Homoródkarácsonfalva híres rovásemlékéről ír Libisch Győző – türk nyelvjárások hatása?
A rovás helyei – Homoródkarácsonfalva
A magyar rovás történetének talán legfontosabb, de mindenképpen a legizgalmasabb fejezetéhez érkeztünk amelynek – láthatólag – ősvallási vonatkozásai is vannak.
1944-ben. Szőke István a homoródkarácsonfalvi unitárius templom második emeletének tornyába másodlagosan, vízszintesen beépített, rovásfeliratos kőoszlopot fedezett fel (1. kép) A leletről jó minőségű másolatot készített, majd elküldte Németh Gyulának aki a dokumentumokat leközölte, és ezzel megnyílt az út a tudományos feldolgozás számára.
1. kép: A homoródkarácsonfalvi kőrovás fényképe
Aki nem tud törökösül, ne beszéljen törökösül
Amikor a magyar kutatók “ráhangolták” magukat a könnyűnek nem látszó feladatra: a gyönyörű “székely” betű-paripáikon, még nem sejtették, hogy ezúttal nem az agyonnyargalt ösvényre, hanem valahova, mélyen, a magyar rovás felbuzgó forrásához küldötte őket szerencséjük.
A rovásfeliratot először Franz Altheim a vizsgálta meg,- a legjobb török nyelvtudása szerint. Altheim úgy gondolta hogy a Homoródkarácsonfalvi feliratnak semmi köze a magyarsághoz, – ő a német nyelvben képzelte megtalálni a megoldást. Ez talán nem is lett volna csoda, ha nem keverte volna össze a török nyelv veláris és palatális sorát) Foglalkozott még a sírkőfelirattal Csallány Dezső, Németh Gyula, Ferenczi Géza, Szőke István, majd – érdemben – Vékony Gábor is, aki azzal kezdte, hogy kollegái tévedéseit kijavítva, a saját változatát is megfogalmazta, ezúttal a türk rovásírás alapján, – de egyelőre ő se járt több sikerrel.
N(e)m h(i)sz(e)n + nikii H(i)szik ily ívn i/k/ki
Ami mai magyarsággal így hangzik: nem hiszen nikii/hiszik így őneki
2. kép A homoródkarácsonyfalvi kőrovás rajza (HKF01) Ferenczy Géza szerint.
A lelet problémája megoldódottnak látszott, – de nem mindenkinek. Akinek nem, az több dolgot is kifogásolhatott:
- Vékony munkalapjául Szőke István rajzát választotta, amelynek szövege 1 betűvel rövidebb, mint a fényképeken és a többi rajzon – ez eleve hibás megfejtést eredményezett. Megpróbálta indokolni, de nem javította ki.
- El kellett hagynia a második sorban az íly és az ívneki szavakat, mert talált biztosabb egyezéseket.
- A keresztet, ami Krisztus-szimbólumként ?kötelező?, elhagyta a szövegből, továbbra is hangérték nélkül szerepeltette.
Talán itt lezárhatjuk Vékony Gábor teljesítményének posztumus bírálatát – ő meghalt, de az életmű-kötetében ránk hagyta a rovásfelirat második változatát amely így szól:
Nem hiszen neki i
Hiszik fiut ik
Epilógus
A múlt század kilencvenes éveiben nagy változások mozgolódtak a magyar történelmi méhében többnyire amatőr és fiatalabb kutat és alaki egyezések vannak aláírásával hitelesítette legújabban feltárt pusztaszentlászlói gyűrűk és a homoródkarácsonfalvi kőfelirat között, ami azt is jelentheti, hogy a gyűrű és a kőfelirat szövege azonos rituálé részei. Módszertanilag is új utat választottak: a türk nyelvjárások közül a jenyiszeji-t választották ami – utólag nézve – helyesnek.
Libisch Győző új olvasata
(…)NeM A SZeNDiN ŠeGiČ
(…)ASZ ŠeGiLY YLDaŠiK ISTEN+
Ha ma reggel még úgy ébredett a kedves olvasó, hogy hosszú, kemény munka után a homoródi felirat bősége pihenéssel jutalmazza tévedett. Mert holnaptól kezdve más időt számolnak, ha nyelvészeik is úgy akarják – amelynek felajzásában talán én is ludas vagyok.
Irodalom
- Libisch Győző: Hozzászólás a pécsi rovásemlék megfejtéséhez. Ómagyar Kultúra 1990/1
- Libisch Győző: “Kultikus” rovás-gyűrűk Magyarországon
- Szőke Miklós Béla: Az Árpád-kori ?rovásírásos?gyűrűk rejtélye ÉT
- Vékony Gábor: Későnépvándorláskori rovásfeliratok a Kárpát-medencében (Életünk 1985)
- Vékony Gábor: A székely írás emlékei kapcsolatai története: ÉLETÜNK 2004
Kapcsolódó cikkek: