Amikor a szezont a fazonnal keverik – hogy kerül egy kalap alá a rovásírás és az Árpád-sávos zászló a homokosok jelképével? 16+
Magyarság jelképei a buzifelvonuláson
Andrea tavaly is elment a Budapest Pride-ra. A “Buzilobbi Internesönel” kamionját választotta, ahol papi reverendából szórta a szappanbuborékot és az áldást a felvonulókra. Előtte, a kamion oldalára rögzített kartonlapra, árpád-sávos Nagy-Magyarországot, annak közepére pedig nagyméretű faszt/motorost rajzolt. Eredmény: két hónapnyi agresszív zaklatás (online, a munkahelyén, az otthonában) és egy – végül békéltetéssel zárult, de akkor is – magánper. Ellene.
Az Árpád-sáv dilemma minimum a rendszerváltásunkkal egyidős. Hosszú idő után a Göncz Árpád 1992. október 23-i beszédét megzavarók kezében lengett először szabadon az ég alatt. Az Árpád-sáv lengetésének ez a természetes magától értetődősége, amivel mind a zászlóval megjelenők, mind az őket szemlélők értették és tudták, hogy ennek most mi is a célja, mi is a valódi jelentése, nos ez a magától értetődőség, a csendes cinkosság és nyílt tetten érhetetlenség, a mai napig élménye mindannyiunknak. A lengetők (változó, hogy mikor-ki, és változó, hogy mikor-milyen intencióval, ezért csak hevenyészetten: MIÉP és Csurka személyesen, egynémely Polgári Körök, a Vér és Becsület, a Jobbik stb.) nemzeti büszkeségre és örökség-ápolásra hivatkoznak. Lengetve siratják veszteségeiket.
A velük nem azonosuló magyarok azonban, amikor emlékezni akarnak és örökséget ápolni – ha egyáltalán – nem az árpád-sávos zászlót lobogtatják. Az árpád-sáv alapvetően egy szubkulturális jelentőségű szimbólum, hiába hivatkoznak vele használói a nemzetre. Technikai értelemben véve eltérő módon (másként), de ugyanolyan mache identitás-elem, mint a Székely himnusz vagy a rovásírás. Éppen ezért volt különösen érthetetlen az Andreával szemben fellépők gyilkos dühe. Ha ugyanis egy defenzívába szorult kisebbség tagjai (~ lengetők) épp saját maguk elfogadtatásáért, saját, szubkulturális identitásuk -közössé? tételén fáradoznak – akkor lehetnek-e hálásabbak bármiért, mint azért, mert valaki valóságnak kezelte azt az állapotot, amire ők még csak vágyakoznak? Andrea nem tett mást, mint komolyan vette őket: ha valóban a többséget képviselitek, ha a lengetés valóban azt jelenti, hogy ennek a nemzetnek valami szubsztantívabb minőségének a reprezentánsai vagytok (és mint ilyenek, autentikus képviselői az “összmagyarságnak”), akkor nekem titeket, a ti szimbólumaitokat kell használnom ahhoz, hogy a saját kisebbségem hátrányán (egyenlőtlenségén) korrigálni tudjak. Erre persze még lehet az a válasz, hogy Andrea tévedésben élt, és a lengetők csak egy súlyos, sötét, agresszív csoportocska, akik csak magukat, a frusztrációikat és a gyűlöletüket reprezentálják, és ezen kívül semmi mást. Számomra mégis izgalmasabb úgy látni Andrea akcióját, mint kísérletet arra, hogy a használatbavételen keresztül konstruálja meg azt a jelentéstartalmát az “árpád-sávnak” ami az ő akciója nélkül nem is lenne felismerhető.
Egyetértek Andreával, amikor azt nyilatkozta: tette nem provokáció. Valóban nem az.
Hanem egy kisebbségi szimbólum (és attitűd) átkeretezése és ebben az értelemben birtokbavétele. Azonosság az ő és Bree tettében, hogy mindketten olyan szimbólumokat vettek a kezükbe, amelyekre hivatkozva régen is és ma is (eltérő módokon és intenzitással, de mégis) Bree és Andrea elnyomásáért és másodrendűvé tételéért küzdöttek és küzdenek sokan. Különbség a tetteik között, hogy Bree leszámolt ezzel a szimbólummal és megsemmisítette annak eredeti jelentését. Andrea használta, de le nem számolt vele, és meg sem semmisítette azt. Ő az Árpád-sáv használatán keresztül egyenjogúsította saját magát az árpád-sáv használóival szemben, akik mindig a nemzet nevében beszélnek, de képtelenek a nemzetet egészben látni. Tehát ha Andrea tette felháborító – keresztet vessünk arra, akinek az – akkor csak annyiban felháborító, hogy rávilágít a hazugságra, amit a lengetők, árpád-sáv használók elrejteni igyekeznek, de ami közben a napnál is világosabb. A költővel élve: reprezentálod a kurvanyádat, de nem ám az én hazámat!
(Transitblog – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
