lehet, hogy csak nekünk új, de így is egyből a homlokunkra csaptunk, hogy miért nem mi találtuk ki a rovásírás-betűtésztát. Ráadásul durumlisztből. Kell ennél több és jobb az igazi magyarnak?
Egyébként a mai napig nem értem a rovásírás nagy bizniszét. Hogy mi közünk van az 1000 évvel ezelőtti őseink írásjeleihez, azt még csak-csak megértem. De ez a mindennapos rovásírásozás kb. olyan, mintha elkezdenénk beszélni a Halotti beszéd szövegkörnyezetének megfelelően az árpádsávos zászlók erdejében.
(nyugat.hu – eredeti cikk)
Rovás Infó megjegyzés:
Érdemes megnézni, milyen negatív, lekicsinylő címkékkel látta el a szerző az eredeti bejegyzést: szélsőjobb, rovásírás, ősmagyar, biznisz, szittya. Igen, ez az, ami fáj neki: nemcsak az ősmagyarok, hanem a mai magyarok is szívesen foglalkozunk a rovásírással, sőt, még gazdasági alkalmazástól sem riadnak vissza, azaz kereskedelmi forgalomban is hozzá lehet jutni a rovásos betűtésztához.
Ez világosan jelzi, hogy az ezredéves szándék, hogy kipusztítsák ősi írásműveltségünket, megbukott. Nemzeti írásunk legújabb kori újjászületése erősebb lesz, mint valaha az elmúlt milleneumban.
Kapcsolódó cikkek:
