A rovásműveltséget két irányból is ostromolják. Károkozás tekintetében összemérhető a szélső ballib és a műmagyarizmus.
Lélekben testvérek
Mármint azok a korlátolt ballib megmondóemberek, akik nem tudak szabadulni rögeszméiktől, hogy gyűlöljék a magyar értékeket, amelyeket egyébként szintén a háborodottság súlyos esetében szenvedő műmagyarok tesznek – más módon – tönkre. Pedig milyen jó lenne, ha például nem a rovással foglalkozna egyik elmeosztály sem, hanem csak simán és közvetlenül egymást döngölnék a földbe. Ha ez esik csak jól nekik.
Szele Tamásnak már egész sorozata van rovásgyalázó cikkekből, de ennek ellenére most egy újabbat szült meg. Arra, hogy a témában szakmailag képezze magát, még nem vette a fáradságot.
(Rovás Info)
Igaz magyarok (Gépnarancs)
Kérem, én rájöttem. Mivel egyre több az igaz magyar, és mivel mindegyikük kizárólag saját magát tartja annak, ebből következően ahányan vannak, annyifélék és annyiféle módon igazak. Lehet azt gondolni, hogy a nacionalisták mégiscsak valamiféle közösséget alkotnak, de tévedünk: egyetértés csak akkor van közöttük, ha valakiket utálni lehet, vagy netán megverni. Na, akkor egységesek – de egymást sem kedvelik.
Vegyük rögtön a rovásírást. Létező dolog, valóban használták, csak éppen nem volna érdemes a létéből messzemenő következtetéseket levonni: sok népnek volt saját írása, voltaképpen a legtöbb létrehozott valamiféle rendszert, hogy feljegyezze a feljegyzendőket. A rovásírás sem azért képezi vita tárgyát, mert létezett vagy nem létezett, hanem azért, aminek a jelképévé vált: a militáns nacionalizmus miatt. No, pedig hát akad olyan is, aki az egyiptomi hieroglifákat is rovásul olvassa.
Igen, kérem, az igaz magyarok egy csoportja szerint az egyiptomiak magyarok voltak, mégpedig igazak, a magyarok pedig egyiptomiak. A sumér eredetre most nem térnék ki, azt már sokat emlegettük, de ez már nekem is sok. Hát hogy az Anubisz fülébe lehet rovásul olvasni a hieroglif szövegeket? Ügyesen, elszántan, kitartóan hazudva. Tutanhamont például következetesen “Tudónk, a Mén” néven emlegeti az ismeretlen szerző, aki saját bevallása szerint is titkolja a nevét. Ez azonban azt jelentené, hogy Amon isten egy ló volt. No, de lássunk még okosságokat tőle!
Ahol az arany, ott a gazdasági központ. Erdélyi aranybányákból származik az egyiptomi arany 80%-a, Tutanhamon aranykincsei is Kárpát-medencéből való arany nyersanyagból készültek. Nem tudunk egyiptomi hódításról, tehát a Kárpát-medence mint nagyhatalom megengedi a déli testvérnek, hogy bizonyos aranymennyiséget beszerezzen. Ez a magyar nép őshazája, innen költözött ki a népfelesleg.
Az ám: egyenest a szomszédos Egyiptomba. Hát írtak már ilyesféle könyvet, magam is foglalkoztam vele – de ezt talán még abban sem találnánk meg. Ahogy azt sem találnánk a De bello gallicoban, hogy Julius Caesar kazár lett volna – márpedig a szerző szerint erre utal a neve, hogy ki ne hagyja az antiszemitizmust sem a meséből. És mindezt egy szem fáraóból okoskodta ki – de az említett blog 197 bejegyzést tartalmaz, egyik nagyobb lehetetlenség, mint a másik. Ha most a névtelen szerző be akar perelni – utóbbi időben ez egyre gyakrabban esik meg – üzenem neki, hogy állok elébe. Ugyanis, mivel névtelenségbe burkolózik, senkinek semmiféle személyiségi vagy jó hírnévhez fűződő jogát nem sértem azzal, ha leírom: akkora szamár, hogy mezőgazdasági kiállításokon is érdemes volna mutogatni, ráadásul gonosz, rosszindulatú, szándékosan hazug ember.
No, azt már látjuk, hogy az egyik fajta igaz magyarok egyiptomiak, a másik fajták sumérok, a harmadik félék turániak, de ha tetszik hinni, ha nem, akadnak még finnugor igaz magyarok is! Mert lám csak, milyen hír érkezett tegnap az MTI-től:
Veszprém, 2015. június 1., hétfő (MTI) – Három magyarországi település, Veszprém, Iszkaszentgyörgy és Nagykálló adta be pályázatát a 2016-os Finnugor Kulturális Főváros címre – tájékoztatta a Finnugor Kulturális Főváros Programiroda kommunikációs munkatársa hétfőn az MTI-t.
