Rovás aláírás - Zsolt

Olvasónk alárovott igazolványt és útlevelet kapott – ott, ahol a hivatal önkényes jogértelmezés alapján betiltotta a rovást.

Rovásos igazolvány és útlevél – csak kitartás és akarat kérdése?

Korábban Horváth István is alárovásos igazolványt szeretett volna, de Csatári László, KEK KH osztályvezetője betiltotta ezt a lehetőséget, amelyre elsőfokon még a bíróság is rábólintott – egyelőre. Pedig a törvény világos és egyértelmű:

1992. évi LXVI. törvény a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról.
A törvényben az Értelmező rendelkezések 5. § paragrafus (13) bekezdése szerint az aláírás jogi meghatározása a következő:

A polgár aláírása: születési vagy házassági családi és utónevének az általa használt és elismert írásképe.

* Fontos: a fenti törvényi definícióban leírtakon túl semmilyen korlátozás, megkötés vagy előírás a hivatal részéről NEM jogszabályszerű!

A bírósági döntés egyik indoklása az volt, hogy 2014. augusztus 28. óta semmilyen rovásos igazolványt nem adtak ki. Ez már akkor sem állta meg a helyét, hiszen Hoffner Tibor alárovott igazolványát 2015 januárjában állították ki. Ezúttal Zsolt nevű olvasónknak is sikerült rést találnia a bürokratikus falon – rovásos igazolványt és útlevelet kért és kapott. Éppen az ő védelme érdekében csak a keresztnevével mutatjuk be az igénylési dokumentumot és a kész igazolványt – mert látszik, hogy az Okmányiroda képes feldolgozni és kiállítani alárovásos igényeket is – csakhát a Csatári-féle jogászkodás köti gúzsba kezüket. Holott még a saját aláírása sem teljesíti azt a feltételt, amit ő maga támasztott az alárovások ellen…

Zsolt alárovott igazolványt és útlevelet kért és kapott

Március elején az év végén lejárt érvényességű személyi igazolványom meghosszabbítását kértem (illetve újat, a régi még füzet alakú volt), egy tanúval mentem, és a kisokos kinyomtatott lapjaival. Amikor az aláírt igénylőlapot az ügyintézőnek visszadtam, ő ezt kérdezte:

– Ez az aláírás?
– Igen, ez. – válaszoltam.
– Jó – mondta rá, s ennyi volt, elfogadta.

Nem egészen két hét múlva jött a helyi okmányirodából a levél, miszerint menjek be újbóli “adat felvételezésre” mert “a Központi Okmányiroda a nem megfelelő aláírás miatt személyazonosító igazolvány gyártási folyamatból való kiemelését kezdeményezte” – ezt később automatikusan kettétépte az ügyintéző (nem haragból, úgy tűnt hogy inkább megszokásból, utána kértem vissza “emlékbe”).

Tudtam hogy a kiemelés törvénytelen, ezért az első gondolatom az volt, hogy egyszerűen ugyanúgy aláírom és megyünk még egy kört, de ezek után arra gondoltam hogy talán már el se fogadnák a lapot helyben (ha nem közvetítenék a Központi Okmányiroda felé) ha úgy írnám alá. Tanácsot kértem a Rovás Infótól – ahonnan biztatást kaptam hogy mindenképp jogom van beadni, az ügyintézőnek meg kötelessége bevenni, nem szabad feladni a tervet.

A kisokossal s egy másik tanúval, egy barátommal (aki tájékozott és elszánt volt ez ügyben) együtt mentünk be az okmányirodába március végén azzal a tervvel hogy ha semmiképpen nem akarják befogadni és továbbítani, akkor jegyzőkönyvezést kérünk róla. Amikor beléptünk ketten, rögtön szóltam hogy visszahívtak újbóli adatfelvételre “szabálytalan aláírás” miatt, valami hiba történhetett. Az ügyintéző akkor még minden magyarázat és külön utasítás nélkül elém adta az új papírt ahol alá kell írni, amit én el is kezdtem, természetesen jobbról. Ezt, és hogy megint rovással írom, meglátta és szólt hogy ne úgy írjam mert nem fogják elfogadni, újra visszahívnak “javításra”. Mondtam neki hogy ez az aláírásom, így írok alá. Erre válaszolta, hogy jó, ő elküldi, de úgyis megint ki fogják emelni, be kell jönnöm újra, stb.

Arra is hivatkozott hogy azért szabálytalan az aláírás mert nem hasonlít a korábbira, ami persze törvénytelen, hiszen nincs előírva hogy olyannak kell lennie az aláírásunknak, ahogyan tizennégy éves korunkban, az első igazolványunk megkapásakor aláírtunk – sem ahogy tizenöt évvel ezelőtt aláírtam a legutóbbi igazolványomban. Kérdezte hogy tavaly ősszel hogyan írtam alá a lejárt jogosítványom helyett az újat – de közöltem vele, hogy azt még a régi módon, mivel akkor még az igazolványomban is úgy volt, arra ezért még kevesebb esélyt láttam hogy akkor elfogadták volna azt rovással.

