Az 1937-es Szabolcsi Hírlapban szereplő cikk az iskolában oktatott írásmódok harcáról értekezik. A ma is használt állóírás (ill. zsinórírás) hívei bizony a rovásírásra is hivatkoztak!
A Luttorírás harca a kaligrafikussal
Érdekes iskolai konfliktus fejlődött ki országszerte. Az iskolák egy része rátért az állóbetűs Luttorírásra. Már több elemi iskolában eszerint az írás szerint tanítják a gyerekeket. Ezek az állóírásos gyerekek a középiskolákba kerülnek, ahol szintén bevezették az új írást az alsó iskolákban, de nem mindenhol. Az Országos Közoktatásügyi Tanács még nem foglalt ebben a kérdésben állást és így a fennálló rendelkezések szerint még mindig a dültbetűs írás a kötelező. A zavar azonban nőttön nő, mert a felsőbb iskolákba lépő gyermekek egy része már nem tudja a régi típusú írást. Az is fokozza a zavart, bogy az iskolák egyrésze a középfokon is megengedi az írást, máshol pedig mind a két írás szabadon fut ugyanabban az iskolában is.
Nyíregyházán vannak olyan iskolák, ahol az új írást tanítják, vannak, ahol a régit, így a két írás találkozik a felsőbb iskolákban.
Mit mondanak az állóírásosok?
Kérdést intéztünk a Luttor-párti pedagógusokhoz, mi a véleményük a két írásneműség harcáról? Mi feltétlenül bízunk abban, hogy a közoktatásügyi miniszter el fogja rendelni az egész országban a reformírás szerint való tanítást. A fővárosban már bevezették ezt az írást és Nyugat-Európában általános a Luttor-típusú betűk használata. Véleményünk szerint sokkal természetesebb ez az írás a réginél. Minden ősi betűvetés, így a magyar rovásírás is álló jellegű volt s dűlt betűket a német pedagógia eszelte ki. Ez a betűvezetés nem egészséges, rontja a szemet és nem is olyan természetes, mint az állóírás. A reformtörekvéseknek nem lehet ellenállni ezen a téren sem.
Mi a kaligrafia törhetetlen hívei vagyunk
Nyíregyházán nem egy intézetben a legszigorúbban ragaszkodnak a dültbetűs íráshoz. A kaligrafia védelmezői hévvel védik álláspontjukat. Nem hisszük, – mondotta egy kaligrafikus – hogy a minisztérium elrendelné az egész országban az állóírást. Sok olyan iskola van, amelyben megkísérelte egy-két írásvegetáriánus a Luttor-rendszert, de nem ment. A gyerekek nem tudták megemészteni. Nagyon tévednek, akik azt mondják, hogy az álló írás egyéniséget fejez ki, míg a dűlt írás elnyomja az egyént. Mindkettő elnyomja, hiszen a Luttor is sablonná lehet. A dűlt betűk szebbek, ízlésesebb a sor a dűlt betűkkel. Igaz, hogy az ősi, az ókori írások a függőleges vonal menetében dolgoznak, de éppen az jelentette a fejlődést, hogy eltértek ettől a merevséget adó régi írástól és megtalálták a helyes látási szöget, amely mellett legkényelmesebb a betűvetés. így teljes az ellentét, a harc és jó volna, ha az illetékesek a leghatározottabban állást foglalnának ebben a kérdésben és nem mutatnának ingadozást. Végtére megállapodottságra van szükség és éppen most, amikor a különböző vázlatokkal, tanmenetekkel egységessé akarják tenni a módszert, nincs helyén a külön úton való járás.
Ezt az állapotot, amikor a két írás találkozik, a dolgozatokban ilyen is, olyan is van, az egyik iskola így, a másik úgy fogja fel az íráskérdést, meg kell szüntetni. Vagy írjunk állóbetűket, vagy dűtsük (döntsük) továbbra is a kaligrafikus vonalakat, de legyen egység az írásban.
(Nyírvidék Szabolcsi Hírlap 1937. szeptember 28.)
Kapcsolódó cikkek:
- Hoffmann Rózsa – nem a rovásra!
- Rossz vicc a Nyest-en
- Kötelező lesz a latin?
- Hoffman és a rovás
- NAT – van is rovás, nincs is…
