Rovás Trianon és alkalmatlan szabvány – Unicode. Talán ez lehet a burkolt propaganda oka is. A rovás jövője azonban már mindezen rég túl lépett.
MSzMP-s, SzDSz-es két jó barát
Folytatjuk Sándor Klára, a volt SzDSz-es liberális kultúrpolitikus írásának közlését az alkalomból, hogy a rovásműveltség legfontosabb elemeinek, illetve a rovás írásrendszer valóban versenyképes, korszerű technikai használatának ellehetetlenítését célul tűző – külföldi irányítású – félreszabványosítási folyamatban immár 2 éve eldőlt nemzeti írásunk sorsa a következő évekre-évtizedre. Legalább is az Unicode-rendszerben…
Az érintett szabvány-maffia megtalálta és “elhelyezte” a maga sötét parasztjait a táblára, melyeket pontosan addig használt, amíg feltétlenül szükség volt rájuk. Azaz a Magyar Szabványügyi Testület működésének botrányos megbénításáig azokra a szavazásokra, melyeken az MSZT-nek a magyar érdeket (és a józan észt) kellett volna képviselnie. A magyaroroszági strómanok a szavatossági idejük lejárta után oda tűntek, ahonnan jöttek – a semmibe. Hangoskodó maradékuk továbbra is konokul védi a védhetetlent … vagy talán újabb pártfogójuk akadt?
Elgondolkodtató, hogy Sándor Klára írásának a szabványosítás magyarországi történéseit leíró szakaszában mennyi adat- és ténybeli tévedés (?) van, melyek hivatkoz
ási forrása meglehetősen szűk. Persze hogya az SzDSz-es politikus a Kádár-rendszer volt MSzMP-s börtönőrére, Szondi Miklósra és beszámolóira hivatkozik, ideológiailag teljesen érthető, de hogy a liberális Sándor Klára által annyiszor “leszólt” “mélymagyar” vonalnak egészen az izraelező MVSZ-esekig és B-kategóriás operettnácikig terjedő palettájával színezi “objektívnek” előadott elemzését, már tényleg meglepő. Nem is beszélve a név szerint hivatkozott ún. “kutatók” és egyéb rovásközéleti szereplőkről, akik képzettséget nem, végzettséget pedig jobb esetben középfokon tudnak felmutatni … az önmaguknak adományozott “tanár”, “szakértő” “írástörténész”, “fejlesztő” és egyéb címeken kívül.
(Rovás Info)
Székely-magyar Unicode háború 1/2 (Nyest.hu)
Mordori fellegek
Everson 1998-ban két javaslatot is kidolgozott a székely írás digitális szabványosítására, akkor még Hosszú Gáborral együttműködve, legalábbis az ő segítségét is használva. A második javaslat az első kisebb módosítása volt, ezek a székely írás történeti emlékeiből többé-kevésbé rekonstruálható alapábécét tartalmazták, kiegészítve a hosszú magánhangzók jeleivel (ezek többsége egészen kései fejlemény, mégMagyar Adorján ábécéjében is csak az á-nak és az é-nek volt önálló jele), valamint az 1, 5, 10, 50, 100, 1000 számjelével. Everson már ekkor az Old Hungarian elnevezést javasolta – később ez a név lett az ellentétek egyik oka. 1998-ban aztán valamiért elaludt az ügy.
Tíz évvel később viszont valóságos javaslat-boom következett be: Everson ekkor már Szelp Szabolccsal, a bécsi egyetem finnugor tanszékének doktoranduszával közösen nyújtott be két javaslatot. (Szelpet onnan ismerhetik a székely írás iránt érdeklődők, hogy a következő években azonosította a Nikolsburgi Ábécét eredetileg tartalmazó ősnyomtatványt.) Egyik javaslatukat augusztusban, a másikat októberben nyújtották be, de közben szeptemberben készített egy tervezetet Bakonyi Gábor, és szintén októberben egyet Hosszú Gábor, a Magyar Rovásírók Közösségének javaslataként. Ez a fölbolydulás már a néhány év múlva bekövetkezett jóval nagyobb csatározások előzménye volt.
