A kis gömböc

A magyar népmese napján a Rovás Infó olvasóit egy rovásos mesével lepjük meg. 

Iľľés Ģula: A kis gömböc

Volt eģŝer a világon, még az Óperenciás-tengeren is túl, eģ ŝegéń ember meg eģ ŝegéń aŝŝoń. Volt nekik három láńuk meg eģ kis malacuk. Mikor a malacot már jól meghizlalták, vaģ ahoģ ők mondták, ańńira žöndítették, hoģ két ujjńi žír volt a hátán, megölték. A húsát felrakták a füstre, a gömböcöt pedig felkötötték a padláson a legfelső gerendára, a ŝelemenre. Ötőjüknek čak ańńi volt a kis malac húsa, mint eģ eperŝem. Már az orrája, ńúlja, feje mind elfoģott. Eģŝer a ŝegéń aŝŝoń ráéhezett a gömböcre, azt mondja hát a legöregebb láńának:
– Eredj čak fel, láńom, a padlásra, akaŝd le a ŝelemengerendáról azt a kis gömböcöt, főzzük meg.
Felmeģ hát a láń a padlásra, amint a ŝelemenről le akarja vágni a gömböcöt, čak azt mondja az neki:
– Hamm, mindjárt bekaplak!
S nem tréfált, hanem igazán bekapta.
Lesték, várták odalenn a láńt a gömböccel hoģ jön-e végre. De biza nem haladt. Azt mondja hát az aŝŝoń a középső láńának:
– Eredj čak fel, láńom, a nénéd után, mondjad neki, hoģ hozza azt a kis gömböcöt.
Felmeģ hát a másik láń is, ŝétnéz a padláson, de nem látja sehol a nénjét. Azzal odameģ a kéméń mellé, s le akarja vágni a kis gömböcöt, de az azt mondja neki:
– Már a nénéd leńeltem, hamm, téged is bekaplak!
Azzal ŝépen bekapta.
Odalenn čak lesi, čak várja a ŝegéń aŝŝoń a láńokat. Mikor aztán megsokallta a várakozást, azt mondja a legkisebb láńának:
– Eredj čak fel, láńom, hídd le már a nénéidet; azok az isten nélkül valók biztosan az aŝalt meģģet ŝemelgetik.
Amint felmeģ a kisláń a padlásra, azt mondja neki a kis gömböc:
– Már két nénéd elńeltem, hamm, téged is bekaplak!
S bekapta azt is.
Az aŝŝoń már nem tudta mire vélni, hoģ hol maradnak azok a láńok oľ soká. Felment hát a ńújtófával, hoģ majd lehívja őket, de úģ, hoģ nem köŝönik meg, mert elháńja a hátukon a bőrt.
Amint felment, azt mondja neki a kis gömböc:
– Három láńod már bekaptam, hamm, téged is bekaplak!
Azzal úģ bekapta, hoģ még a kisujja se látŝott ki.
Aztán a gazda, a ŝegéń ember is, mikor már elunta várni a láńait meg a feleségét, felment a padlásra. Amint odameģ a kéméń mellé, azt mondja neki a kis gömböc:
– Három láńod, feleséged már bekaptam, hamm, téged is bekaplak!
És nem teketóriázott sokat, hanem ízibe bekapta; de a roŝŝ kócmaďag már nem bírt meg öt embert, hanem elŝakadt, a kis gömböc pedig leesett; azután hoģ feltápáŝkodott, elkezdett gurulni, s gurult, gurult, le a grádičon a földre.
Amint a kiskapun kigurult, kinn az utcán előtalált eģ čoport kaŝás embert, s azt az egéŝ čoportot is mind eģ ŝálig bekapta.
Azzal gurult, gurult tovább. Az orŝágúton előtalált eģ regement katonát. Azokat is minden bagážitól eģütt bekapta. Megint gurult, gurult tovább.
Nem meŝŝire onnan, az árokparton eģ kis kanáŝģerek legeltette a čürhét. A diŝnók ŝerteŝéjjel čerkéŝtek, a kis kanáŝģerek pedig ott ült az árokparton, s a béči bičkájával keńeret, ŝalonnát evett. Odameģ a kis gömböc a kis kanáŝģerekhez is, s azt mondja neki:
– Már három láńt, apjostól-ańjostól meg eģ čoport kaŝás embert eģ regement katonával eģütt bekaptam, hamm, téged is bekaplak!
Hanem amint be akarta kapni, a béči bička megakadt a kis gömböc ŝájában, az aztán kihasította. Čak úģ özönlött ki belőle a sok katonaság meg a sok ember. Azután ment mindenki a maga dolgára; a kis gömböcöt pedig otthaģták az árokparton kirepedve.
Ha a kis gömböcöt a kis kanáŝ béči bičkájával ki nem hasította volna, az én kis mesém is tovább tartott volna!

(Rovás Infó)

A fenti mesét is tartalmazó teljesen rovott könyvet (Illyés Gyula: Hét meg hét magyar népmese) megrendelhető a szerk@rovas.info email címen.

Kapcsolódó cikkek:

Share