Egy év telt el a rovás-Trianon beteljesülése és a használhatatatlan Unicode szabvány áterőszakolása óta. Érdemi fejlesztések nem folynak, csak ideológia gumicsont-rágás…
Retardált értelmiség
Ami szó szerint is értendő 🙂 … hiszen lekéstek az indulásról. Az a bizonyos hajó már 2-3 éve elment és még csak most kezdenek gondolkozni a magukat érintettnek képzelők, hogy vajon mi célból, hová és hogyan is indult az a hajó? A történet egy tipikusan magyarországi – s annak a sokat említett állatorvosi lónak teljes kórlapját megelenítő – folyamatról, a székely-magyar rovás és a rovás íráscsalád technikai (félre)szabványosításának egyik száláról szól. Amikor a témától sokszor független szándékok (emberi gyarlóságok) és érdekek (pénz, státusz, jogok) eredménye – többek között – az lett, hogy a haladó rovótársadalomnak alternatív megoldásokat kellett keresnie, hogy a nemzeti írásműveltséget korszerűen használni tudja.
És ezzel körülbelül megpecsételődött a szánalmas szabványparódiának is a sorsa. Ugyanis egy jó szabvány többek között az érdekeltek közmegegyezésén, de mindenek előtt a lehető legjobb és legtágabb használhatóságon alapul. Mert ha nem, akkor párhuzamos – a teljesebb használatot támogató – gyakorlati megoldások kezdenek el terjedni, amelyek persze így nem lesznek kompatibilisak egymással. És a szűkítő jellegű diktátumok sorsa a kihalás…
Nos, ezt – a szabványosítás alapját jelentő – törvényszerűséget a magyarországi alsó középszer értelmiség majd csak ezután kezdi haloványan kapisgatni. Azok a szerencsétlen marionettfigurák pedig, akik pénzt, időt és energiát nem kímélve a “végső harc” reményében küzdöttek a korlátolt szabványért, csendesen ráeszmélhetnek, hogy mindössze feláldozható parasztok voltak a sakktáblán.
Rácsodálkozás a korszerű rovásra?
Sándor Klára, volt SzDSz-es kultúrpolitikus mindeddig csak annyiban reagált a rovásműveltség jelenkori elterjedésére, amennyiben aktuális politikai céljaira ez felhasználható volt: szélsőjobbozás, ősmagyarozás, stb. Azonban úgy tűnik, az elfuserált Unicode-szabványnak a hivatalos megjelentetésével a korszerű rovásalkalmazás témájának eddigi elhallgatása immár tarthatatlanná vált – ahogyan néhány éve a rovás reneszánsz korabeli eredeztetésének liberális dogmája is.
A turkológus most tehát láthatólag félinformációkból és dilettáns propagandaanyagokból igyekszik megfejteni, hogy mi is történt az elmúlt évtizedben a rovásműveltség legfontosabb elemeinek, illetve a rovás írásrendszer valóban versenyképes, korszerű technikai használatának ellehetetlenítését célul tűző – külföldi irányítású – félreszabványosítási folyamatban. Vagy lehet, hogy ez a figyelem még sem olyan újkeletű? Több, mint gondolatébresztő, ahogy Sándor Klára a számára – elvileg – szakmai és főleg ideológiai szempontból is teljesen vállalhatatlan “rúnásítók” mantráit, önfényezését igyekszik futtatni a dimenziókkal komolyabb szakmai irányokkal szemben.
Vagy egy korlátozottan használható és lebutított (rovás) kihalt rúna még mindig “veszélytelenebb”, mint egy szélesebb összefüggésekben feltárt történeti hátterű, a jelenkori követelmények között korlátlanul használható és a jövőben is fejlődőképes rovásműveltség…???
(Rovás Info)
Székely-magyar Unicode háború 1/1 (Nyest.hu)
A Bulldog szövetsége és annak széthullása.