Pedig az elején úgy tűnt, hogy simán megy majd minden. 2008. július 12-én találkoztak egymással azok, akik valamilyen módon érintve voltak a kortárs használat terjesztésében, illetve korábban már voltak a székely írás szabványosítására javaslataik. Az összejövetel megszervezésére egy beszámoló szerint Everson kérte meg Hosszú Gábort, mert szerette volna a magyar rovásbarátokkal megismertetni Szelp Szabolccsal együtt készített javaslatát. A tanácskozás sikerrel zárult: az Ómagyar Kultúra Baráti Társaság Rovás Szakosztályának nevében Libisch Győző, a Forrai Sándor Rovásíró Kör nevében Friedrich Klára és Szakács Gábor, és a székely betűk digitalizálásával már korábban is foglalkozó Hosszú Gábor a legnagyobb egyetértésben írták alá, hogy támogatják a megállapodásban Runic Standard-nek nevezett jelkészlet szabványosítását.
Rovás Infó megjegyzés: éppen az Everson-féle javaslat volt annyia előkészítetlen, hogy a magyar részről meg kellett fogalmazni a minimálisan elvárt jelkészletet – a fent említett résztvevőkkel. Ezt a konszenzusos ábécét az Everson-Szelp-Joó trió soha nem vette figyelembe, de a végleges szabvány sem teljesítette/teljesíti)
A megbeszélésen jelen voltak a föntieken kívül mások is: a két javaslattevő, Bakonyi Gábor, Tisza András, a Magyarok Világszövetsége képviseletében Joó Ádám, valamint Hosszú Gábor két fő támogatója, Sípos László és Rumi Tamás is – és a híradás szerint valamennyien egyetértettek a javaslattal.
Rovás Infó megjegyzés: Joó Ádám soha nem támogatta a konszenzusos magyar javaslatot (még később, az MVSZ képviselőjeként sem), hiszen éppen az Everson-féle javaslatkészítő csapat tagja volt.
(Forrás: Hosszú n3527-es beadványa)
Everson és Szelp augusztus elején előterjesztették javaslatukat a nemzetközi szervezet ISO/IEC JTC1/SC2/WG2 testületének (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért a 2-es munkacsoport), októberben Hosszú Gábor is követte őket, mint maga is megjegyzi beadványában, egy alapvetően eltérő koncepciójú javaslattal. A javaslatban Hosszú márSzekler-Hungarian Rovas-nak nevezte a jelkészletet, és kiegészítette olyan betűkkel, amelyeket a székely írás emlékeiben nem találunk, de a kortárs használatban – legalábbis egyes iskolák – élnek velük: külön betűt kapott a dz, dzs, q, x, y, w. Hosszú az Élő rovásnak elnevezett, 2008. október 4-én tartott tanácskozás résztvevőivel legitimáltatta a javaslatot: az ott megjelentek, beleértve a Magyarok Világszövetségét, elfogadták, hogy az írás neve székely-magyar rovás legyen a szabványban, és igent mondtak Hosszú szabványtervezetére is, amit aztán ő még aznap be is nyújtott. Pontosabban, legalábbis az egyik résztvevő, Szondi Miklós beszámolója szerint (ez Az egységes rovás című kiadványban olvasható), a Gödöllőn bemutatott javaslatban még külön szerepeltek az „idegen betűk”, az aznap beadott hivatalos előterjesztésben viszont az ábécé szerves részeként. Erről a kettősségről azonban többen csak jóval később szereztek tudomást, és kellőképpen föl is háborodtak rajta. A háború elkezdődött.