Aranyi Péter elmondta, a három pályázó közül Veszprém városa már másodszor indul a pályázaton, míg a Szabolcs-Szatmár Bereg megyei Nagykálló és a Fejér megyei Iszkaszentgyörgy idén először jelezte részvételi szándékát. Közölte: a pályázatok beadási határideje május 31. volt, és mindhárom beadott magyar pályázat megfelel a formai követelményeknek.
Hozzátette, nagy esély van rá, hogy 2016-ban egy magyar település legyen a Finnugor Kulturális Főváros, hiszen a 2014-17 közt meghirdetett pályázatok elbírálásánál a földrajzi rotációt is figyelembe veszik. A szervezők négy régiót különböztetnek meg. A Baltikum országai a tavalyi észt győzelem miatt idén nem pályázhatnak, rajtuk kívül Észak-Oroszország (Komi-Permják Autonóm Körzet, Jamali-Nyenyec Autonóm Körzet, Hanti-Manysi Autonóm Körzet), az orosz Volga folyó menti területek (Mordvinföld, Mari köztársaság, Baskíria és Tatárföld) valamint Magyarország a kárpát-medencei magyarlakta területekkel együtt adnak egy-egy régiót.
Aranyi Péter úgy fogalmazott, mivel a jelenlegi információi alapján az orosz területekről várhatóan nem érkezik pályázat, nagy az esélye annak, hogy magyar győztes szülessen.
Az első Finnugor Kulturális Fővárost, Sztarije Bigit, az Orosz Föderáció területén, a sarkani járásban található községet nyolc oroszországi, illetve észtországi jelölt közül választotta ki a zsűri 2014-ben.
Tavaly a szetu népcsoport lakta Obinitsa észt falut választották a 2015-ös év finnugor kulturális fővárosává. A címre hat település – négy oroszországi és egy észtországi falu illetve Veszprém városa – pályázott. Az ortodox vallású észt népcsoport, a szetuk lakta, 2011-ben mindössze 135 lakost számláló Obinitsa falu másodszor nevezett be a Finnugor Népek Ifjúsági Egyesülete (MAFUN) által meghirdetett versenybe.
Hát senki sem szólt Veszprém, Iszkaszentgyörgy és Nagykálló lakóinak, hogy már nem vagyunk finnugorok, illetve csak az idegen szívűek azok, a honfiak válogathatnak a többi lehetőség közül? Ejnye, hiba, hiba, súlyos hiba, az ellenség keze betette a lábát és ébertelenséget kelt. Még hogy finnugor főváros – mostanság aki nem egyiptomi vagy sumér, az turáni, azt a nemezjurtáját! Tessenek csak hagyni a halszagú rokonságot, hiszen jövőre az sem lehetetlen, hogy a turanizmus lesz a hivatalos eredetelméletünk – habár, ha Azerbajdzsán továbbra is berzenkedik, esztendőre lehetünk még a Fáraó népe is.
Azért van ebben valami nagyon magyar. Nem mondom, hogy szomorú is, de nagyon magyar: még egy következetes hazugságot sem bírunk összetákolni, ki ezt meséli, ki azt füllenti. Sosem lesz ebből egységes nacionalizmus, koherens elmélet. Megragadunk azon a szinten, mint az elmúlt háromszáz évben mindig, hogy mindenki magyar, kivéve, akit nem szeretünk, és szinte senkit sem szeretünk. A történelem hazugság, az az igazság, amit a kemencesutban üldögélve mesélünk, saját kútfejünkből. Mindenki nevet rajtunk, már aki el nem borzad tőlünk: hát hiszen más népek is hajlamosak ilyesmire, csak nem ennyire. Itt már lassan kötelező hinni ezeket a délibábos szamárságokat, amiket természetesen a szélsőjobboldal gyárt és terjeszt.
Méghozzá mindegyiket kötelező volna hinni. Akármennyire is ellentmondanak egymásnak. Az az érdekes, hogy ez a hívőket nem zavarja. Csak a gondolkodókat. De azokat nagyon.
Szele Tamás
(Gépnarancs – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
- Az eleven jog fájáról lehulltak…
- Szigetszentmiklós – rejtélyes agyagtáblák
- jra nácik, jobbik, rovás H
- Szondi esete a kazárokkal
- Patrubány 5 téveszméje
