Magyar Csárda rovással – Japánban

A magyar cserkészek kultúrdiplomáciai teljesítményének része, hogy rovásfelirat is kikerült a standjukra – Japánban.

Életem legnagyobb utazása a világ másik végére

Az ég kékje a horizonton váltja a tenger türkizét. Pár kilóméterre egy hegy kúszik be a látképbe. Apály van. Három japán kagylót szed a mocsárban. Egy tucat madár szintén. 10-20 cserkész sétálgat a fövenyen. Egy árnyékos pavilonban ülök, körülöttem csillingelő minden féle nyelven beszélő társaságok. (chill out = pihenés, itteni magyar csapat szleng a csillingelés)
Csak egy kicsit, de jár a szellő. 37’C fokot ígértek mára. Most itt elviselhető. Ebben a “csillingelésben” végig pörgettem, hogyan kerültem ide Japánba a Cserkész Világtalálkozóra. 10 hónapja jelentkeztem, majd jött a válogató, felkészítő hétvégék, támogatók keresése, extra munkák… Végül elérkezett az indulás. Sőt. Életem legnagyobb utazása a világ másik végére.
A repülés is jó volt de a táborba érkezés óta folyamatosak szikrázik körülöttem az élet. Ha keresem az élményeket rengeteget találok. Ha csak sodródom még akkor is egy jó adag eltalál. Ha elbújnék előlük… megtalálnak. A csárdában dolgozom, és az előbb ült itt egy család, aki eljött meglátogatni a fiát. Egy maláj sráccal cseréltem az előbb, kiderült ő is food house-ban dolgozik. Kolléga. smile hangulatjel
Az apró impulzusok, folyamatosan beléd karolnak, megerősítenek. Már a 4. nap van, kezdenek összefolyni, de épp ezért írunk naplót, fényképezünk. E nélkül nem sok maradna meg a fejben.
Mivel többször volt nem tervezett áramkimaradás a csárdánkban, a csárda elektromos gépeinek teljesítményét fejből fújom. Sok ember sok munkája van benne, hogy lehet gulyást, palacsintát, fánkot, pörköltet kapni a dzsemborin.
Végül is a nagy kihívásra 5 nemzet jelentkezett: az azerbajdzsánok, a dél-koreaiak, a hollandok a japánok és az olaszok vannak itt gasztronómiájukkal.
Otthon nem sok időnk volt összeszokni, az eszközöket megismerkedni és a feladatokat begyakorolni. Olyan mint egy fesztiválon nyári munkát végezni. Csak itt önkéntesen csináljuk.

magyardzsemboricsapat

Japánban a Magyar Csárda rovásfelirattal: Jó étvágyat!

Esténként van igazán hangulata a Csárdának, ilyenkor egy magyar alapú nemzetközi buli hely vagyunk, zenével, néptánccal, gasztronómiával és 100-200 magyar “nagykövettel.” Cserkészek vagyunk. 33.000-en egy kis 3×1 km-es félszigeten.
Szeretem a tengerparti parkot a különleges kupolájú sportarénát, azt hogy a fürdőben esténként csak hideg víz van, sőt sokszor azt kívánom, hogy a forró nap után legyen minél hűsítőbb. Mindig jólesik megborzongani, és lehűlni. Van amit minden igyekezett és nyitottság ellenére nehéz megszokni. Ilyenek a japán guggolós wc-k, amelyek higiénikusabbak ugyan.
Hasonlóan izgalmas húzd-meg ereszd-meg játék a japánokkal egyes – számunkra teljesen más gondolkodásmód alapján megszületett- tábori szabályok megreformálása, alkalmanként egyedi és egyszeri módosítása…
Ezeket a szabályokat olyan nagy udvariassággal adják elő a japán szervezők, hogy nem tudunk fennakadni rajtuk.
Kingondoltam egy “bakancslistát” amit a hátralévő időben szeretnék kivitelezni amíg itt vagyunk. Onsen fürdő, Yamaguchi város megnézése, és Hirosima megtekintése.
Bár angol a hivatalos nyelv, angolból is pontosan annyi kiejtés van ahány nemzet. A nyitottság úton-útfélen beszélgetésekhez vezet. Vicces ahogy már az angol alapján kitalálod honnan jött az illető. Angol, amerikai, vagy éppen franszia a cserkészünk? 🙂
Most megyek. Világot látok, és a világ is lát engem.
Bálint (IST – Csárda)
‪#‎cserkeszekjapanban‬ ‪#‎wsj2015‬

(Magyar dzsembori csapat – eredeti cikk)

Share