Bár divatosak a bonyolult összeesküvés-elméletek, a valóság mindig sokkal egyszerűbb érdekek mentén zajlik. Miért is sérti Ausztriát a Kárpát-medencei rovás léte?
Mi Ausztria érdeke a rovás szabványosításban?
Az alábbi terjedelmes cikk (csak részleteket vettünk át) rávilágít arra a tényre, hogy mennyire keveset tudunk a magyar múlt és történelem fizikai és szellemi örökségének lehető legteljesebb eltörlésére irányuló évszázados Habsburg törekvésekről. Ahogy az sem ismert, hogy az el nem pusztított magyar szellemi örökség megmaradt kincseinek jelentős részre még mindig osztrák fogságban van – beleértve régészeti kincseinket, írásos emlékeinket is.
A világ legjelentősebb aranykincsinek egyike, valamint a magyar nyelvű írásemlékek egyik legősibb darabja a Nagyszentmiklósi aranykincs néven ismert gyűjtelékes lelet szintén Bécs fennhatósága alatt található. Korunkban, amikor az elmúlt száz év világégéseinek alkalmával elrabolt kincsek egyre nagyobb részére tartanak igényt eredeti gazdáik, kiemelt jelentősége van az eredetiség igazolásának.
Valószínűleg így már nem kell sokat magyarázni, hogy a bizonytalan jogalappal Bécsben őrzött aranykincs feliratainak magyar olvasatai, illetve az alkalmazott (Kárpát-medencei) rovás jelkészletének kutatása, tudományos elismertetése, sőt rovásként történő szabványosítása mennyire áll érdekében Ausztriának. Hasonlóképp, az osztrák szabványügyi szereplők aktív részvétele a botrányosan magyar- és rovásellenes szabványosításban, valamint a Rovás írástömb (székely-magyar, Kárpát-medencei és sztyeppei) létrehozatalának megakadályozásában Szelp Szabolcs (Bécsi Egyetem – Finnugor Tanszék) szerepe sem igényel magyarázatot.
Magyarországon pedig sajnos a “labanc kultúrának” és támogatóinak még mindig nem alkonyodott be…
(Rovás Info)
Egy kiállítás kincsei – A bécsi Kunstkammer világhírű gyűjteménye vajon még mennyi eltulajdonított magyarországi értéket rejt?
Évekig tartó felújítási munkálatok után, 2014 március 1-jétől újra látogatható a Habsburgok kincseskamrája, a bécsi Kunstkammer. Húsz teremben kétezernél is több rendkívüli arany- és ezüsttárgyat, műkincset csodálhatnak meg az érdeklődők a Habsburgok évszázadokon át tartó gyűjtőszenvedélyének köszönhetően.
A nagy művészettörténeti esemény nem feledtetheti, hogy az összesen mintegy nyolcezer darabból álló különleges gyűjtemény háromnegyede továbbra is rejtve marad a nagyközönség elől, mint ahogyan az a tény is, hogy ennek a világviszonylatban is rangos kollekciónak egy részét a 16–17. században ellopott páratlan magyar kincsek alkotják. A tárgyak többségének beazonosítása – gondolom – mára lehetetlen, hiszen a Habsburgok évszázadok óta gondosan ügyeltek arra, hogy az eredetet bizonyító megkülönböztetéseket eltüntessék.
Évszázadokon keresztül áramlottak magyar műkincsek Bécsbe, máig nem alakult azonban magyar tudósokból, szakértőkből álló vizsgálóbizottság a tanulmányozásukra, de 1932 óta komoly kísérlet sem történt a Habsburg família által eltulajdonított kulturális örökségünk visszaszerzésére.
…
A 18. század végére, ami mozdítható volt, ellopták, de a magyar föld még hatalmas kincseket rejtett.
1799. július 3-án a hajdani Torontál megyei Nagyszentmiklóson egy szerb parasztgazda az udvarán árokásás közben aranykincset talált. Szeptember 18-án Neumann abbé, a császári-királyi Régiségtár igazgatója kérte, hogy a császár intézkedjék, mert a Bánátban páratlan aranylelet került elő, s ennek megszerzésére a Régiségtárnak mindenki előtt joga van. E kérés következtében szeptember végén a kincs már Bécsben volt. Ezt a világon egyedülálló magyar aranykincset – 23 aranyedényről van szó, 9924,98 gramm színarany súllyal – a bécsi Kunsthistorisches Museum őrzi.
A nagyszentmiklósi lelet 23 gyönyörű aranyedényéből tizenkettőn rovásírásos felirat található, melyet a kutatók máig nem fejtettek meg, csak annyit sikerült megállapítani, hogy azok leginkább a székely rovások jeleihez hasonlítanak. A lelet keletkezésének korát az 5–7. századra teszik, ebből a tényből, valamint az ötvöstechnika és az ábrázolási stílusból kikövetkeztetve állapította meg 1878-ban Pulszky Ferenc, hogy ez esetben Attila kincséről lehet beszélni.
Miről mesélnének kincseink?
A Monarchia felbomlása után a közös birodalmi vagyont, így a Habsburgok császári és királyi gyűjteményeit, kincstárát is jogszerűen fel kellett volna osztani. 1919 februárjában a békekonferencián a csehek, az olaszok és az ukránok be is jelentették igényüket. 1920 után a magyar kormány is kísérletet tett elkobzott kulturális örökségünk visszaszerzésére, de a tárgyalások éveken át nem vezettek eredményre, így a vitás kérdésben végül nemzetközi döntőbíróság hozott határozatot. Az 1932-es velencei egyezménnyel a Bécsbe került magyar műkincseknek töredéke került csak haza, így Anonymus Gestája, a Képes Krónika, a Corvinák.
A magyar múlt hiteles tanulmányozásához a 21. században már elengedhetetlen lenne, hogy visszakapjuk jogos nemzeti örökségünket. A középkori oklevelek, kódexek, valamint olyan régészeti leletek, mint a nagyszentmiklósi kincs beható tanulmányozása alapjaiban rengetné meg a hivatalos történetírás bevett dogmáit, mind a magyar, mind az egyetemes történelem vonatkozásában. Gyakorlatilag át kelleni írni a történelmet…
(Dr Bohus Géza – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