2015 júniusától része a világ különféle írásait egységes rendszerbe foglaló Unicode-nak a székely írás. Hosszas belharcok után eldőlt, hogy Old Hungarian lesz a neve, nem Rovas, és nem tartalmaz olyan jeleket, amelyek nem mutathatók ki a székely írás emlékeiből. A székely írás szabványosítását 17 éve javasolta először Michael Everson, s most az ő kissé módosított, 2012-ben benyújtott javaslata nyert.
17 évig tartott, míg a székely írás az első javaslattól eljutott odáig, hogy bekerült a Unicode-rendszerbe: mostantól elvben szabadon vágtázhatunk a digitális steppén, amit valaki képernyőre ró az egyik gépen, az akadályok nélkül jelenik meg a világon bárhol. Abban nem lehetünk biztosak, hogy ezzel vége a 2008 óta zajló csatáknak a székely írás modernizált változatainak használói között, de a nemzetközi szabvány mindenesetre megszületett, és azok örülhetnek, akik az Old Hungarian’régi magyar (írás)’ elnevezést és a hagyományokhoz szorosabban kötődő jelkészletet támogatták a Rovas ’rovás’ elnevezéssel és a kibővített jelkészlettel szemben.
Az Old Hungarian Unicode-táblája
Mi az a Unicode, és ki a Bulldog?
Nem volt még olyan régen, hogy a magyar idézőjelek helyett valami egészen más jelent meg az internetes oldalakon, és igen sokáig szenvedtünk az ű és az ő megjelenítésével is: hiába volt a mi gépünkön olyan betűkészlet, amely tartalmazta ezeket, nem volt rá garancia, hogy másoknál ne valami zagyvaság jelenjen meg helyettük. Szerencsére mára megszabadultunk ezektől a nyűgöktől, mert a más latin betűs ábécékből hiányzó magyar betűk is bekerültek a Unicode rendszerébe, kaptak egy azonosító számot, s ez alapján a világon bármelyik számítógép megfelelően jeleníti meg ezeket a karaktereket.
Mindezt tehát egy közösen használt kódolási szabvány teszi lehetővé, a Unicode, amelyet a Unicode Konzorcium fejleszt folyamatosan: a cél az, hogy a világ összes írása megjeleníthető legyen digitálisan, és ne kelljen ehhez semmiféle speciális alkalmazás, a világon bárhol „értsék” a gépek (illetve operációs rendszereik) ezeket a kódokat. A Unicode tehát valójában olyan betűkódolási szabvány, amely a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) és a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) közös, ISO/IEC 10646 szabványához igazodik. 2015 júniusától a Unicode 8.0 van érvényben, ez összesen 129 írás karaktereit tartalmazza, köztük a székely íráséit is – Old Hungarian néven.
A székely írás első szabványosítási javaslatát 1998-ban dolgozta kiMichael Everson, akit a világ legelszántabb digitálisszabvány-gyártójának nevezhetünk: több száz, mindenféle írásokra vonatkozó javaslatot nyújtott már be, számtalan írás szabványosításában működött közre, a Unicode Bulldog-díjának birtokosa, merthogy olyan elánnal végzi a különféle írások szabványosítását. A 2004-ben kapott Bulldog-díj valódi elismerést takar, az Egyesült Államokban született, de már hosszú ideje Írországban élő Eversont a világ vezető íráskódoló szakemberei között tartják számon.
Everson különben saját bevallása szerint Tolkien révén került közel a germán nyelvtörténethez, később az Arizona Egyetemen szerzett alapdiplomát, majd a UCLA-n tanult indoeurópai összehasonlító nyelvészetet. Nem sokkal később települt Írországba, azóta ott él. Manapság elsősorban írások szabványosításával, fontok tervezésével foglalkozik, és van egy kiadója, az Evertype, amely eddig már csaknem másfélszáz könyvet adott ki, jelentős részüket valamilyen kelta nyelven, de a mesterséges nyelvek is igen érdeklik a tulajdonost, mert volapük és eszperantó nyelvtan, illetve szótárak is vannak a kiadványok között – a Lewis Carroll iránti tiszteletből pedig számos nyelven megjelentették az Alice Csodaországbant.
… folytatás következik.
(Nyest – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