Rovás Infó megjegyzés: külön (!) munkacsoport foglalkozott a dz, dzs, q, x, y, w betűk kérdésével, tehát nem lehetett utólag meglepődni ezen. Ezen betűk szokásos abc – szerinti felsorolásába kötött bele Szondi Miklós…
(Forrás: Wikimedia Commons / Dittler Ferenc / CC BY-SA 3.0)
A casus belli
De mi is volt a kibékíthetetlenné vált ellentét oka a két tábor között? A tartalmat nézve az alapvető különbség a két javaslat között – s ez mindvégig így maradt – egyrészt a név volt, az Old Hungarian szemben a (Szekler-Hungarian) Rovassal, másrészt az, hogy az Everson–Szelp-verzió csak olyan betűket tartalmazott, amelyek kimutathatók a székely írás emlékeiből, Hosszú viszont szerepeltetett olyan jeleket (az imént soroltuk föl őket), amelyeket az 1990-es években alkottak, kifejezetten a modernizált használat kedvéért. Mindkét javaslat tartalmazott kis- és nagybetűket, megkülönböztette a rövid és a hosszú magánhangzókat, és az ábécét kiegészítette számokkal is, az 1, 5, 10, 50, 100, 1000 jelével – Hosszúnál a mai használatra hivatkozva az 500 jele is szerepelt, később ezt átvették Eversonék is.
Az a bizonyos koncepcionális eltérés viszont, amelyről Hosszú is említést tett (és ismertette többször is), igen fontos, a kódolásra nézve is, és a háborúban is ez vált a gyúanyaggá. A Unicode az egyszerűség kedvéért tömbökbe csoportosítja az ábécéket: például egységben kezeli a latin ábécére épülő írásokat annak érdekében, hogy a több ábécében meglévő betűket csak egyszer kelljen kódolni, tehát mondjuk a magyar ábécé abetűje és a francia, német, olasz, spanyol ábécé a betűje egyetlen kódot kap. Így lényegében csak az egyes ábécék specifikus betűinek kell a latin alapábécéhez képest külön kód. A tömb neve a latin, s ennek alegysége a magyar, a francia, a német stb. ábécé. Hosszú javaslata az volt, hogy a székely-magyar rovás egy ilyen alegység legyen, s másik két alegységgel együtt – a Kárpát-medencei és a kazár rovással együtt – legyen a Rovastömb része. A másik javaslatban önálló egység az Old Hungarian, nincs más írásokkal közös blokk alá sorolva.
A betűkészletet illető koncepcionális eltérés pedig az volt, hogy Hosszú, arra hivatkozva, hogy az írások változnak, úgy vélte, nincs abban semmi gonosz, ha az új szükségleteknek megfelelően új betűk születnek, s ezeknek is helyet kell kapniuk a Unicode rendszerében. Az Everson–Szelp változat viszont abból indult ki, hogy kódot csak olyan betű kaphat, amely ténylegesen kimutatható az írás eredeti (történeti) változatából, s ez a hagyományhoz ragaszkodás volt fontos a rovásíró körök jelentős része számára is.
A székely írás Unicode-ba emelésének folyamata a 2008-as pezsgés után leállt egy időre. 2009-ben egyetlen lényeges esemény történt: a javaslatokkal foglalkozó 2-es munkacsoport, érzékelve, hogy az írás elnevezésében nem fognak konszenzusra jutni a szemben álló felek, dublini találkozóján határozatot hozott arról, hogy legyen az írás neve Hungarian Runic.
Rovás Infó megjegyzés: Ezen kivül csak türk írás kapta azt a “megtiszteltetést” hogy egy tőle független írásrendszerről, a német rúnáról nevezzék el…. (lásd Unicode hivatalos elnevezést)
-
- Old Hungarian (Hungarian Runic)
- Old Turkic, Orkhon Runic
Azt remélték, hogy ezzel el lesz vágva a gordiuszi csomó. Ez ugyan, mint később kiderült, nem így volt, a hadak egy időre mégis visszavonultak, 2010-ben nem történt az üggyel kapcsolatban semmi. 2011-től annál inkább – erről lesz szó legközelebb.
(Nyest – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
