Kiskunhalas – Rovástábla előterjesztés

Érdekes párbeszéd indult meg Kiskunhalas rovás helynévtáblájának ügyében. A táblaállítás szervezőjének előterjesztése.

Megbeszéljük

Mint múlt 2 nappal ezelőtti cikkünkben írtuk Kiskunhalas városában érdeklődés övezi a székely-magyar rovással készült helynévtábla avatását. Egy helyi lapban a nemrég egy névtelen szerző próbált a táblák ügyében létrejött építő összefogás örömébe csepegtetni egy kis “értéksemleges” ürmöt, bár a helyiek szerint a bajkeverés szándéka nem sok vizet zavart.

Szakmai értékelésünkben jeleztük viszont, hogy kérdések merültek fel a tábla feliratát illetően. Erre már többen jelezték, hogy hozzá kívánnak szólni. Természetesen ennek mindig örömmel ad helyt a Rovás Infó.

De addig is közöljük a táblaállítás kezdeményezőjének, a Fidesz képviselőcsoportjába tartozó Hunyadi Péternek a témában történt előterjesztésének szövegét.

(Rovás Info)

Kiskunhalas – rovás helynévtábla

Hunyadi PéterTisztelt Polgármester úr, Tisztelt Képviselő Testület!

Sok fajta kötelezettsége, adóssága van ennek a választott testületnek. Az anyagi, a kamatos kamattal terhelt adósságcsapdából a Fidesz-KDNP kormány megszabadította a várost, mintegy második redemptió történt az időnkben. Ugyanakkor vannak anyagiakban nem mérhető, de legalább annyira fontos kulturális, szellemi, identitásbeli kötelezettségeink, adósságaink amellyel tartozunk eleinknek, és unokáinknak is, hogy mit tettünk a ránk bízott drága kincsekkel. Ezek közé tartozik ez az előterjesztés!

1802-ben egy intézkedésen a juhászok felháborodtak és ennek rováspálcára írt egyértelmű üzenettel hangot is adtak. Ezt az üzenetet a városházán értették. 16 db rováspálca található ma is A Thorma János Múzeumban, eredetükről, jelentőségükről tudományos konferenciát is tartottak, 2010-ben könyv jelent meg a témában. Mi következik ebből ránk, utódokra?

A rovásírást István király óta nem tanították, sőt kifejezetten üldözték használatát, emlékeit. Ennek ellenére, 800 évvel később Kiskunhalason bizonyítottan használták, írtak, olvastak. Akkor, amikor Nyugat-európában az analfabétizmus általános volt, Magyarországon, Kiskunhalason az egyszerű embernek is volt írásbelisége, nem volt analfabéta. Ez nagy jelentőségű, mindenképpen méltó arra, hogy megemlékezzünk róla, hogy felhívjuk rá a figyelmet.

Az a helyzet, hogy a lenézett, lesajnált magyar emberek a kulturáltságnak olyan fokán éltek, amely egyáltalán nem magától értetődő, zenéjükben, táncaikban, díszítőművészetükben. Ezek jó része kutatott, megőrzött, felmutatható. Annyi a különbség hozzánk képest, hogy ők a teljes valójukkal voltak részesei a kultúrának, nem jegyet váltva nézték, hanem a hétköznapjaikban élték a hagyományt, részesei, alkotói voltak. Abból a sorból az írásbeliség eddig kimaradt. A tábla ezen az adósságon igyekszik törleszteni, legalább jelzésszerűen.

Büszkék lehetünk rá, elmondhatjuk történetét. Sajnálatos, hogy csak egy ilyen botrányos dolog maradt fent. Nyilvánvaló, hogy miután része volt az életüknek, sok más emlék is maradhatott volna. Bizonyosan keletkeztek más írások, őstörténetek, mesék, leírások, iratok, de az idők folyamán vagy tudatosan, vagy közömbösségből megsemmisültek.

Összegezve, ha valahol indokolt egy ilyen várostábla állítása, akkor az Kiskunhalas! Akár elsők között is lehetett volna állítani. A betűkészlete ugyanaz lesz, mint amely a Halasi rováspálcákon található. Nem a Székely-magyar, ma már szabványosnak tekinthető betűkészlet. A rovást értő embereknek fel fog tűnni és akkor újra elmondhatjuk Kiskunhalas kultúrtörténeti jelentőségét. Ezen bizonyára nem lesz vita, jól van ez így.

Tisztelettel kérem a táblaavatón való részvételt június 20-án a Sóstói Csárdánál.

Hunyadi Péter

Kapcsolódó cikkek:

Share