A Csatári-levélre mutatott ami nála volt kinyomtatva, készenlétben. Az ott idézett törvényre bökött. Közöltem vele hogy ez engem igazol, akkor meg az okoskodás részből kezdett felolvasni, mire mondtuk barátommal hogy az elmélkedés nem írja felül a törvényt. Kértem hogy mutassa, mit írtak neki pontosan ügyemben a Központi Okmányirodából, de azt válaszolta hogy semmit, csak telefonáltak és mondták neki hogy rovásírással nem lehet szabályosan aláírni. (Addig a rovás szó el sem hangzott egyébként.) Mondtam neki hogy a törvény erről nem rendelkezik, illetve amit ír, aszerint bármilyen lehet az aláírásunk, ha azt mi annak ismerjük el. Ezután elküldte az igénylést újra, azzal a megjegyzéssel hogy úgyis vissza fognak módosításra hívni a központból, egészen addig amíg nem “szabályszerűen” írom alá. Barátommal abban bíztunk hogy látják hogy nem lehet lerázni, ők is tudják (a Központi Okmányirodában) hogy nekünk van igazunk, s mivel nem hülyék – legközelebb már nem kekeckednek.

Ezután egy ügyvédet is megkérdeztem, aki teljes mértékben egyetértett velem, kérte hogy linkeljem e-mailben a Csatári-levelet (ott kinyomtatva mutattam neki). Javasolta hogy ha ugyanaz lesz a válaszuk mint először, akkor kérjem hogy közöljék határozatban, amit már meg lehet támadni.

(Ami még aggodalommal tölt el, hogy Csatári hivatkozik egy leendő törvénymódosításra, amiben részletezni fogják hogy hogyan szabad és hogyan nem aláírni. Ha ezt tényleg törvénybe hozzák, akkor már nem hivatkozhatunk a joghierarchiára mert ami most egy főosztályvezető okoskodása, az akkor már törvény lesz.)

Aztán pontosan két héttel az újabb aláírás és beadás után, 2015. április 10-én (névnapomon) megérkezett ajánlott levélben az új személyi igazolványom – a postás furcsállotta hogy jobbról balra írom alá az átvétel igazolását, de akkor felbontottam a levelet (éreztem már hogy műanyag kártya alakja van a tartalmának) és megmutattam neki hogy már ez a hivatalos aláírásom – azóta mindkét bankban ahol van számlám, módosítottam az aláírásmintámat, és a NAV-nál is így írtam alá).

Zsolt alárovásos személyi igazolványa (2015 március 27-én kiállítva!)

Fontos hangsúlyoznom hogy ez nem szigorú értelemben vett rovás aláírás, mert aggasztott a többek által felvetett könnyű hamisíthatóság, ezért (és hogy gyorsabban írhassak alá vele, úgy mint a régivel) a gyorsrovást használtam fel, de azzal se írtam ki minden egyes betűt. Az okmányirodában se állítottam egyszer se hogy ez rovás lenne (bár azt se hogy nem az), hanem hogy a saját új, egyedi aláírásom (senkinek nincs köze ahhoz hogy milyen írásrendszerrel van írva, nem kell magyarázkodnom nekik). Ettől függetlenül nagy győzelemnek értékelem. Köszönök minden tanácsot a Rovás Infónak és segítséget az ügyvédnek és a két, tanúként jelenlévő barátomnak!

Néhány nappal később bementem újra hogy a nemsokára lejáró útlevelem helyett is újat kérjek, természetesen ugyanilyen aláírással. Az ügyintéző tőlem tudta meg hogy megjött az igazolványom, azt mondta hogy vele a második beadásom miatt már nem is telefonáltak (se leveleztek) ez ügyben semmit. Viszont említette hogy szerinte az útlevél aláírásával újra gondok lehetnek – amit én kétkedve fogadtam, mivel ha a központból ez esetben is kötekedtek volna, már tudtam volna az alkotmányos jogaimon kívül arra is hivatkozni hogy az új igazolványomon is így szerepel az aláírásom.

Adta a csekket, be kellett volna fizetnem az árát, csak utána indítható el a folyamat. De akkor nem tettem meg, el is feledkeztem róla, egész nyáron eszembe se jutott, csak szeptemberben – a nyár közepén lejárt közben a régi. Ekkor újra elmentem az okmányirodába – már szóba se került az aláírásom kérdése (pedig mindegyik esetben ugyanaz foglalkozott velem), a legnagyobb természetességgel fogadta be a kérvényt és úgy egy hét múlva meg is érkezett az általam rovással aláírt útlevelem.

Zsolt alárovásos útlevele (2015 szeptember 15-én kiállítva!)

A nyáron ketten egymástól függetlenül is elmondták nekem – miután rovás feliratos pólójuk miatt szóba került a téma – hogy tervezték hogy rovással írnak alá megújítandó hivatalos dokumentumukban de nem tették a betiltás miatt (pontosabban, egyikük megpróbálta de beletörődött hogy az ügyintéző rögtön nem engedte neki). Jó ez a két példa arra hogy igenis lehet, erre jogunk van, ha nem megy elsőnek, másodjára, akár sokadjára is úgy kell aláírni s beadni. Unják meg ők előbb (ráadásul törvénytelen is ha KEKeckednek)!

A mellékelt szkennelt iratokban arcképemet és adataimat – a keresztnevemen kívül – azért satíroztam ki, mert (rovástól függetlenül) nem kedvelem a nagy nyilvánosságot. Az ügyintéző nevét és bármit ami a helyre utalhat pedig azért mert ahogy írtam is, a Központi Okmányirodából telefonáltak oda abban az egy esetben, hogy hívjon be újra aláírni, saját magától nem hívott volna be újra aláírni.

(Rovás Infó – olvasónktól)

Kapcsolódó cikkek: