Csemő – mégis lesz rovástábla

alt

Immár 5 éves az egységes rovás helynévtábla mozgalom, de még mindig akadnak helyi polgármesterek, akik ellenzik – tévképzeteken alapuló érvekkel.

Nemzeti összetartozás vagy széthúzás

A szétrombolt magyar társadalom lassan gyógyul, talán túl lassan is. Még mindennapi, velünk élő jelenség, hogy egyesek arra pazarolják energiájukat, idejüket és pénzüket, hogy mások építő munkájának tegyenek keresztbe. Mindehhez még ráadásul igyekeznek hamis szakmai, erkölcsi vagy egyéb homályos közérdekre hivatkozó érveket – ürügyeket – gyártani.

Miért? Legtöbbször emberi jellemhibák – irígység, gyűlölködés, féltékenység, önzés és kishitűség miatt. S amikor mindez még rosszindulattal, hazugságokkal és butasággal társul, akkor máris ráismerünk mai hazánkra, Abszurdisztánra.

Nemzeti írásműveltségünk és a rovás helynévtáblák sorsa – mint cseppben a tenger – híven tükrözi a jelenlegi közállapotokat. Mint egy állatorvosi lovon, tanulmányozhatjuk a Kárpát-gödör minden gondját-baját és betegségét. Így hát nincs más teendő hátra – miképp a jó orvoslásban – a rovástáblák ügyében is felfedjük a beteg jelenségeket, megpróbáljuk megtalálni a kórság okait. Aztán az orvoslásra is adhatunk ötletet, de valódi gyógyír a helyi közösségek erején múlik.

A víz szalad, a kő marad…

Avagy képviselők és polgármesterek jönnek-mennek, a rovástáblák állni fognak. Ennek emblematikus példája Martfű (Szolnok Megye), ahol az engedéllyel rendelkező táblaállítóktól 2011-ben tagadta meg a (volt SzDSz-es) polgármester, Kiss Edit a hozzájárulást. Győzte energiával, hogy katasztrofális helyesírással leveleket, blogot írogasson, plagizált szakmai anyagokkal mindent félremagyarázzon, letagadja a csillagot is az égről – csak azért, hogy ne legyen rovástábla ott, ahol már minden szomszéd településen van. A csökönyös polgármester a kedvezőtlen sajtóvisszhang és a település szégyene ellenére teljes hivatali ideje alatt akadékoskodott, majd 2014-ben szerencsére megbukott. Ma pedig már áll Martfűn a rovástábla – de a rovásüldöző nevét sem feledjük! Ezt a történetet ajánljuk minden rovásellenző, rovásüldöző polgármester, jegyző figyelmébe.

Csemőn sem akarta a volt jegyző, jelenlegi polgármester

Csemőn már 2012-ben létezett helyi szándék és akarat a rovástáblák megvalósítására – saját költségen. Az akkori képviselőtestület és jegyző ezt a lakossági igényt taposta el, mely mögött természetesen személyes ellentétek és politikai bosszú állt, melynek hatalmi gőgjét alig sikerült kicsinyes szőrszálhasogatás és hamis szakmai ürügyek mögé rejteni. Eltelt három év és rovásüldözők többsége már nem zavarja többé a településen élők építőmunkáját.

A vehemensen rovásellenes egykori jegyző, a település új polgármestere ma már csak napjóbejegyzésben adja tudtunkra, hogy akkor is ellenzi a rovástáblát, ha a képviselőtestület most már egyhangúlag támogatja. Érvei (ürügyei) – akárcsak anno Kiss Edit esetében – a szakmai ismeretek teljes hiánya, gúnyolódás és csúsztatások keveréke.

A testületi ülésen egyhangú döntéssel lettek elfogadva a településszerkezet anyagok felülvizsgálatára vonatkozó javaslatok, így még a nyárban megkezdődhet az érdemi munka. A teljes tevékenységet a lakosság széles körű nyilvánossága előtt kívánjuk végezni, így a tájékoztatás folyamatos lesz. Egyebek napirenden belül Gáspár János Képviselő Úr indítványozta a rovásírásos helyiségtábla kihelyezését. A jelen lévő képviselők mindegyike támogatta az előterjesztést. Magam, ahogy korábban jegyzőként, úgy polgármesterként sem támogattam a javaslatot, mert továbbra sem látom az értelmét.

Mire jó a rovásírásos helységnévtábla? Útbaigazításra semmiképpen sem, hiszen az emberek 99 %-a által nem ismert jeleket tartalmaz. De számomra az is kérdéses, hogy a rovásírás mitől is lenne a magyarság jelrendszere, mitől is erősítené a nemzeti identitást. Hiszen jóval előttünk használták mások, még ha – persze – az idők során változtak is a jelek. Nem csak a székely-magyar rovásírásban, másutt is. Hacsak nem fogadjuk el azt a tézist, hogy a magyar a világ legősibb népe, és mindenki tőlünk tanult. De ez már tényleg csak hit kérdése, és olyan terepre visz, ahová nem tudjuk követni a gondolatmenetet…

Nos, az a javaslatunk Lakos Roland, Csemő polgármesterének, időben vegye a fáradságot arra, hogy nemzeti írásunk történetével, jelentőségével és jelenkori használatával legalább alapfokon megismerkedjen, mielőtt Csemőre is megérkezik a martfűi járat!

(Rovás Info)

Kapcsolódó cikkek:

Share