Érdekességek a Q-ról

2015-08-09 Tudomány

Milyen jel a Q a latin és a rovás írásunkban? Hogyan alakult ki és miként használják ma? Meglepő tények és egyéb érdekességek.

Idegen betű?

Talán még emlékszünk a székely-magyar rovás UNICODE-os félreszabványosításában az egyik gumicsontra, melyen az osztrák-amerikai szabványdiktátum magyarországi szekértolóinak dilettáns tábora rágódott. Az önkényesen “idegen”-nek titulált latin betűk (QWYX) – mai latin-betűs magyar ABC-nk elemei – ugyan a középkori latinbetűs magyar helyesírás szerves részei, illetve rovásjeleik egy része is majd 400 éves, de sajnos kusza ideológiák és homályos önérdekek szolgálatába állították a témakört.

Szerencsére ebben az esetben is azért “a karaván halad” – a rovás Q használatban van – és az értelmetlen viták mellékvizén a tudományos igényű, valódi gondolkodás elindult. Ennek eredményeképp minden bizonnyal letisztul a rovás Q használata, de akár még módosulhat is a ma alkalmazott rovásjel.

Nyelveken átívelő örökség

Mindenek előtt érdemes a Q jel fejlődéstörténetét áttekinteni, melyhez egész jó szócikket nyújt pl. az angol Wiki, valamint a benne található hivatkozások. Röviden annyit érdemes tudni a Q-ról, hogy a feltételezhetően egyiptomi hieroglifákból származó jel a sémi nyelvekben hangtalan gégezárhangként (uvuláris stop) – Qôp -, majd a görögben ajakhangosított szájpadlás zárhangként (labializált uvuláris stop) – Qoppa – volt használatos. A korai latinban a C, K és Q egyaránt jelölt /k/ and /ɡ/ hangokat, majd használatuk előbb a követő magánhangzó típusaiként elkülönült – a Q már csak az O előtti /k/-t jelölte -, később C használata kiszorította a K és Q-t. Végül a Q csak a /w/ hangok előtt maradt fenn, gyakorlatilag a QU kettősbetű (digráf) első elemeként.

Az újlatin és germán nyelvek írásában szinte csak ez a hagyomány élt tovább, így a Q döntő többségében QU betűkapcsolatban használatos, melyek alól szinte csak más – nem európai – nyelvek írásainak romanizációja révén keletkezett és onnan kölcsönzött jövevényszavak jelentenek kivételt (arab, perzsa, héber, azeri – később kínai, albán, stb.)

Ezen kölcsönhatások érdekes eredménye figyelhető meg pl. a Cirill írás tömbjében, ahol – közép és kelet-ázsiai nyelvekben – a latinbetűvel Q-val (vagy QU, QA digráffal) írt szavaknál kétféle írásjelet is alkottak: Ќ, Қ.

A magyar Q

A magyar nyelvben jelenleg csak idegen eredetű szavakban használatos a Q, a késői latin használatot átvevő újlatin és germán nyelvek helyesírásának megfelelően szinte kizárólag QU betűkapcsolatban. Ez a szinte kizárólagosság lazulhat a jövőben, hiszen más, romanizált írással is rendelkező nagy nyelvből is érkezhetnek további jövevényszavak: arab, kínai, stb.

Ennek megfelelően egyre erősebb az önállú Q létjogosultsága, nem is beszélve arról, hogy a tudományokban (fizika, matematika, közgazdaságtan, számítástechnika, stb.) elengedhetetlen a használata. Nem véletlen tehát, hogy a teljeskörű rováshasználat igénye már rég létrehozta a rovás Q jelét is, melynek több változata is létezik.

Rovás Q

altJelen pillanatban sem közmegegyezésen alapuló szabvány, de még közmegegyezés sincs a rovás Q alakjáról, bár a 2008-as Gödöllői Élő Rovás Szaktanácskozás a témával foglalkozó szekciója javaslatára ma a KV ligatúra van leginkább használatban – mely a QU betűkapcsolat hangértékét jeleníti meg. Azonban az előző bekezdésben foglaltak szerint, illetve a latin-betűs és rovásos magyar helyesírás átjárhatósága miatt az önálló – a QU digráftól különböző – Q rovásjel létjogosultsága egyre kevésbé megkérdőjelezhető.

A kérdés csak az, hogy a székely-magyar, a Kárpát-medencei vagy esetleg a sztyeppei rovások betűkészletéből mely jel lesz alkalmas ennek a szerepnek a legideálisabb betöltésére? A választ a tudományos munkamódszerek és a gyakorlatiasság, a jövőbeni alkalmazhatóság határterületein kell keresni.

(Sípos László – Rovás Info)

Kapcsolódó cikkek:

Share

Related Articles